Galló Gergely: Bérgyilkolni egyszerű

6 aug

likvidálás

Újabb éjszaka a Dervisben. DP öngyújtója fedelét kattogtatta és azon törte a fejét, vajon hol hallotta a fülében egyre csak visszhangzó mondatot. Így van ez a fülbemászással és a homályossággal, a kettő összefügg. „Nem tudja az első mit akar a harmadik, sem azt hogy hol tart az akárhanyadik.” Hol hallotta mindezt?
Aztán a melóra gondolt. Gondolatban lejátszotta, mi fog történni:
Elhagyja a Dervist, átrohan az utcán. Be a házba, egyenesen fel abba a felső emeleti lakásba, a nagy ablakokkal. Miután betörte az ajtót, a szemébe ültetett gyors helyzetfelismerő program segítségével egy szemvillanás alatt felméri a terepet. A lány ott hever a padlón. Lila blúza szét lesz szétszabdalva, teste fehér vagy kék, ez igazán a fényviszonyoktól függ, ami biztos, hogy kihűlt benne az élet. Szemben bársonyborítású karosszékben ül a vámpír. Még mielőtt a piperkőc bármit tehetne, felrántja a keze ügyében lévő CAM-RGU 10-es karóvetővé alakított kéziágyút, és karosszékéhez szögezi a szarházit. Néha a részleteket is kidolgozta. A karó nyitott könyvet szegez a vámpír mellkasához. Címe: Prüfung.


DP előtt három üres Camsörös üveg. „Keresd az ezüstcímkés Cam-et, a legkiválóbb lager, a Holdsarló félre nem vezet, már eonok óta piacvezető márka.” Kinézett az utca túloldalán álló régi házra. Ablakai sötétek voltak. Vajon mit csinál az a lány? Miközben a lányra gondolt, egy flepnisre pillantott, aki a rózsaszín neonfénnyel körbefuttatott pultnál ült. A flepnis egykedvűen szívta cigarettáját és a pult mögötti tükörben mustrálta magát. Benyúlt a pult alá, és letépte az odaragasztott csomagot. A csomagból porrá őrölt serkentőt szórt az italába. DP elfordult. A képre gondolt, amit megbízója nyomott a kezébe: a klubbéli elmosódott arc. A képen egy platinaszőke, puha arcú ember látszott vörös lencsés napszemüvegben. Akkor az volt az első gondolata: ez nem vámpír, hanem egy buzeráns. „Ki ez a tag?” Kérdezte az olajfoltos munkásruhát viselő alakot. Amaz csak vigyorgott széjjelrohadt fogaival, szájából ragadós nyál csorgott a spagettijébe, mert spagettit evett. Szóval gusztustalan egy hájpacni volt. Egy lepratanyán zajlott a beszélgetés. Hasonló a Dervishez. A zenétől és a küszködő ventilátoroktól alig hallani valamit. DP közelebb hajolt, hogy értse mit beszél a húspogácsa. „Kinek dolgozik?” Kérdezte. „Fruit Long?” A húspogácsa ismét elvigyorodott. „Ahogy megbeszéltük haver: kivárod, hogy megérkezzen a fazon. Nagyon óvatos. Ha feltűnik a színen kinyírod. Világos? Egyszerű fejvadász meló. A végén felnyalod a stekszet. Ha tiszta munkát végzel akár alkalmazhatunk is. Remélem világos a dolog szépfiú.” DP engedelmesen bólintott. „Több címe is van a városban. Nekünk egyet sikerült kiderítenünk. A csomagban, amit átadok, benne lesz az is. Ide csak lányokat szokott felvinni. Este kell csinálnod, akkor találod otthon.” Minután végeztek, a kövér pacák átcsúsztatott egy csomagot DP-nek az asztal alatt. Benne volt az átalakított fegyver, a célszemély címe és némi előleg. DP a pénzt erősen megszorította.
Gondolataiból a „Folytatódik a Cam-show!” a harsány színű felirata zökkentette ki. Egy szakállas pacák állt furcsa berendezésű lakásában. Csak egy kockás alsónadrág volt rajta, semmi több. Szemmel láthatólag elmélyedt mellszőrzetének vakarásában és a hűtő bámulásában, mint valami vallási meditációban. Pillantása odafagyott nyitott hűtőjére. Sört szorongatott a kezében. DP nézte a műsort és öngyújtója fedelét kattogtatta. A Dervis annyiban különbözött a többi lepattant klubtól, hogy az asztalok közti oszlopokra tévéket szereltek, úgy lógtak egymás hegyén-hátán a képernyők, mint a szőlőfürt.
Kinézett az ablakon. Az egyik ablak kivilágítva. Egy női árnyalak látszott az ablakban. DP kiviharzott a Dervisből. Meglökte az asztalt siettében. Az asztalon hagyott Camsörös üvegek üres csörgéssel táncoltak az asztal közepén.

Egy órával korábban egy Camodel C3-as sedan kúszott elő az óvárosi ház alól, egy mélygarázsból. Sötét krómja, akár egy sikló bőre. Visszatükrözte az utcai fényeket. A Camodel továbbtekergőzött. Aztán egy meztelen nő hajolt ki az egyik emeleti ablakon. Melleit a párkányra nyomta és cigarettázott. DP jobb szeméhez kapva rögzítette a képeket. Nem bánta volna, ha a vámpír megrágja az egyik nőt a környéken. Csak otthon lehessek végre a pénzzel. Vedelném a piát, és a tévét bámulnám. Nincs semmi egyéb… talán egy forró fürdő a sok csöves klub után.
Egy lány csusszant mellé: „Szia széparcú” Búgta, mint egy hangszóró basszusa. „Mond csak: jó vagyok nálad egy italra?” Lángoló szemei jelezték, felturbózta magát az estére. DP szolgálatkészen elővett egy marék pénzt és minden lazaságát latba vetve a lány elé vetette az asztalra.
– Rendelj valamit – mondta az újfent elherdálandó előlegadagra tekintve, és gondolatban hozzátette: meguntam ezeket a majmokat. A lány félúton járt a pult felé. – Hé szívi! Hozz nekem is egy sört – kiabált utána, és megkocogtatta az egyik üres üveget.
Míg a lány elvolt eszébe jutott az unaloműző mondat: „Nem tudja az első mit akar a harmadik, sem azt hogy hol tart az akárhanyadik.” Miért jut eszembe folyton?
Rögeszméjévé vált, hogy valaki figyeli minden mozdulatát. Ha azt akarják, hogy fejen állva nyírjam ki azt a szemetet, akkor úgy fogom. Nekem az se okoz gondot. Csak egy hibbant vámpír, azok mind elmebetegek. Az elmebetegeket pedig könnyű likvidálni. Ki lehet a megbízó? Fruit Long? Ki más? Ha ő az, nem hibázhatok. Bizonyítanom kell, hogy helyem van a pályán. Semmi töketlenkedés.
A lány visszatért két sörrel. DP most jobban megfigyelhette: rózsaszín miniszoknyája alig takart a fenekéből. Testhezálló lila blúzt viselt, sminkje kissé elkenődött a hőségben, vörös haja be volt fonva. DP hüvelykujjával megtörölte alsó ajkát. Erre rá fog harapni a szemétláda.
– Tessék a söröd széparcú – a lány hidegebb lett. Nehezen viselte az ugráltatást.
– Szembe ülj – utasította DP.
– Hogy te mekkora paraszt vagy – berzenkedett a lány. Leült DP-vel szemben.
DP elővette Camal márkájú cigijét. „Camal az ön legjobb dohánya, szinte nem is kerül dohányba.” Rágyújtott.
– Kérsz te is?
– Nem! – dacoskodott a lány, de látszott rajta, hogy majd megdöglik egy szálért.
DP szívott néhányat és nagystílűen elnyújtózott. A lány összefonta a karját, mint aki fázik.
– Most mi van?  Nem tetszik valami?
– Azt hittem keresek néhány CAM-et. De te egy istenverte fasz vagy – mondta a lány és nagyot húzott a söréből.
– Nyugi kislány. Ami késik, nem múlik.
DP már nem is emlékezett rövid és szenvedélyes történetükre, hogy a lány találta-e meg őt, vagy ő a lányt, de fel tudta használni tervéhez és csak ez számított, hogy ez tetszik-e a lánynak vagy sem, az mellékes.
– Milyen éjszakád volt?
– Szar – a lány DP cigarettájával szemezett.
– Valami érdekes?
– Semmi. A pasid nem jelentkezett. Én meg végigkorzózom a környéket miattad. És kezdem úgy érezni, hogy nekem semmi nem fog  ebből leesni – A lány felvillantotta mosolyát a bájosabbikból. Talán ez volt az egyetlen szerethető tulajdonsága: ez az egy mosoly. – Szerintem átvertek téged. Nem is lakik itt semmiféle vámpír. Különben is láttál te már olyat?
– Ne gondolkozz annyit, oké?! Ez az én részem. A tiéd meg, hogy mutasd magad!
Hallgattak. DP az öngyújtójával kattogott és egymás után szívta a cigarettákat.
– Már meg akartam kérdezni tőled széparcú… – a lány hezitált.
DP kisegítette. Fejével biccentett: lökheted szívi.
– Mi van a szemeddel?
– Hogy ez? – DP a jobb szemhéjához kapott. Szeme helyén érmenagyságú implantátum csillogott ezüst színben. – Emlék
Igen, egy emlék őrangyal korából. Biztos állás, biztos megélhetés.
– Őrangyal voltál? – mosolygott a lány – Zsaru?
DP élesen a lányra nézett.
– Jól informált vagy.
A lány megvonta a vállát.
– Jártam egy fiúval. Neki rugalmas acélszálakkal vagy mivel erősítették meg az izomzatát. Ő is őrangyal volt.
– Honnan tudtad, hogy őrangyal?
– Az elején titokzatos volt, mint te. Aztán felszívódott. Amikor újból találkoztam vele teljesen megnyílt. Mesélt a korábbi munkájáról is. Elmondta, hogy miután a szervezetnek annyi lett, nem vették ki a testéből azokat a huzalokat. Le volt égve. Képzelheted, még a gyógyszerre sem telt neki. Iszonyatos fájdalmai voltak a beültetésétől. Azt hiszem csak azért segítettem neki, mert bevallotta, hogy őrangyal volt. Ez imponált benne. Neked nem fáj a beültetett kütyüd?
– Megoldom. Minden beültetés más. Az enyém nem vészes – csak azok a rohadt rémálmok ne gyötörnének.
– Szóval imponált nekem a fiú – folytatta a lány -, a munkája miatt. Persze ez nem jön be mindenkinek. Mégiscsak egy szemét zsaruról beszélünk, ahogy a helyiek mondanák.
DP csak annyit fűzött hozzá:
– Eddig nem volt balhém.
– Ami késik nem múlik – mosolygott a lány.
– És mi lett vele?
– Semmi. Nem tudom. Szereztem neki anyagot, megköszönte és elment. Újra. Cserébe egy csomó dolgot megtudtam rólatok.
– Rólunk? – sziszegett DP. – Már nem létezik a szervezet. Nem vagyok őrangyal.
A lány közelebb hajolt. Meg akarta érinteni DP szemét, de az elkapta a kezét.
– Ez ne merd még egyszer. Érzékeny műszer.
A lány visszahuppant.
– Bármit tesztek is, ezek örökre megmaradnak. Ezek olyan micsodák… stigmák.
Hülye csaj, gondolta DP. És mégis: volt benne valami nyugtalanító. Egyáltalán nem ismerte, nem tudta, megbízhat-e benne. DP elképzelte azt a szerencsétlen őrangyalt, az acélbetétes izomzatával. Az őrangyalok nem sokat tudtak egymásról, leszámítva, hogy léteznek más őrangyalok is. Ha dolga volt az ügynökségen, csupán üres irodákat talált, unalmukban iratokat megsemmisítő alkalmazottakkal. DP sejtette, hogy a történetnek ez csak az egyik oldala. Hogy a lány egy rakás szerencsétlent bepalizott már. Információkat szerzett, hálózatokat építgetett, miegymás. Vajon milyen lehet a lakása? Bútorok híján hegyekben állnak a könyvek és a magazinok. És a padlón ott hányódik a saját acélvázától csontig rágott férfi. A lány körötte sertepertél. Cigarettázik, zenét hallgat, olvas meg ilyenek. A férfi száraz torokkal próbál beszélni hozzá, kérleli, de hangok helyett csak összetapadt nyál csorog a padlóra. Aztán a lány, aki eddig ügyet sem vetett rá, fölé hajol és a füstöt az arcába fújva azt mondja: „Ja, hogy te is itt vagy?” DP összerezzent. Rágyújtott egy újabb Camalra. Igen, úgy élhet, mint az a nő, akit az imént láttam a párkányra hajolni. Most olyan, mint én. Ahogy itt ülök szokásos helyemen, és az ablakokat figyelem.
– Nem gyújtasz rá?
A lány ránézett, aztán a cigis dobozra. És újra DP-re. Elmosolyodott. Mohón rávetette magát a cigire.
– Tudod – kezdte a lány. – Hasonlítasz rá.
– Miért is?
– A te kezdet sem szabad elengedni, mert elsüllyedsz a pokolban.
– Ezt te találtad ki?
Bár kicsit hatásvadásznak találta, DP elismerte, hogy plasztikus körülírása jelenlegi helyzetének.
– Nem – rázta meg fejét a lány. – Tőle vettem – és cigarettájával az egyik képernyő felé bökött, a legközelebbi oszlopon lógó tévéfürtről. A Cam-show sztárja egy műanyag nyugágyon feküdt. Fejét hátravetve cigarettázott. Néha nyögött is, mint akinek nagy fájdalmai vannak. A tévés cameb egyetlen fájdalma saját lustasága volt.
– Utálom ezt a műsort – jelentette ki DP, aztán az órájára nézett. – Oké szívi, elég volt a bájcsevejből. Ideje, hogy megdolgozz a pénzedért. Ha találkozol vele, menj oda hozzá, flörtölj, amit akarsz. Ez neked menni fog. Biztos bejössz neki. Ezek perverzek. Pszichopaták. Sokért nem adnám, ha végre felbukkanna.
– És ha nő?
– Ezt már megbeszéltük.
– Ez nekem túl ködös, szerintem csak az idődet vesztegeted és az enyémet is.
– Nem tetszik a meló? Akkor elkotródhatsz. De nem kapod meg a zsíros cameket, amiben megegyeztünk, arról ne is álmodj.
– Bazd meg széparcú. Csak látnám már a pénzemet – mondta a lány és elindult az ajtó felé.
– Nyugi – kiáltott utána DP. – Ma este előjön az a tetű, érzem.
Érzem, suttogta maga elé és kinézett az ablakon. A lány átvágott az úton.

Az asztalon hagyott Camsörös üvegek üres csörgéssel táncoltak az asztal közepén. Nem emlékezett mindenre. Csak néhány részlet volt meg. Elhagyja a Dervist, átrohan az utcán, be a házba, egyenesen a felső emeleti lakásba a nagy ablakokkal. A kettesével vett lépcsőfokokra, a rúgásától valósággal szétrobbanó ajtóra, és a lakásra, ami üresen várja, se lány, se vámpír. Ellenben van egy szédülés, ami azután fogta el, hogy belépett. Padlón hevert, moccanni se tudott. Nem érezte a végtagjait. Egyedül szemét tudta forgatni, és rágódni a dolgokon. Bassza meg, ez megelőzött. Megfordult a világ, a fönt volt lent, a lent pedig fönt volt. A lakásban jóformán egy fia bútor sem volt. Mindenfelé könyvek és magazinok hevertek. A falon együttesek poszterei: Bizarro, A Modern Helsingék, Arthur Garcia és a Camu Világ. Az egyik falon óriástévé volt, épp reklámhirdetés ment benne. Belső felvétel egy ódivatú bevásárlóközpontról. Hatalmas tömött sorok kígyóztak a pénztáraknál. Aztán a plafonról két női láb lépkedett be a képbe Camucci bőrcsizmában. Fruit Long nevét emlegette.
– Nem ebben állapodtunk meg! – hallatszott egy női hang. – Az a disznó Long pontosan tudja mennyiért dolgozom. Ti dobtátok be a vízbe, én elkaptam. Most mégis miért szarakodtok az árral?!
DP követte szemével a lábak vonalát: rózsaszín miniszoknya, lila blúz, nyaknál vérfolt. A lány arcának nagy részét vörös lencsés, vörös keretes napszemüveg takarta. Telefonált.
– Átvertél – nyöszörgöte. – Te szemét ribanc.
DP előtt ismét megjelent az óriáskép. A tömött sorokról az egyik pénztárosra váltott a kép. Piros pólót viselt a CamStore áruházlánc ferdén aláhúzott C.S. logójával. A pénztáros a szakállas ember volt a realityből:
„Nem tudja az első mit akar a harmadik, sem azt hogy hol tart az akárhanyadik. Legyen mostantól ÖN az első! – mondta a pénztáros. – A megújult CamStorokban egyszerűbb a vásárlás!” A pénztár mögül női vokalisták ugrottak elő: „Egyszerű vásárlás, egyszerűbb élet!” – énekelték, aztán visszaugrottak helyükre. Újra az áruházbelsőre váltott a kép: a sor egy csapásra eltűnt. Egyetlen ember maradt ott bevásárlókosarával. „Maga jön, DP” Mosolygott a szakállas. DP zavartan a pénztárhoz csoszogott és megjegyezte: „Mindig utáltam a sorbaállást. Sosem tolakodtam előre.” A szakállas ember elnézően mosolygott. DP rágyújtott egy Camalra és elindult a fotocellás ajtók iránt. „CamStore: élvezetes vásárlás szinte ingyen, az ön választása, ha több ideje nincsen.”

Reklámok

Egy hozzászólás to “Galló Gergely: Bérgyilkolni egyszerű”

  1. DuplaG március 1, 2014 - 20:49 #

    Reblogged this on Krisztina77.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: