Galló Gergely: Mindent hall az erdő…

6 Sze

Itt semmi sem változott. A Monsotor-alsói panelrengeteg és környéke jó pár éve ugyanilyen volt. Jobbra panelházak, balra fenyőerdő, a kettő között körbekerített kosárpálya. Ha megfordulunk ott az alsót és felsőt elválasztó műút. A tömb felhangolja a zajokat: az út felől kamionok és volánjáratok, amire játszótér felelget, meg beszélgetések, ajtócsapkodás, délutáni matiné a nyitva felejtett erkélyajtó mögül. Elszórva levelek az aszfalton és tócsákba száradt fehér szirmok. Tövises bokrok nyúlnak át a kerítésen. Gyerekek közelednek a pálya felé.
Egyikük biciklit tol, a másik három gyalog van. A biciklis felnéz a pálya melletti emelkedőre. Lezárt raktárbódék sorakoznak az emelkedő aljában. Tetején az erdő kezdődik. Egy madárijesztő áll az erdő szélén. Csapzott szalmakalapja alig látszik ki a megsárgult fűből.


– Hogy osszuk el a csapatokat? – kérdi a legapróbb fehér labdával hóna alatt.
– Csak négyen vagyunk, így nem lehet játszani – mondja a biciklis.
– Gellért meg Bicska nem kerülhetnek egy csapatba – mondja a negyedik a biciklisre és a labdás gyerekre mutatva, és megigazítja szemüvegét.
– Nekem haza kell érnem hétig – mondja a Dragon Ball-os pólós.
– Dani mit ugrálsz, úgy is itt laksz – erre a szemüveges, és így tovább.
Kell még minimum egy ember. Elhatározzák, hogy a Dani szól a haverjainak.
– Miért mindig én szóljak a haverjaimank?
– Mert te közel laksz – mondják egyszerre.
– Te is közel laksz, Peti – mondja a szemüvegesnek.
– Jó, de te közelebb
A pálya egy árnyékos részébe húzódnak, míg a Dani nevezetű visszatér. Bicska leteszi a labdát és ráül. Gellért a bringája nyergében, Peti talált valami cölöpöt és azzal ütögeti a földet. Egy szakaszon széles szétbontották a kerítést, a réstől kacskaringós ösvény visz a fenyőerdőbe. BMX-esek ugratnak egy földhányáson.
– Ott van a Fogaskerék – mondja Bicska az egyik BMX-esre mutatva. – Megverjük a kis szarost?
A többiek elmosolyodnak. Két nő babakocsit tologat a kerítés mellett. Egy fickó figyeli őket az egyik erkélyről. Atlétában van és cigarettázik. Peti leguggol és abbahagyja a beton paskolását, megigazítja szemüvegét.
– Azt hallottátok, mi történt itt a fenyvesben?
Fejcsóválás a válasz.
– Volt egy srác. Idősebb nálunk. Az apja rendőr volt…
Motoros sárkány zilálja szét a figyelmet. A sárkány ott körözik felettük piros szárnyait ingatva.
– Figyeltek? Azt mondom, az apja rendőr volt. Néha elvette a tartalék pisztolyát, amit az ágy alatt tartott és bement a fenyvesbe. Figyeltek?
– Ez mit beszél? – kérdi Bicska és összenevet Gellérttel, de Peti folytatja.
– Az erdőben lövöldözött. Lőtte a fákat, üvegeket, amit talált. Kiment az erdő széléig még a Hévre is rálőtt.
Dani visszatér, de nem jön vele senki. Ennek egyikük sem örül. Annak pedig még kevésbé, hogy nem is toborzott senkit. Ehelyett inkább hazament fagyit enni. Újabb vita kerekedik, először csak guggolóst akarnak játszani, de nagy sokára elhatározzák, hogy kettő-kettő lesz a leosztás. Kapunak kijelölnek két szakaszt a kerítésen és elkezdenek játszani. Gellért a kerítés mellé támasztja biciklijét. Petivel van egy csapatban, aki a szemüvegét félti. Dani szorosan a kerítés mellé áll, mint kapus. Bicska a legkisebb köztük. Úgy vezeti a labdát, hogy azt még szemmel is nehéz követni. Mintha a labda a lábához nőtt volna. Forgolódik és gólt lő, forgolódik és gólt lő. Negyed óra elteltével már négynél tart. A többieknél összesen nincs annyit a labda, mint nála. Egy közép távoli kísérletnél azonban a kelleténél jobban a labda alá nyúl és átrúgja a kerítésen. Nem látni pontosan hová, mert a bokrok eltakarják a fölfelé szálló labda ívét, de amilyen magasra száll akár a fenyves széléig is elmehet.
– Milyen béna vagy, ezt jól átlőtted – mondja Peti. – Ez bement a dzsumbujba. Most aztán mehetsz és szedheted kifelé
Bicska átbújik a kerítés hasítékán és elindul fölfelé az ösvényen. Aztán megáll benéz a bokrok közé. Visszanéz, széttárja vékonyka karjait.
– Itt nincs!
– Nézd meg följebb – utasítja Peti. Bicska eléri a fenyvest, és eltűnik a fák között.
A BMX-esek leléptek. Mindenki az árnyékban ül. Újra felbukkan a sárkányrepülő. Piros szárnyai rózsaszínné fakulnak a fényben. Még néhány kört leír felettük és eltűnik. Gellért kavicsokkal dobálja Danit.
– Hé ne dobál, hagyd már abba
– Hehe – nevet Gellért.
Peti hátratekintget.
– Hol van már azzal a labdával? Játszani akarok.
Mindannyian a fenyves irányába néznek. Sehol senki. Dani nyel egy szárazat:
– Biztos meg akar ijeszteni. Fogadjunk, hogy megkerüli a pályát és mögénk lopózik
Gellért a kerítés széléig lépked.
– Mi lesz, ha nem jön vissza? Volt már ilyen
– Fogadjunk azt akarja, hogy utána menjünk és ott ijeszt meg minket az erdőben – mondja Dani, miközben fel-alá járkál.
– Szerintem hazament – így Peti. – Max hozunk egy másik labdát. Nektek van labdátok?
Dani bólint.
– Aha. De most nem fogok érte menni.
– Fagyizni bezzeg haza tudtál menni, de egy másik labdáért nem tudsz elmenni.
Közben két idősebb srác érkezik a pályára. Egyikük buflák hosszú hajú, Metallicás pólóban, a másik csak szimplán magas és hosszú. Végigmérik a kisebbeket és elkezdenek kosarazni. A labda pattogása visszhangot ver. Gellért és Dani letelepszenek az árnyékba, Peti egy fűszál segítségével vijjogó hangokat hallat.
– Mi a vége a srác történetének? – fordul Gallért Petihez.
– Milyen srác történetének? – kérdezi Dani.
Peti följebb tolja szemüvegét és újra elmeséli a történetet, melyben egy kattant fiú az apja pisztolyával kiment a fenyvesbe és mindenre rálőtt, ami élt és mozgott, sőt még arra is ami nem.
– Egy nap megtalálták kilyukasztott koponyával az erdőben. Fejbe lőtte magát. Ez a vége.
– Ez hülyeség, meg sem történt – mondja Dani. – Csak te találtad ki.
– Nem ez megtörtént
A két nagyobb srác abbahagyja a pattogtatást:
– Nem vesszük be őket is? – sandítanak a kicsik felé. – Tudtok kosarazni, nem akartok beszállni?
Így telik el a délután nagyobb része: kosaraznak a nagyokkal. Bicska még mindig nem került elő. Gellért megkérdezi a rockert, igaz-e, hogy valaki fejbe lőtte magát a fenyvesben. Ó, mondja a srác, igaz, naná, tényleg így történt, közben összemosolyog társával, és átpasszolja a labdát.
– Ezt figyeld Lali – mondja amaz és átdobja az őt őrző két kisgyereket.
Húsznál megunják az alázást.
– Köszi srácok, egy élmény volt
Dani zsebre dugott kézzel bóklászik a kerítés mellett, és a gyermekláncfüveket rugdossa. Az izzó fehér fényeket felváltja a halvány rózsaszín. A nap koronája lassanként az erőd sávja mögé hanyatlik.
– Unatkozom – fakad ki Dani. – Ez a mai foci tök szar
Gellért kimegy a fenyves széléig, és megtorpan. Pisti nevét kiabálja. Aztán visszajön.
– Mióta tűnt el? Nem kéne elmenni hozzá, és megnézni, hazament-e?
Peti megvonja a vállát.
– El tudom képzelni, hogy most itt van valahol és rajtunk röhög. A labda se volt ott?
Gellért a fejét rázza.
– Akkor fogta és hazament. A múltkor is ezt csinálta. Játék közepén megsértődött és hazament. Arra megsértődött, hogy milyen béna. Sértődős kis hülye.
Gellért a pálya melletti enyhe emelkedőt nézi. Málló falú lezárt raktárosbódék. A madárijesztő helyén csak a sárga füvet látni. Dani befejezi a gyermekláncfüvek rugdosását.
Az ablakok elsötétülnek. Több helyen behúzzák a függönyt. Beszélgetnek. Dani türelmetlenül strázsál körülöttük.
– Akkor mi legyen? – kérdezi Peti. – Most már szólni kéne valakinek.
– Mi volt azzal a sráccal, aki fejbe lőtte magát? Az apja találta meg?
– Mi?! Ja persze, gondolom úgy volt. De nekem is csak mondták. Biztos nem így történt.
Egy lány sétál a pálya felé, a kerítés mellett megáll.
– Figyelj Öcsi – mondja Daninak. – már besötétedett, anya szólt, hogy gyere haza.
Dani lesüti a szemét:
– Jól van, mindjárt megyek
– Most gyere!
– Jó! Csak elbúcsúzok a többiektől
– Öt perc múlva fönt legyél, vagy anya fog lejönni.
Azzal a lány sarkon fordul és eltűnik a házak között.
– Jól van srácok, én léptem, szevasztok. Ha Bicska előkerülne, neki is mondjátok meg.
– Nem fog – morogja Peti. – Tuti hazament.
A napból már csak egy halovány narancssárga csík maradt, mely a fenyves mögött olvadozik. Lilára festi az eget a panelek felett. Az ablakok sorra kivilágítanak, néhol kékesen derengenek. Utcalámpák fénykörei villannak fel. Csak néhány sötét alak vetődik arra. Gellért és Peti a játszótér melletti padoknál ülnek.
– Hát ez elég szar volt – jegyzi meg Gellért.
– Hülye Bicska. Miatta van.
– És ha történt valami?
– Vele? Vele mindig történik valami. De sosem kerül bajba.
– Ma este átmegyek hozzájuk és szólok az apjának.
– Az apjának?! És nem félsz tőle?
– Nem félek. Valahonnan anyu rokona.
– Engem egyszer megkergetett, pedig csak Bicskát hívtam játszani. És elkergetett.
Elhallgattak. Aztán Peti folytatta:
– Ha kiderül, hogy nem ment haza, nagyot fog kapni.
– Csinált már ilyet.
– Mit dolgozik az apja?
– Éjjeli őr vagy mi…
Ekkor kinyílik az egyik ház kapuja. Szapora léptek kopognak feléjük. A mozgás ismerős. Ez Dani.
– Figyelj Peti, anyukád szólt telefonon, hogy menjél haza, mert késő van. Bicska előkerült azóta? Anyu azt mondta, fel kéne hívni őket. Ja és engem már leszúrtak, mert nem szóltunk senkinek. Szerintem titeket is lefognak.
Peti feljebb tolja szemüvegét.
– Miért mi szívunk miatta? Komolyan ezt nem értem.
– És ha most tényleg történt vele valami?
– Csak szóltam – zárta le Dani. – De mennem kell, mert kikapok.
Elbúcsúznak.
– Na jössz? -kérdi Peti.
– Aha – aztán Gellértnek eszébe jut valami. – Várjál a cangám ott maradt a pályán.
– Én viszont rohanok – mondja Peti és átszalad a téren.
Gellért visszamegy a pályára. A panel felől érkező zajokat felváltja az erdő ezernyi neszezése. Biciklije a kerítésnek támasztva. Háta mögött egy autó motorzúgása kering a házak között. A kerítés kívül esik a teret megvilágító fénykörökön. Csak az a kis ösvény kígyózik felfelé az erdőnek, ezen kívül minden sötét. Belepillant ebbe a sötétségbe és megborzad. Elfordítja tekintetét. Megérinti biciklijének kormányát, de eszébe jut, hogy miközben a fejét elfordította, szemhatáron látott valamit. Valami oda nem illőt. Lassan visszanéz. Minden sötét, egyedül az ösvény nem. És még valami. Ott lapul tőle nem messze. Apró kerek tárgy. A labda az.

Reklámok

2 hozzászólás to “Galló Gergely: Mindent hall az erdő…”

  1. Dominika november 10, 2013 - 21:49 #

    Stílusában nagyon hasonlít az előzőhöz, bár gondolom ez a Monostor-ciklus sajátossága. Van benne néhány mellékszál, aminek szerintem a történet szempontjából nincs jelentősége, viszont elhúzza a történetet. Lehetne kicsit tömörebb, kevesebb párbeszéddel – apropó párbeszédek: szerintem egész jók, csak többször jelezd, hogy mikor ki beszél, mert elsőre összezavarja az embert (legalábbis engem). Tetszik a megfogalmazás, könnyen magam elé tudtam képzelni a cselekményt. 🙂

    • DuplaG november 11, 2013 - 20:12 #

      Ha azt is meg tudod mondani, melyik másik szövegben van utalás erre a történetre, értékes tárgynyeremények közül választhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: