Ordassy Károly: Dzsoki és Szamanta

11 Sze

e3565a57ac7f6ae717924d82c9d6f0a3

Már nagyon unta amúgy a papás-mamást, inkább le akarta lőni Tiácskát, abban legalább van valami izgalom. Tiácska kompromisszumkész volt:
-Akkor játsszunk helyette dallaszosdit, abban van durvaság is, az tetszik majd!
Így a papás-mamás kivénhedett Kenbabája egyszerre köddé vált. Más jött a helyére.
-Te leszel Dzsoki, én otthon várlak, bekopogsz, mert virágot hozol nekem…

Az igazat megvallva nem játszotta valami fényesen Dzsokit. A papa-ken szerepet unta, de legalább ismerte. De erre a Dzsokira valahogy csak nem érzett rá. Nem akart dohányozni és whiskey-t inni, nem akart parlagfű-csokrot vinni Szamantának, ezt a titokban-Bobi dolgot se értette, hogy miért nem egyszerűbb a válás, vagy a pisztolypárbaj…
-De te dühös is vagy amikor belépsz, mert szerelmes vagy, de én az öcsédet szeretem, aki a Bobi Jujing és jóképű, te meg csúnya vagy…

Szamanta nagyon akaratos volt és amolyan örök-elégedetlen, valósággal kínozta Dzsokit.

-De te hiába próbálsz kibékülni, én már megvető vagyok, mert a feleséged vagyok…
Dzsoki mindig ugyanazt a sablonszöveget motyogta el, amikor belépett, de Szamanta, az aztán értette a dolgát. Valahányszor ránézett Dzsokira, eszébe jutott valami újabb gonosz…
Ült a kanapén, hálóköpenyben, koktélt ivott és minden alkalommal más sértést vágott férjéhez:
-Menj innen, büdös a szád a szivartól!
-Lyukas nadrágba járkálsz, olyan tróger vagy, hogy hányás… bezzeg Bobi ad magára…
-Egy jó szót nem tudsz szólni, nem tudsz te a nőkkel bánni, te részeges barom!

Tucatszor elpróbálták ezt az egyetlen részt a tegnapi adásból, mire ráérzett…

Ahogy benyitott az ajtón, a hirtelen melegben megszédítette az ereiben csordogáló whiskey. Az imént eldobott szivar olyan keserű ízt hagyott a szájában, amilyen keserű az élete volt.
Szíve részeg összevisszasággal, tompa-makacs bánattal vert nótát bordái között. Baljában egy drága csokor virágot szorongatott, egy órával ezelőtt még valamiért békülni akart. De most meglátta Szamantát, és máris máshogy látta a dolgokat: fel kéne pofozni ezt a szukát, ahogy ott ül a kanapén, délután van, de még fel sincs öltözve: líg-lóg rajta a most-keféltem-bobival-hálóköpeny.
Dzsoki karja meglendült. Virággal a kezében akkorát cserdített Szamantán, hogy az megfeküdt. Dúsbarna hajában ott csillogott a csokornyi virág aranypora.

Szamanta bő egy percig eszméletlen volt…

…aztán Tiácska felugrott és agyondicsérte Dzsokit:
-Fúha, most nagyon jó Dzsoki voltál! Tényleg fájt, úgy megütöttél!

De Dzsoki erre már nem figyelt. Vége – gondolta. Megfáradt léptekkel battyogott be a házba, és előkereste műanyagkatonáit: Puskahangot hallatva puffogni és tussogni kezdett. Ebben a csatában senki sem hátrált meg, mindenki bátran kereste a dicső halált. Szomorú – ezrek maradtak holtan a harctéren…

De Balázst mindez meg sem rendítette most. Hanemha a harctérről lukas nadrágjára tévedt pillantása, néhány pillanatra megmerevült benne az iménti fájás: szemére köd úszott.


2013.

Advertisements

2 hozzászólás to “Ordassy Károly: Dzsoki és Szamanta”

  1. G2x december 28, 2013 - 01:45 #

    Jó a kép! Mintha magamat látnám reggel. Minden reggel.

  2. DuplaG április 18, 2014 - 15:55 #

    Reblogged this on Krisztina77.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: