Archívum | november, 2013

Galló Gergely: Mata Hari szeress belém

30 nov

Image

Valamelyik este Tibor találkozott a Pókkal.
Nyár közepén.
Nappal meleg szél fújt a dombok felől. Estére elült a szél, de a hőség csak nem akart enyhülni. Tibor leugrott a Kairóba, Jolánnak azt mondta, hogy csak egy pohár sörért, és ehhez tartva magát ott ült a pulttal szemben és elmélázva figyelte a péntek esti forgatagot. Kairó sört csapolt két embernek. Az imént ugrottak be és az egyik, csíkos pólóban, azt mondta a malterfoltos pólósnak, hogy kurva szar, mert megissza a sörét és rohanhat Remetésre a pénze utána. Egy fickó a pult sarkánál a plazmatévét bámulta és nyerítve röhögött egy régi Chevy Chase vígjátékon. Megint egy másik a pult végében állt, egyik keze a zsebében, másik a pultra támasztva, és ő is a vígjátékot nézte. Aztán Kairóhoz fordult és megkérdezte, melyik Kairó volt előbb: az ember vagy a kocsmája. Erre a csapos mosolygott, de a választ már nem lehetett hallani, mert felcsendült az Egy jó asszony mindent megbocsát című dal. Chevy Chase elhallgatott, és a nyerítő rosszallóan a zenegép felé nézett. olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: ,,Táncolj, táncolj Szulamit!”

29 nov

387

Az ötven borissza szűnni nem akaró könyörgését, óbégatását megunván az asszony beadta derekát. Hívatta lányát, s megkérte, öltözzön át, aztán siessen vissza, mert táncolni fog az uraknak, úgy, ahogy ők szeretnék.
Sem az asszony, sem a lánya nem szerettek veszíteni.

A bimbajából még teljesen ki nem bújt virágocska a legizgatóbb. Zsenge, harmatos ártatlanságával, titkos-tilos csábjával csak még jobban ingerli az embert. Kérlek, less meg! Lopd el kincseim!
A testét elrejteni hivatott apró fátyolfoszlány még inkább kiemelte eddig takargatott, buja bájait. Kíváncsi csend ereszkedett a teremre. A szomjas, mohó tekintetek szinte felfalták a lenge ruházatú lányt.
Az asszony a hatást kémlelve körülnézett. Önelégült mosollyal nyugtázta a részeg horda szájtáti csodavárását. Már gyermeke látványa is elvarázsolta őket!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Éli, Éli, lámá sabaktáni?!

27 nov

10golgota

Történt egyszer, hogy Amálek népe kivonult a pusztába Izráel ellen. És amíg Józsué és a többi zsidó a völgyben küzdött életéért, Mózes egy hegy tetején állt, és kezét a magasba emelve fohászkodott az Úrhoz. Az Úr pedig meghallgatta Mózes imáját, és mindaddig, amíg feléje nyújtotta kezeit, Izráel volt az erősebb a harcban.
De aztán Mózes fáradni kezdett, mindkét karja elzsibbadt. Csak egy pillanatra leeresztem őket, hogy pihenjek egy keveset – gondolta. Amikor abbahagyta a fohászkodást, hogy újra erőt gyűjtsön, rögvest Amálek fiai kerekedtek felül, és erősen szorongatták a zsidókat.
olvasásának folytatása

Toplista: a tíz legjobb háborús film (#10-6)

24 nov

A győztes sem visz semmit. Igaz ez a közhely a felülnézetből számszerűsíthető, belső nézőpontból játszható (Call of Duty-, Battlefield sorozat), de végeredményben felcserélhető, feláldozható, egyszemélyes drámájú bionyersanyagra: a névtelen katonára. Ahogy Az őrület határán című filmben kimondatik: a háború szerzés. Az üzlet jól jövedelmez, de csak a háborút finanszírozó és működtető intézményeknek és vezetőiknek, akik a végén újrarendezik a terepasztalt, egymás között felosztva területet és piacot. Az éhes kukkolókat pedig lehet hizlalni statisztika és műholdkép kenyéren, szeme káprázhat a filmes propagandacirkusztól, hogy a militarizmus jó dolog, a háború dopping és férfias értékeken alapszik, és még a halál is lehet hősies és felemelő. De arról nem mesél a terepasztal, sem a wikipédia vagy a CNN, hogy mi van az egyes emberek magánháborújával. Mert bizony a propagandafilmek Ken-babái le is sérülhetnek (Született július 4-én), sőt meg is őrülhetnek (Rambo, Taxisofőr) vagy meghalhatnak (Jákob lajtorjája). A listán szereplő filmek elsősorban nem adrenalinmozik. A válogatás során nem a harci jelenetek koreográfiája volt a fő szempont, és nem is a bodycount, hanem, hogy közöljön valamit a háború természetéről, és a hadiipar dehumanizáló jellegéről. Pátosz nélkül.

Image

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Csokoládé (Egy asszony emlékei II.)

23 nov

kakaóNem igaz, hogy a szerelmesek boldogok. Tévedés az is, hogy a fellegekben járnának, és rózsaszín köd sincs, csak kitalálás. Csupán annyi igaz mindebből, hogy valóban eltompul az ember agya, megbotlik a tényekben, félreért szavakat, nem hallja meg a jótanácsokat, és a józanészt mindenestül feledi. De a többi igenis szemenszedett hazugság!

Az általános iskola utolsó éveiben fülig szerelmes voltam egy osztálytársamba. Persze, azt hittem, ez titok, ugyanis nagyon vigyáztam, nehogy kikotyogjam bárkinek is. A kiszemelt fiúnak nevenapjára vásároltam egy tábla igazi svájci csokoládét. Mivel nem mertem személyesen megajándékozni, jóval a tanítás megkezdése előtt bementem az iskolába, ráragasztottam egy cetlit a csokira, majd letettem az ő padjára. A papírfecnin a fiú neve állt, körötte szivecskék. Ilyen korán még senki sem volt bent az osztályteremben – máskülönben nem mertem volna ezt megtenni. Gyanút terelendő, kimentem az iskolából, és a közeli parkban sétálgattam fel s alá. Csak csengetés előtt három perccel „estem be” a terembe.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Cickók, popsik, közhelyek; avagy a hiúság, mint ópium

20 nov

 

cickók, popsik, közhelyek

Milyen igaz a képaláírás! És milyen tetszetős a kép! És a kettő együtt: sajnos csak olcsó paródia.
Nem, nem a műalkotás szerzője a hibás. Ez a vétek nem az ő hibája: kor-kór ez, az ezredforduló utáni ember betegsége, a netverzum csúf, kelevényes tünete.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Átlagos este sörrel és brazil bajnoksággal

20 nov

Off to the Pub 1911 by Walter Richard Sickert 1860-1942

Lajos úgy döntött, hogy itt az ideje hazaindulni.
Na, elindultam! jelentette be, aztán mégis ottmaradt.
A Pillangóban összesűrűsödött az este. Vizeletszag áradt a nyitva felejtett WC-ajtó mögül. Zoli, sört csapolt a pult túloldalán. Kedd esti egykedvűséggel figyelte a korsó oldalán felkúszó habot. Foci ment a tévében, brazil bajnokság. Sao Paolo – Santos meccs:
A Santos vezethet támadást a jobb szélen. Egy beadás!… Fölé! – harsogta a kommentátor.
Lajos erősen fogadkozott magában, hogy hazamegy, de a kezdőlépést mindig nehéz megtenni. Sosem egyszerű, ha az ember beugrik egy sörre és ottfelejti magát. Húsz éve próbálkozott már ezzel a feladattal. Jobbján egy cingár ipse kék melósban már vagy’ egy órája a fejét ingatta, lába le-lecsúszott a székről, mint aki kísérletet tesz arra, hogy elinduljon.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Rendőrbusz

16 nov

rendőrbusz

Bárki megrágalmazhat bárkit. Ez az utolsó gondolatom. Mint egy visszhang aminek nem tudom az eredetét. Zsibbad a fejem a sok telefonálástól:
– Kiugrom ebédelni!
Az irodafőnök hátratett kézzel lépked az íróasztalok között.
– Ki akar menni ebédelni? – felém fordítja sunyi képét.
– Meg jelentenék a KMB-ben is. Reggel nem jelentettem.
– Rendben van K. József, rendben van – mondja, de látszik rajta, hogy legszívesebben azt mondaná: „Sajnálom, ez a maga baja, nekem ehhez semmi közöm”. Aztán hozzáteszi: Ne maradjon soká, egy órán belül érjen vissza, világos? – és megkocogtatja karóráját.
Odalent a portás átvizsgálja a kilépőket.
– Gyerünk, gyerünk, tovább. Á! Kit látnak szemeim. K. József. Mindig ugyanabban az időpontban – fölemeli a fémdetektort. Van valami elvámolnivalója? Hm? K. József. Hm? – Egy lekapcsolt monitorban megpillantom magamat. Széttárat karokkal állok a portás előtt, mint egy madárijesztő.
– Csak a szokásos – átnyújtom neki az újságpapírba csavart kis csomagot. A szendvicsem.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A bánatos menyasszony (Egy asszony emlékei I.)

16 nov

Az én édesanyám akkor halt meg, amikor én még bölcsödébe jártam. Ó, úgy teszek, mintha csak rólam lenne itt szó! Az önzőség undorító dolog, és a soká elhúzódó gyász önzés.
Tehát: az én édesanyám huszonöt éves korában halt meg, szörnyű, szűnni nem akaró fájások között. (Ekkor én még bölcsödés voltam.) Én okoztam a halálát. Születésem után rendszerint és egyre sűrűbben szédülés fogta el. Olykor főfájás is gyötörte. Később rohamai voltak. Meggyöngült idegei nem bírták elviselni a kínt, volt hogy órákra megtébolyult. Ilyenkor haját tincsenként tépdeste ki, magánkívül ordítozott, szentségelt, egyszer sodrófával félholtra verte a kutyánkat, másszor csak feküdt a földön és tehetetlenül sírt. Volt, hogy engem is erővel megütött, bár én erre még nem emlékszem. Nem haragszok rá, de valahányszor erre gondolok, nagyon bánatos leszek. Kórházba szállították, ahol rövid időn belül meghalt. Szeretném azt írni: jobb létre szenderült.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Gambol

14 nov

Image

Klung-klung, hallani távol egy zárat, és Reccs! a tetőn. Sok a flepnis errefelé, akik nem tudnak a koponyájukon heverni, ha értik mire gondolok. Nem jó környék ez a hozzám hasonló átlagos pofának, aki szeretne itt nyugodtan éldegélni.
De ezeknek lehet ám beszélni, hogy hagyják abba! Régen elbántak velem, sok-sok évaddal ezelőtt, szőrtelen koponyám még őrzi a varratokat és vágásokat a szemem alatt, és a szám körül. Mostanság félnek tőlem. Nem, nem is igazán tőlem, inkább az apródjaimtól. Tőlük aztán lehet félnivalójuk. De még nekem is.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Kuoni pásztor válasza

14 nov

 

A Kuoni pásztor válasza

Ordassy Károly: A Kuoni pásztor Harras Rudolf kérdésén mereng.


Egy hét haladékot kért a lovagtól a válaszhoz. Harras Rudolf – bajsza alatt fölényes mosollyal – ellovagolt. Lován ülve hátratekintett, s csak úgy, hogy tudják ki itt az úr s a császár barátja, visszakiáltott:
– Egy hét. Ennyi idő alatt Isten a világot teremtette meg, de neked, pásztor, csak a helyes választ kell kitalálnod.

Mikor Harras Rudolf egy hét multával visszatért, a Kuoni pásztor – ősz hangon, konok búval – így szólt hozzá: olvasásának folytatása

Budapest felett noiros az ég

13 nov

A műfaji zavarkeltés korát éljük. Elég csak olyan öntörvényű alkotókra gondolni, mint a legújabb filmjével még a Lynch-i bizarrsági faktort is kipörgető Nicholas Windinig Refn (Csak isten bocsájthat meg), vagy az elmúlt tíz évben rendre műfaji határsértésekkel és meghökkentő fúziókkal jelentkező Tarantino. Bodzsár Márk Isteni műszakján főleg Tarantino kéznyoma látszik, és bár bevállalósabb, mint a Kontroll óta az összes magyar film, nem ad többet egy kötelező ujjgyakorlatnál. Vigyázat spoilerezni fogok!

isteni6

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Milliárdgolyók

12 nov

galaxis

 

Billiárdozni szép dolog. Sokan nem szeretik a kezdőlökést. Volt, hogy én sem szerettem. Aztán egyszer felvettem egy igen erős, durva bontásomat, és otthon egy barátommal higgadtra lassítva többször végignéztük a felvételt. Gyönyörű volt és könyörtelen, ahogy a golyók szétrobbantak, majd ide-oda cikáztak. Nem történhetett semmi sem másképp, egy csöppnyi véletlent sem láttunk a képeken. Az a golyó volt a legérdekfeszítőbb, mely elébb a falnak ütközött, majd több másik golyóbissal is koccant, és végül beleesett a lukba. Abba, amelyikbe bele kellett esnie.

1. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Gellért legenda

9 nov

untitled

Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmére királyhoz igyekezett; annak a vidéknek egy erdős részén, mely disznók legeltetésére szolgált, volt egy tanya, és ebben délidőben megszállott. Itt éjféltájt malomkövek zaját hallja, amit egyébként még nem tapasztalt. Csodálkozott, hogy mi lehet ez. Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Valterhez: ,,Hallod-e, Valter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?” És mindketten nevettek az éneken. Minthogy pedig a malmot egy asszony hajtotta kezével, és az ének magasabban szállt, a püspök pedig eközben ágyában feküdt, még egyszer így szólt még mindig mosolyogva: ,,Magyarázd meg nekem, Valter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?” Amaz pedig ezt mondta: ,,Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található.” Mire a püspök így szólt: ,,Géppel jár vagy kézi munkával?” ,,Géppel is, kézi munkával is – mondja rá Valter -, nem húzza semmiféle barom, hanem az asszony saját kezével forgatja.” ,,Csodálatos dolog – mondja püspök -, hogyan boldogul az ember. Mert ha gép nem volna, a fáradalmat ki tudná elviselni? Boldog egy asszony – folytatja -, aki bár mások hatalma alatt áll, köteles munkáját […] végzi.” (Gellért püspök nagylegendája)


A MAGYAROK SZIMFÓNIÁJA:

Az ember lelke ilyen:
Fehér fonálgombolyag, amit az Isten tett bordáink közé. E finom fonál végét Ő tartja szent kezében odafenn. És fölfelé húzza lassan, naponta éppen csak egy szűk hüvelyknyit, mígnem a gombolyag idelenn lepereg – de odafenn az Isten varrott belőle patyolatfehér ruhát!

Az ember lelke ilyen:
Ádám-billogos rab, lánccal a lábán. A láncszemek a szabad akarat gyengeségéből lettek kovácsolva. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Az alázatról

9 nov

LuciferÖnhitt, kevély és büszke vagyok: sohasem alázatos.
Ha olykor mégis alázatos tudok lenni: ez büszkévé és önhitté tesz.
Minden jócselekedetem és minden egyes álszent szavam, amit a szerénység kopott gúnyájába öltöztetek: A hamis alázat büszkeségével tölti el lelkemet.

A kevélység önistenítés. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: