Ordassy Károly: Gellért legenda

9 nov

untitled

Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmére királyhoz igyekezett; annak a vidéknek egy erdős részén, mely disznók legeltetésére szolgált, volt egy tanya, és ebben délidőben megszállott. Itt éjféltájt malomkövek zaját hallja, amit egyébként még nem tapasztalt. Csodálkozott, hogy mi lehet ez. Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Valterhez: ,,Hallod-e, Valter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?” És mindketten nevettek az éneken. Minthogy pedig a malmot egy asszony hajtotta kezével, és az ének magasabban szállt, a püspök pedig eközben ágyában feküdt, még egyszer így szólt még mindig mosolyogva: ,,Magyarázd meg nekem, Valter, miféle dallamú éneklés ez, amely lejtésével arra késztet, hogy az olvasást abbahagyjam?” Amaz pedig ezt mondta: ,,Nótának dallama ez! Az asszony, aki énekel, ennek a gazdának szolgálója, akinél szállást kaptunk. Urának búzáját őrli ilyenkor, mikor a vidéken másféle malom éppen nem található.” Mire a püspök így szólt: ,,Géppel jár vagy kézi munkával?” ,,Géppel is, kézi munkával is – mondja rá Valter -, nem húzza semmiféle barom, hanem az asszony saját kezével forgatja.” ,,Csodálatos dolog – mondja püspök -, hogyan boldogul az ember. Mert ha gép nem volna, a fáradalmat ki tudná elviselni? Boldog egy asszony – folytatja -, aki bár mások hatalma alatt áll, köteles munkáját […] végzi.” (Gellért püspök nagylegendája)


A MAGYAROK SZIMFÓNIÁJA:

Az ember lelke ilyen:
Fehér fonálgombolyag, amit az Isten tett bordáink közé. E finom fonál végét Ő tartja szent kezében odafenn. És fölfelé húzza lassan, naponta éppen csak egy szűk hüvelyknyit, mígnem a gombolyag idelenn lepereg – de odafenn az Isten varrott belőle patyolatfehér ruhát!

Az ember lelke ilyen:
Ádám-billogos rab, lánccal a lábán. A láncszemek a szabad akarat gyengeségéből lettek kovácsolva. A béklyó másik végén pedig: a jó és a rossz tudásának nehezéke. Ezt ráncigálja, tépi, szakgatja veszettül, dühödten a Kísértő. Dühös, mert rángatni, cibálni kell az embert, de aztán megtérülnek fáradalmai: mint egy túlérett gyümölcs, úgy pottyanunk az ölébe. Rothadtan, húsosan, féreg-rágtán.

Nincsen tehát malma az Istennek: csak egy fél.
Az egyik malomkő az Övé csak, a másik az Ördögé.

A magyar ember lelke ilyen:
Amíg e Legnagyobb Hatalmak porrá őrlik
A Világmalomban
Egy keserbús nótát danol…
És holtig dacol.

 

 


2012. június 14.

Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Gellért püspök legendája bővebben:
http://www.magyarzenetortenet.hu/do/doak03.html

Advertisements

4 hozzászólás to “Ordassy Károly: Gellért legenda”

  1. Szuhay Anette november 10, 2013 - 14:29 #

    Kedves Ordassy Károly!

    Nagyon szép az írása, egészen lírai, bár kissé ,,magyaroskodó”, de tetszett.

  2. Makrélabéla november 10, 2013 - 18:21 #

    Tetszett, még ilyet! 🙂

  3. Psyché november 18, 2013 - 21:39 #

    Számomra nem magyarkodó “lelkesen” elmélyülő, mély és irodalmi 🙂 Szép. Ügyes vagy Karcsi!

    • Ordassy Károly november 18, 2013 - 21:49 #

      Köszönöm szépen, Psyché! 🙂
      Zsebre tettem. Megőrzöm. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: