Ordassy Károly: Milliárdgolyók

12 nov

galaxis

 

Billiárdozni szép dolog. Sokan nem szeretik a kezdőlökést. Volt, hogy én sem szerettem. Aztán egyszer felvettem egy igen erős, durva bontásomat, és otthon egy barátommal higgadtra lassítva többször végignéztük a felvételt. Gyönyörű volt és könyörtelen, ahogy a golyók szétrobbantak, majd ide-oda cikáztak. Nem történhetett semmi sem másképp, egy csöppnyi véletlent sem láttunk a képeken. Az a golyó volt a legérdekfeszítőbb, mely elébb a falnak ütközött, majd több másik golyóbissal is koccant, és végül beleesett a lukba. Abba, amelyikbe bele kellett esnie.

1.

Ez a barátom számomra furcsa kettősségben élt. Tizenkét évesek lehettünk csak – ekkor még nem jártunk el billiárdozni – de ő a szobájában csupán kétféle dolgot tartott: meztelen nők képeit és játékvonatokat. Szerettem nála tölteni az időmet. A nők – kártyákon, újságokban, naptárakon – a sóvárgott jövő áltitkairól lebbentették le előttem a fátylat, míg a terepasztalon futó, zakatoló apró mozdonyok gyermekkorom foszladozó álomképeit varázsolták újra elém. Mégis furcsa volt ez a fiú: én a testiséget ekkor még nem értettem teljesen, a vonatok pedig már nem érdekeltek úgy igazán.

De ő szerette mindkettőt, és az élet őt igazolta.
Néhány év múlva ugyanis mozdonyvezetőnek kezdett tanulni, és bájos, kedves barátnőt szerzett magának. Mozdonyvezető lett, és feleségül vette a lányt.
És ahogy lenni szokott: idővel találkozásaink ritkultak, végül már egymás születésnapján sem emeltük föl a telefonkagylót. Tegnap is csak véletlenül futottunk össze egykori törzshelyünkön.
Véletlenül…? Milyen makacs szó ez.

2.

„Nem vezetek többé. Kocsit se’, nemhogy mozdonyt. Szar állásom van, itt dolgozok a gyárban, egy futószalag mellett állok, és női betéteket gyártok. Ezér’ iszok…
Hogy mér’?…

A gödöllei HÉV vonalán sűrűn következnek egymás után a megállók. Szinte be sem indul a szerelvény, és neked már fékezned kell. Összesen három olyan rész van, ahol igazán huzathatod neki. Ezek közül is a legjobb az a szakasz, ami Szentjakab és Erzsébet Park között van. Végigsuhanhatsz az erdőn, szinte beléd rohannak a fák, egyetlen zöld folttá mosódik a táj, hat teljes percig nem kell fékezned, csak száguldasz. És amire gyerekkorod óta vágysz: te vagy a vonat, érted?
Dehogy érted, sose csináltad!
Sajnos elég jól ismerem a történetet. Egy férfi megunja és megcsalja a feleségét. A nő megtudja, elválnak – csak nagyvonalakban mondom most el – a hülye kis kamaszgyerekük nem tudja földolgozni a válást, gyűlöli a szüleit, és amint betölti a tizennyolcat, beáll a csövesek közé. Koldul, kéreget, iszik, végül ragasztózni kezd, és belecsömörlik.
És amikor én – napom legszebb percének hittem, a fenébe is! – ezerrel száguldok a HÉV-vel Szentjakab felé, ez a szerencsétlen beszívott majom kitámolyog egy fa mögül, és vigyázzállásba’ megáll a HÉV előtt… és szomorún vigyorog a képembe…
Érted?!
Széttrancsíroztam… Ott má’ hiába fékezel, érted?!
Ott vigyorog, míg ki nem vasalom, és ezzel tönkreteszi az én boldog életemet, csakhogy a sajátjától megszabaduljon.
Sokat gondolok erre… Eszembe jutott már sok baromság erről, de ahogy megláttalak, mást mondok:
Emlékszel a billiárdos felvételre, amit egy kezdőlökésről készítettünk? Nem voltak véletlenek!
És mi is csak golyók vagyunk, a fenébe is! Hétmilliárd eszeveszetten csapkodó, száguldozó, egymást lökő-szorító őrült golyó!
Mert én se véletlen hagytam ott álmaim állását, és a kölyök se véletlenül nyiratta ki magát, és az anyja se véletlen vált el, és az apja se véletlenül kúrt félre. Érted?!
Évezredek óta csak ütközünk és koccanunk, rontunk és javítunk egymás életén, és valahol a végtelen sor legvégén ott áll az Isten a megszülető világegyetem billiárdasztala felett dákóval a kezében, és egy végtelenül erős lökéssel:
ŐSROBBANT!”

 

 


 

Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Reklámok

4 hozzászólás to “Ordassy Károly: Milliárdgolyók”

  1. DuplaG november 12, 2013 - 10:08 #

    Cím alapján azt hittem, valami szaftos korrupciós történet lesz, mégsem az lett. Elég jó azonban így is, minidrámának. Lecsúszott Ordassy-karakterek istenkeresése az agglomerációs senki földjén.

  2. Ordassy november 12, 2013 - 20:54 #

    A röpbírálat költőibb lett, mint a mű! 🙂
    Köszi!

    Ordassy

  3. Dominika november 12, 2013 - 21:22 #

    Nekem hiteltelen a “barát” karaktere. A “gödöllei” vonalon száguldozó HÉV-vezetőktől nem tudok elképzelni ilyen eszmefuttatást. Vagy ne kezdje az elején Móriczra hajazó vidéki stílusban, vagy legyen az egész monológ ilyen, kissé kevésbé választékos megfolgalmazásban. Indokolatlannak találom az elütött fiú hátterére vonatkozó pszichológiai megközelítést, ez mégiscsak egy mozdonyvezető, nem valami lappangó filozófus.

    • Ordassy Károly november 12, 2013 - 21:44 #

      Igen, ez egy komoly kérdés, és jelenleg – tetszik, nem tetszik – az irodalomkritika álláspontja a Tieddel egyezik.
      Már nem az én művem kapcsán, hanem általában, a ,,fentebb stíl” valamely szereplő szájába adásával kapcsolatban.

      Ettől függetlenül az ,,egyszerű emberek” (mondjuk nem szeretem ezt a kifejezést, írtó sznob és bántó) meglepően filozófikus gondolatokkal állnak elő olykor. Ez egy ilyen ember.

      De megértem, joggal láthatod hiteltelennek.

      Üdvözlettel: Ordassy Károly 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: