Ordassy Károly: A bánatos menyasszony (Egy asszony emlékei I.)

16 nov

Az én édesanyám akkor halt meg, amikor én még bölcsödébe jártam. Ó, úgy teszek, mintha csak rólam lenne itt szó! Az önzőség undorító dolog, és a soká elhúzódó gyász önzés.
Tehát: az én édesanyám huszonöt éves korában halt meg, szörnyű, szűnni nem akaró fájások között. (Ekkor én még bölcsödés voltam.) Én okoztam a halálát. Születésem után rendszerint és egyre sűrűbben szédülés fogta el. Olykor főfájás is gyötörte. Később rohamai voltak. Meggyöngült idegei nem bírták elviselni a kínt, volt hogy órákra megtébolyult. Ilyenkor haját tincsenként tépdeste ki, magánkívül ordítozott, szentségelt, egyszer sodrófával félholtra verte a kutyánkat, másszor csak feküdt a földön és tehetetlenül sírt. Volt, hogy engem is erővel megütött, bár én erre még nem emlékszem. Nem haragszok rá, de valahányszor erre gondolok, nagyon bánatos leszek. Kórházba szállították, ahol rövid időn belül meghalt. Szeretném azt írni: jobb létre szenderült.

Ketten maradtunk apámmal. Sokan máig azt rebesgetik, hogy apám „használt engem”. Igazuk van, de nem úgy, ahogyan ők gondolják. Nemde undorító dolog ocsmányságokat sugdosni egy másik emberről? Igaz, olykor aludtunk egy ágyban, de csak ha sírva könyörögtem apámnak, hadd aludjak nála, mert „csúnyát álmodtam”. Ilyest minden gyerek tesz, legföljebb két szülő mellett alszik tovább. Nekem csak egy szülőm volt. Apám ölelései, arccsókjai mögött sem holmi vérfertőző vadállat rejlett, hanem egy a lányát kétségbeesve szerető, keserű, magányos özvegyember.
Másképpen használt apám. Már egészen kicsi koromtól fogva úgy kezelt, mint egy asszonyt. A házimunka javarésze megvárt engem, míg hazaértem az iskolából. Apám, becsületére váljon, kitartóan, keményen dolgozott, soha nem is kellett éhgyomorral aludni mennem, de a háztartás gondjaiból az évek során mind több és több az én nyakamba szakadt. Nem egyszerűen a lánya voltam, hanem a feleségét pótló lánya.

Egyszer azzal küldtek haza a takarékszövetkezetből, hogy menjek haza, és adjam vissza „apukának” a bankkártyáját, mert nem szép dolog csenni, és amúgy sem vehetek fel róla pénzt. Apám, amint ezt megtudta, bosszús lett, majd fogta magát, elment és felvette saját maga a pénzt. Így a hivatalos ügyeit továbbra is ő végezte, ha kelletlenül is.
Apám, amennyire tudott, szeretett és óvott, de ahol ő nőtt fel, egyedül az asszony dolga volt a házimunka, és minden ilyes teendő, így anyám halála miatt ezek rám hárultak. Nem vádként írom ezt, csak szomorú, hogy anélkül használt el és ki, hogy ennek tudatában lett volna.

Eszembe jutott egy iskolai farsang. Teljesen megfeledkeztem róla, – érdekes, így lett örök emlék – és jelmez nélkül baktattam be az iskolába. Még kisiskolások voltunk, farsangkor egész nap beöltözve játszottunk, aznap sosem volt rendes tanítás. A tanárnő, mintha csak előre látta volna, hogy ez lesz, rövid teketóriázás után kerített az ebédlőből néhány fehér terítőt, abroszt, leszedte a csipkefüggönyt is, és ügyesen rám csipeszelte azokat. Egy apró csipketerítőt a hajamba tűzött, az volt a fátylam.
Menyasszonyi fátyol.
Nagyon kedves tanár néni volt, eszébe sem jutott korholni, én mégis majd elsüllyedtem szégyenemben. Már bő negyedórán át vigasztalhatatlanul pityeregtem, amiért ilyen buta vagyok, hogy még ezt is elfelejtettem, mikor az egyik fiú felugrott a padra – szokása volt, ha nagy poént készült mondani – és ezt üvöltötte bele a terembe:
-Hahaha! Az pityeri Enci is beöltözött: bánatos menyasszonynak! – minden fiú rajtam röhögött…

Kirohantam a teremből, egyenest a mosdóba, és ott sírdogáltam tovább. Aztán belenéztem a tükörbe, és megláttam magam, vörös szemekkel, mosolytalan, gyerekdacos ajkakkal, menthetetlenül:
Igen – gondoltam akkor – apám bánatos menyasszonya vagyok.


 

 

Tetszett? Itt találod a folytatást:
https://krisztina77.wordpress.com/2013/11/23/ordassy-karoly-csokolade-egy-asszony-emlekei-ii/


Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Reklámok

14 hozzászólás to “Ordassy Károly: A bánatos menyasszony (Egy asszony emlékei I.)”

  1. Jazmin november 17, 2013 - 02:25 #

    Az elején fiúnak képzeltem a főszereplőt.
    Jó, jó, csak nem kell mindig minden szimbólumot megmagyarázni!

    • Jazmin november 17, 2013 - 02:26 #

      Akarom mondani, képzeltem volna, ha nem a címből indulok ki…

    • Ordassy november 17, 2013 - 09:10 #

      Mindig minden szimbólumot megmagyarázni? Melyikre gondolsz?

      Hát, nem csalnak az érzéseid, ha a címtől függetlenül fiúnak is el tudnád képzelni az E/1-et az elején. Végülis egy férfi írta. 😉

      Köszi a hozzászólást!
      Üdv: O. K.

  2. Dominika november 18, 2013 - 19:51 #

    Nekem néhány mondat egy kicsit helytelennek tűnik, de ez abszolút szubjektív. Például hivatalos ügyeket – szerintem – intézni szoktak, nem végezni, legalábbis ebben a szövegkörnyezetben jobban hangzott volna. A ‘poén’ szó használata stílusában nem illett ide.
    A végén pedig nem túl valószerű, hogy x év távlatából, nyilván felnőtt fejjel visszaemlékezve még mindig pontosan tudja, hogy alig 10 évesen (legalábbis nekem nem tűnik idősebbnek a szöveg alapján) azt gondolta, hogy ő az apja “bánatos menyasszonya”. Értem, hogy valahol erre épül a szöveg, de én nem írnám bele, hogy “gondoltam akkor”, ettől az elbeszélő túlzó lesz és hiteltelen (tudom, szeretem ezt a szót). Mondjuk, ha azt akartad érzékeltetni, hogy az elbeszélő még mindig nagyon sajnálja magát és az volt a cél, hogy ezt észrevegyék az olvasók és bírálják felül, akkor tulajdonképpen jó. Bár meglepne.
    Nem akarsz valami más nyelvezettel próbálkozni? Szívesen olvasnék tőled valami nem ordassysat is, kíváncsiságból. 🙂

  3. Ordassy Károly november 18, 2013 - 20:16 #

    1.: Hivatalos ügyek intézése: a gugli kereső szerint te nyertél. A nyelvhasználók 99%-a így használja.
    2.: Esetleg a többi helytelen mondatomat is közlöd?
    (Bár kérdés, hogy ezek valóban az én helytelen mondataim-e?)
    3.: Az nem valószínű, hogy ezt gondolta 8-10 évesen, vagy az, hogy erre emlékszik? Szerintem mindkettő lehetséges, de valóban, még nem voltam sem 8 éves lány, sem 35 éves asszony.
    4.: Ordassys írások és nyelvezet kapcsán: Nem, eszembe sem jutott még soha.
    Fura lenne…. te próbáltál már egy napig mondjuk nem-Dominikásan gondolkodni, érezni, viselkedni? Megnézném, csak úgy, kíváncsiágból! 😛 😉
    5.: Poén szó….. fú, nehéz veled. Filológus vagy olvasó vagy? 🙂
    Szerintem pont annyira illik a szövegbe, mint a röhög ige. Nem csak a tágabb szövegkörnyezetet kell szerintem itt figyelni, hanem a szűkebbet is. Egy iskolai történetkénél a diákynelv indokolt.

    Összegezve, köszönöm a kritikát. Igyekszem épülni belőle.

    • Dominika november 18, 2013 - 20:48 #

      Én nem vagyok író. Viszont ha 8-10 éves lány vagy 35 éves nő szemszögéből próbálsz írni, akkor gondolom te megpróbáltál már nem önmagadként gondolkozni, ezért tettem fel a kérdést. Hiszen minden szövegedben hasonló a nyelvezet és a főszereplő gondolkodásmódja, ezért lennék kíváncsi arra, hogy tudnál-e másmilyet írni, vagy próbáltál-e.

      Az nem valószínű, hogy egy EMBER általában ennyire pontosan tudja 25 év távlatából, hogy mikor belenézett a tükörbe, akkor milyen volt az arckifejezése és pontosan mikor érezte, amit érzett. Nem azért, mert nő, vagy kislány – ez irreleváns a mondandóm szempontjából.

      Biztos, hogy proskriptivizmust akartál írni?

      Nem feltétlenül a te helytelen mondataid. De mivel azt írtad, hogy nem tudsz nem önmagad lenni, ezzel most ha jól értem, önellentmondásba keveredtél.

      De hogy dicsérjek is: hősiesen állod a kötözködéseimet. 🙂

      • Ordassy Károly november 18, 2013 - 20:58 #

        1.: Proskr-t akartam írni, de akaratomtól függetlenül preskr-t kellett volna, ugyanis pro nincs. Mindazonáltal szerkesztői hatalmamnál fogva töröltem hirtelen felindulából írt válaszomból azt a részt (is).
        2.: Nézd: melyikünk mond ellent. Ha én ízes magyarsággal találok írni egy mozdonyvezetőnél, te megtámadod, hogy hiteltelen. Ha pedig azt mondom, hogy eme nő nyelvezete nem feltétlen egyenlő az enyémmel, azt is megtámadod. Szerintem te legalább akkora önellentmondásban vagy, mint én. 🙂
        Csak te ügyesen két külön bejegyzésben írtad ezeket, én egyhelyütt.
        3.: Azt hiszem, hogy az írói gondolkozásmódjaim, írói és narrátori szerepeim egy picivel több helyet igényelnek, mint amennyit egy átlagos komment enged. Ez pedig már így is kövérebb hozzászólás az átlagnál. De majd igyekszem, holnapig átgondolom.
        4.: Nos, ha egy emlék bevésődik, akkor emlékszik majd. Márpedig az ennyire szar emlékek bevésődnek.

  4. Makrélabéla november 18, 2013 - 20:40 #

    Ha már így engem kérdeztek, elég nyomasztó légköre van. Bánatos olvasó lettem 😦

    • Ordassy Károly november 18, 2013 - 21:00 #

      😀 Sajnálom. Vagyis csak félig sajnálom, mert önző vagyok, s ezt a bánatosságot sikernek könyvelem el.

      Köszi a hozzászólást!

  5. Dominika november 18, 2013 - 21:13 #

    Szerintem félreértetted a másik novelládra vonatkozó megjegyzésemet, az ízes magyarsággal semmi bajom nem volt. Ellenben a te intellektusod fitogtatása volt, amit mondott, nem egy élőszerű mozdonyvezető szavai. Nekem ezzel volt bajom. (Egyébként szerintem úgy sem lenne ellentmondás, ha a te verziód szerint vizsgálnám. tarthatnám hiteltelennek mindkettőt egyszerre.)

    Arra, hogy kitörölsz bekezdéseket és így indokolatlanná teszel részeket a beszélgetésünkből, inkább nem reagálok.

    Hogy több helyet igényel: hát ne reagálj, de annak nincs sok értelme, hogy elkezdesz valamit, majd helyszűkére hivatkozva inkább nem folytatod. Kipróbáltam, elég sokat lehet ide egyszerre írni.

    Na de ennyit erről.

    • Ordassy Károly november 18, 2013 - 21:46 #

      Nos, szerintem te így is, úgy is hiteltelennek tartod mindkettőt.
      Ezen már az én mentegetődzéseim nem sokat javítanak.

      Ha a művem (része, egésze) az intellektusom fitogtatása, az elég szomorú.

      A netikett szerintem ezt megengedi. De ezentúl nem törlök a kedvedért.

      Reagálni fogok. Itt, vagy ha másutt, látható helyen, és jelzem majd.
      De 7 éve nem jöttem még egészen rá, hogy mi közöm van az E/1-ekhez és a megszólalókhoz, így ezt még átgondolnám.
      Mint írtam is, “holnapig átgondolom”. Szeretnék kerekebb választ adni az eddigieknél.

      Üdv!

  6. Ordassy Károly november 18, 2013 - 22:45 #

    Hogyan születik a novella?
    Címtertextus: Kosztolányi: Hogyan születik a vers és a regény?)

    A novella egy megesett pillanatot dolgoz fel. Az óvodában ugyanez lejátszódott.
    Egy lány bejött utcaiban, elég megalázó lehetett, az óvónéni felakgatta abrosszal és terítővel, próbálta vidítgatni, nem jött össze. A csaj egy órán át bőgött. Amúgy szerelmes voltam belé, ezért, imprinting: bevésődött. Emlékszem a gondolataimra. Mégha az övére nem is.

    Megvan a főcselekmény és a cím! De ki ez a lány? Nem az ovis, hanem az E/1. Kicsoda?
    És egyszercsak rájöttem, hogy ez a lány az, akinek a nevében már írtam egy novellát.
    Majd felrakom azt is. Tehát egyszercsak párosítottam ezt az E/1-et egy korábbi lánnyal.

    Ez a lány elsősorban szeretni való, másodsorban naív, érzékeny és törött. És törik, amíg él bennem, törni fogják. Nem tudom, ki és hogyan, de törik szegény szét, és sajnálom. Megörökítem, ahogy tudom, de egyre jobban hal meg.

    Ehhez a hanghoz és érzéshez, íme kerítettem egy sablonos (Ordassy-sablonos) hátteret.
    Csonka-család. Ráadásul ő az anyja gyilkosa.
    De akkor…… csonka család…. a cím már kész….. hajlítsuk hozzá az apát!
    Házimunka? Helyes. Belefér, ugyanis ez a lány, bár az ihlető eset lánykája 5 éves, én inkább szoktam 8-9 évesnek képzelni.

    Valahogy így esett ez a novella.
    És a többi? Az Ordassy-hang? A nélkül nem tudok írni. És mégis lány az E/1.
    Hááát. Anima, animus. Ez van. Ez most éppen az anima. Kicsit dörmög. Kicsit férfias, mert férfi írta. Bár élek a gyanúperrel, hogyha nem az én nevem alatt lenne, elhinnétek, hogy nő.
    De ez már csak írói önhittség.

    Tehát ezek tőlem független E/1-ek. Úgy értem, nem azt tesznek amit én mondok nekik.
    Akaratuk van, elég erős, és sorsuk, megváltozhatatlan. (Lsd: a Móricz-kritikák. Melyek szerint Móricz nem így ,,tervezte” az Úri murit…. persze, de ember tervez….)
    És én tervezhetek, de ezeknek külön akaratuk és személyiségük van.
    Nem látom, például, hogy szerelmes-e a gonoszkodó srácba, aki beszólt neki.
    Azt hiszem igen. Vagy: úgy ÉRZEM, igen. S itt TUDOM, h ő nem teljesen én vagyok, s nem mozgatom szabadon. Mert csak ÚGY ÉRZEM, akár egy lány, megérzéseim vannak vele kapcsolatban, s nem tudásom.

    Elég hosszan és kuszán válaszoltam. Ezért ódzkodtam a hozzászólásbeli választól.
    Ezek az E/1-ek tehát belőlem fakadnak, a tudatalattimból, de sem nem értem, sem nem mozgatom őket. Ezért nem felelek értük. Ordassys? Az, hiszen valahogy átszökik a tudatomba mindez, és én fogalmazom meg. De az érzés nem az enyém, vagyis: nem a tudatomé, nem a művelt Ordassyé.
    Ökördombi Pető, Kulcsos Jancsi, Petyek, a Kurucz-fivérek, és a többi szenvedő, fájó őrült barom, megcsaltak és csalók, alkeszek és ápolók, szépek és rútak és gonoszak: Mind, hogy rohadjanak meg, élik a kis életüket bennem, és egyszer szétrobbannak majd bennem, vagy én tőlük, de nem vagyok nekik feltétlen uruk.
    Csak írnokuk.

    Ennyit (tudok) erről.

  7. Dominika november 19, 2013 - 14:58 #

    Köszönöm, hogy ilyen hosszan válaszoltál, de igazából egyetlen mondatod vonatkozott a kérdésemre, a többi – bár nagyon érdekes – a téma szempontjából nem releváns. 🙂
    ,,…hogyha nem az én nevem alatt lenne, elhinnétek, hogy nő.” – nekem erre vonatkozó megjegyzésem ezzel a novellával kapcsolatban nem volt, úgyhogy kikérem magamnak a T/2-t. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: