Galló Gergely: Átlagos este sörrel és brazil bajnoksággal

20 nov

Off to the Pub 1911 by Walter Richard Sickert 1860-1942

Lajos úgy döntött, hogy itt az ideje hazaindulni.
Na, elindultam! jelentette be, aztán mégis ottmaradt.
A Pillangóban összesűrűsödött az este. Vizeletszag áradt a nyitva felejtett WC-ajtó mögül. Zoli, sört csapolt a pult túloldalán. Kedd esti egykedvűséggel figyelte a korsó oldalán felkúszó habot. Foci ment a tévében, brazil bajnokság. Sao Paolo – Santos meccs:
A Santos vezethet támadást a jobb szélen. Egy beadás!… Fölé! – harsogta a kommentátor.
Lajos erősen fogadkozott magában, hogy hazamegy, de a kezdőlépést mindig nehéz megtenni. Sosem egyszerű, ha az ember beugrik egy sörre és ottfelejti magát. Húsz éve próbálkozott már ezzel a feladattal. Jobbján egy cingár ipse kék melósban már vagy’ egy órája a fejét ingatta, lába le-lecsúszott a székről, mint aki kísérletet tesz arra, hogy elinduljon.

Még ezt megiszom – mondta Lajos a félkorsó sörre.
Zoli tankhajókat megszégyenítő lassúsággal fordította oda a fejét.
Már egy ideje mondogatod
Mennyi az idő?
A csapos rá se nézett, csak lomhán felemelte karját Lajos orra elé:
Tyű, a mindenit, tíz óra! Akkor tényleg húzok haza. Az asszony már vár
Zoli végigzongorázott a csatornákon, de semmi érdekeset nem talált, maradt a brazil bajnokságnál. Megint a Santos próbálkozhat… mondta a kommentátor. Lajos nézte a meccset, de gondolatban már Gyöngyinek magyarázkodott. Csak egy sörre ugrottam be. Ráhunyorított az eredményjelzőre: kettő-egy a hazainak. Jobbján az ember most pantomimmel próbálkozott. Megpróbálta kitapogatni az őt körülvevő láthatatlan falak határát. Ki kéne józanodni haver, gondolta Lajos, akkor megtalálnád a kijáratot. Ez jókedvre derítette, magában elmosolyodott. Felhörpintette maradék sörét, fölvette a kabátját, és távozott.
Hazavonszolom magam – mondta, amint kilépett a monostori estébe. Jocó ült a kocsmaajtó mellett. Cigarettázott. Jocó vándormadár volt, akármelyik kocsmában felbukkanhatott. Néha mintha egyszerre több helyen is jelen lett volna.
Vonszold haza a segged – röhögött Jocó. Lajos legyintett és otthagyta. Csendes este volt. Pára telepedett az utcákra, az aszfalt nedvesen szikrázva adta vissza az utcalámpák fényét. Szokásos útvonal: Lajos végigbaktatott a Széchenyin, befordult a szűk Síp utcába, az iskola mellett, amely vörös tégláival kiemelkedett a házak egyhangúságából. Az iskola kerítése mellett egy emberre lett figyelmes, aki biciklijét a hátának támasztva lepisálta a kerítést. Majdnem belebotlott, annyira észrevétlen volt a kerítésen áthajoló bokor alatt, aztán elhagyva az iskolát lehajtott fejjel bandukolt az utcákon. Egészen elernyedt a rátörő fáradtságtól. Fölnézett. Megbarnult falú hosszú épület, padok a kerítés mögött, rácsos ablakok, az ajtó felett hívogatóan világít a Soproni-s neon, Jocó még mindig ott ül az ajtó mellett: a Pillangó volt az. Megvakarta homlokát. Ez meg hogy lehet, elindultam haza, és itt kötöttem ki. Valahol rossz irányt vettem volna? Ha már úgyis itt vagyok, iszok egy sört. Jocó újfent röhögött:
Na mi van, eltévedtél? Kirúgott az asszony?
Belépett a kocsmába.
Hát te? – vigyorgott szélesen Zoli a pult mögött. Nem találtál haza vagy mi van?
Lajos a pulthoz lépett:
Adj egy sört – mondta zavartan. Ezt nem hiszem el, elindulok haza és erre tessék, itt találom magam.
Előfordul az ilyesmi
A csapos kezében máris ott termett egy tiszta korsó.
Pohárral adj… Vagyis, most már mindegy. Ilyen egy szarságot.
Félig leitta a korsót, aztán lassított. Odakint elszívott egy új csomagolású Kentaurt. Jocó már nem volt ott. Miután végzett a cigivel, visszament. Vidámabb hangulatban lóbálta sörét, aztán a meccset nézte. Még mindig a Sao Paolo játszott Santos-szal.
A Santos vezethet támadást a jobb szélen mondta a kommentátor.
Lajos a pultra könyökölt, elöntötte a fáradtság. Lelke mélyéből hazakívánkozott, már bánta, hogy nem ragaszkodott a pohárhoz. Víz zubogott a klotyóban, aztán az ajtó is megnyikordult. Jocó lépett ki rajta.
Lali! – üdvözölte Lajost, mintha most találkoztak volna először, aztán a pantomimes mellett a pulthoz lépett. Most nem volt előadás. A pantomimes a pultra hajtotta fejét és aludt. Lajos megnézett még két támadást, közben megitta a sörét.
Na, ideje, hogy hazamenjek
Járj szerencsével – mondta Zoli, a meccset nézve
Itt az idő, hogy elinduljak
Akkor ne habozz, indulj azonnal
Hamarosan ismét megjelent.
Had találjam ki, megint eltévedtél – Zoli már csak egy árnyalatnyit mosolygott.
Adj innom – mondta Lajos. Feje kivörösödött és dinnye nagyságóra duzzadt. Odakintről Jocó fojtott röhögése hallatszott, ő még mindig nagyon mulatságosnak találta az egészet. A pantomimművész időközben, mint egy csiga a pult melletti fogashoz csúszott. A kabátját kereste.
Egyszerűen nem értem – mondta Lajos. Pedig most direkt odafigyeltem. Ennyire azért nem basztam be!
Nem tudsz hazamenni, ilyen egyszerű
Lónak a faszát! Pohárral add a sört – Szünet. És egy rövidet is csapjá’ hozzá.
Felhajtotta a rövidet és a sört is. Kért egy újat, ezúttal korsóval.
Föl kéne hívnod Gyöngyit – mondta Zoli.
Minek? Biztos alszik már – aztán hozzátette. Amúgy is lemerült a telefonom.
Odaadom az enyémet.
Minek felhívni? Haza tudok menni, ne húzz fel még jobban, így is szétrobbanok az idegtől!
Beszélj vele, mond meg neki, hogy itt vagy, csak nem tudsz hazamenni
És mit mondjak: bocsi, nem tudok hazamenni a kocsmából, szerinted mire fog gondolni? Arra, hogy ittam. Pedig nem ittam – egy pillanatra elhallgatott. Tekintete végigsiklott az előtte sorakozó evolúción: feles, pohár és korsó. Akkor sem hívom fel, biztosan alszik
Te tudod – mondta Zoli, és visszatért a meccshez.
Hallgattak. Lajos azon kapta magát, hogy belefeledkezett a mérkőzésbe.
Mennyi az állás? – kérdezte
Kettő egy a Paolonak
Lajos a feleségére gondolt. Megnézte a sorozatait és alszik. Nem fogja felhívni, mert akkor felébreszti. Különben is, az ember nem hívja fel az asszonyt a kocsmából.
Egyszer történt már ilyen – Zoli bizalmasan közel hajolt, egy pillantást vetve a még mindig a kabátjával szenvedő pantomimesre. Hogy egy ember nem tudott hazamenni. Egyszerűen képtelen volt rá. Valahányszor megpróbálta, mindig visszatért.
Lajos feszülten figyelt, arca kikerekedett.
És mi lett vele? Hazajutott végül?
Zoli megvonta a vállát.
Azt hiszem a kocsmában halt meg
Neeem! Ez egy baromság, ilyen nem történt. Reggel ki kellett hogy nyisson a kocsma. Akkor csak haza tudott menni.
Higgy nekem. Nem tudott hazamenni és belehalt.
De én haza tudok menni
Bizonyítsd be!
Fogadjunk, hogy haza tudok menni
Fogadjunk, hogy úgy jársz, mint az a másik
Fogadtak ezer forintban. Lajos fölvette a kabátját, szeme lángolt a magabiztosságtól és harmadszor is nekivágott.
A Santos vezet támadást a jobb szélen – mondta a kommentátor.
Itt az ezresed – csapta a pultra Lajos, miután visszatért. Nagyvonalú volt és rettenetesen csalódott. Látszott rajta, hogy már elázott a piától. Elérzékenyülten hanyatlott le a bárszékbe – Az utolsó ezresem volt
Hát ezt gyorsan megjártad
Hát ezt kurvára megjártam. Mit csinálsz?
Whisky, a férfiak nektárja. Most erre van szükséged
A csapos kitöltötte a piát és odacsúsztatta elé.
De hát nincs pénzem ezt kifizetni
Épp most fizetted ki. Nem gondolod, hogy üzérkedek mások szerencsétlenségén
Ez kedves tőled, igazán haver vagy
Lajos két kezét a pohárra csúsztatva lassan a szájához emelte az italt.
Ma már nem jutok haza – állapította meg. Itt ragadtam
Azt látom
Minden utat végigjártam, de egyik sem vezet sehová. Vagyis, mindegyik ide vezet.
Ez hülyeség, berúgtál
Nem – Lajos szavai akadoztak és a whiskytől még jobban elérzékenyült. Most látok csak tisztán, nem tudok hazamenni. Egyszerűen képtelen vagyok.
Nem akarsz hazamenni, ez nagy különbség
Pedig én próbálok, úgy mint az az ember, akiről meséltél
Zoli a csapos felvonta a szemöldökét.
Mikor meséltem róla?
Legutóbb, amikor itt jártam
A nagydarab ember mosolyra húzta száját. Lajos elkomorodott.
Most mi van?
Azt a történetet csak kitaláltam, hogy végre összeszedd magad
Szóval nem is volt ilyen ember?
Nem. Jobb lenne, ha hazamennél. De ne úgy, mint az ott – Zoli arra az alakra mutatott, aki még mindig a kabátját kereste. A fogasra csak egy kabát volt fölakasztva, a sajátja. Lajos végigmérte a fazont. Nem lehetek olyan mint ő! Azzal fogta magát és elviharzott a Pillangóból.
Otthon minden sötét volt. Sötét ház, sötét ablakok. Alig talált kulcsával a zárba. Próbált halk lenni, de a csönd minden zajt felerősített. Megnyikordult az ajtó, beesett a küszöbön, pedig nem így tervezte.
Ssss – csitította saját magát és bambán vigyorgott. De már késő volt. Odafent világosság támadt. Aztán nagy dirrel-durral lépések zaja.
Úúú. Ez a feleségem
Megpróbált feltápászkodni. Félig sikerült csak neki, amikor Gyöngyi megjelent a lépcsőfordulóban. Egy görnyedt roncsot láthatott a férje helyén, aki megpillantva az alacsony nőt , mintha Szodomára nézett volna, ebbe a pózba merevedett.
Te meg mit csinálsz?! suttogta a nő, pedig csak ketten voltak
Bejöttem – próbált suttogni Lajos is, de hangja mennydörgésnek hangzott, még maga is megijedt ettől.
Ssss, halkabban te mondta Gyöngyi. Jesszusom, hogy nézel ki? Már megint ittál, igaz?!
Miért csitítasz – védekezett Lajos. Félsz, hogy a szomszédok meghallják? Tudod, milyen vastagok ezek a falak? Tudod te?
Nem, azért csitítlak, mert még alszom
Lajos nevetett. Egészen más volt Gyöngyi, mint amire egy ilyen este után számított. Elnézőbb volt a vártnál, legalábbis a hangja erről tanúskodott. De azért biztos távolságban maradt a lépcsőfordulóban. Aztán egy kicsit elbizonytalanodott.
Hogy értetted azt, amit az előbb mondtál – Lajos nem tudta felfogni hogy lehet az, hogy a felesége még alszik, miközben egyszerre ott áll előtte a lépcsőn és nagyon is éber. Azt, hogy még mindig alszol?
Jaj, hagyd, semmi, csak úgy mondtam
Most már tényleg érdekel
Elaludtam a tévé előtt. Képtelen vagyok felállni és odébb menni
Lajos felegyenesedett:
Micsodaaaa?!
Ahogy te sem tudod elhagyni a kocsmát…
Fölemelte a fejét. Három pohár állt előtte a pulton. A pulton! Rájött, hogy még mindig a Pillangóban van. Zoli háttal állt neki és telefonált. Sao Paolo – Santos meccs ment a tévében, a pantomimes látszólag elaludt a kabátjába kapaszkodva. Mi történt, gonoldta Lajos, hányszor próbáltam már hazamenni?
Zoli, mennyi az idő? a csapos nem válaszolt. Hé, mennyi az idő?
Mozdulatai lassúak voltak, mintha a vér megalvadt volna ereiben. A csapos letette a telefont és megfordult. Arca zavaros és gondterhelt volt.
Hányszor próbáltam hazamenni? kérdezte Lajos
Mi? Már vagy tízszer, a végén még a kapuig sem jutottál el
Lajos a pultra hanyatlott.
De van rosszabb is – folytatta Zoli.
Most beszéltem a főnökkel, ide fog jönni. Hajnali három van, én meg képtelen vagyok bezárni
És nem tudom hanyadszor mondom ezt, de a Santos vezethet támadást a jobb szélen – ismételte a kommentátor a tévében.

Advertisements

4 hozzászólás to “Galló Gergely: Átlagos este sörrel és brazil bajnoksággal”

  1. Ivanics Mária november 22, 2013 - 19:21 #

    ez Q….a jó , Gergő !

  2. Ordassy Károly november 22, 2013 - 22:33 #

    Nagyon tetszik! Éles, életszerű a humorod! 🙂

  3. Névtelen január 13, 2014 - 20:58 #

    Egy ujabb telitalalatos kep! ☺:) a novella pedig tovabbra is one of the best

  4. G2x január 13, 2014 - 21:11 #

    Köszönöm Névtelen!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: