Ordassy Károly: Cickók, popsik, közhelyek; avagy a hiúság, mint ópium

20 nov

 

cickók, popsik, közhelyek

Milyen igaz a képaláírás! És milyen tetszetős a kép! És a kettő együtt: sajnos csak olcsó paródia.
Nem, nem a műalkotás szerzője a hibás. Ez a vétek nem az ő hibája: kor-kór ez, az ezredforduló utáni ember betegsége, a netverzum csúf, kelevényes tünete.

Mire van szüksége tehát az igazi nőnek? Mosoly, báj, mágikus (!) pillantás.
Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről! Látunk-e mosolyt a képen? Egyet. Ott középütt, fent, az a középsötét hajú nő mosolyog. Csak ő.
És a többi „igazi nő”? Nos, a Keira Knightley-tól tanult félnyitott-szájra volt szükségük, vagyis – gondolta a fényképész – erre van szüksége a befogadóknak. Mi is ez a félnyitott-száj? Hát ez a húzom-eresztem ajakjátéka, nyitva van azaranykapu… de csak résnyire! Ez a szájtartás arra való, hogy feltüzelje a férfiakat. A férfiakat a szépség vonzza bár, de feltüzelni csak a tiltott szépség tudja. Ez pedig tiltva van: csak annyira legyen nyitva a szád, hogy megcsillanjanak a fogaid, s ne annyira, hogy az első jött-ment férfi beleléphessen! Jelmondata lehetne ez ennek a képnek. Persze, elismerem, ez a „mágikus pillantás”, ez vadítja meg a férfit, de ez nem mosoly. Ha pedig én mosolyról beszélek, míg a képen csak egy mosoly árválkodik hat más grimasz ellenében, akkor az olvasó-néző joggal érezheti, hogy a képaláírás valójában: képaláfüllentés. Hogy finom legyek.

De tovább! Mire van még szükség? Báj.
Elnézést, rosszmájú leszek, erre pont nincs szükség. Csak, mint a szavakkal dolgozó ember mondom: a báj tökéletes rímpárja a háj szónak, ha pedig én a modell-alkat ellenében a telt és teltkarcsú, nőies nőket magasztalom, nem írom oda, hogy háj. Még úgy sem, hogy báj. Költészeti hiba.

Mi számít még? A személyiség? Szép dolog! De ennek mi köze van hét meztelen, egymáshoz simuló nőnek? Most akkor ők leszbikusok? Aktmodellek? Nudisták? Kebelbarátnők? Vagy mégis miféle személyiségre kell itt gondolnom?
Tudom már! Semmilyenre!
És ez a szörnyű igazság. Az az igazság, hogy az a sok szép – tényleg szép –, bár kissé elcsépelt gondolat, amit a kép alá írt szöveg hirdet: valótlan.
Valótlan? De ki állítja ezt?! Nem én. Én szeretném, ha igaza lenne a képaláírásnak.
Akkor hát ki állítja ezt?!
Maga a képaláíró!
Nem számít a személyiség, nem számít a kisugárzás, nem számít a mosoly – rajta sincs szinte a képen – nem számít semmi sem. Cickó, popsi, vadóc, kívánós tekintet: ez számít. Ezt a bölcsességet, ezt a közhelyet csak úgy lehetett eladni, hogy mellévágtak egy képet, egy képet, ami cáfolja, kiröhögi, meghazudtolja, sőt, szemen köpi a saját szövegét.
Mert mit látunk, mire van szüksége egy „igazi nőnek”, ahhoz, hogy sokezren megtekintsék és csodálják: hát meztelenségre van szüksége! Pajzán pajkossággal eltakart bő keblekre, formás fenekekre, egymáshoz simuló, pucér nőkre van itt szükség kérem szépen!
Nem tudom, hogy ez az erotikus csoportakt miféle kisugárzást sugall másoknak, de én csak hét szép, teltkarcsú, nagymellű nőt látok a képen: a testkultúra hű szolgálatában.
Egy leheletnyivel természetesebb a testkép, amit ideálként állít elénk, mint amit az éhező modellek teste sugall, de ennyi. Kifújt. Mosolyra, bájra, kisugárzásra továbbra sincs befogadói igény. És akkor ugyebár kínálati szükség sincs rá. Sajnos.
Számít tehát továbbra is a kiló, az alak, a mellbőség. Betegesen számít.
De kinek számít ennyire? A férfiaknak? Nem. A férfiaknak számít bár – nem vakok, férfiak –, de nem a betegességig.
Akkor kinek számít? Azoknak, akik fennen hirdetik az ehhez hasonló nőktől-nőkről-nőknek közhelyekben, hogy mindez nem számít, de maguk sem hiszik el. S megintcsak: sajnos.
De ugyan mi a baj a jó alakkal? A formás idomokkal? Mi a baj a szépséggel? Semmi! Semmi: amíg az nem beteges. Amíg nem életcél a tetszeni vágyás, amíg nem létkérdés a tükör-kérdés, amíg nem lesz mindenható istenem a testem tömjénezése, tömjéneztetése.
A férfiaknak pedig tetszenek a nők. Kis hibával is. Sőt, úgy igazán!
Sajnos ez a kép bort iszik és vizet prédikál. Mi az, hogy bort?! Pálinkát! De házit! Mint bölcsességet hirdeti, hogy nincs többé szükség a jó testre, hanem kisugárzásra, mosolyra és önbizalomra van szüksége a nőnek, és ó, rettenet: kiderül, hogy a bölcsesség közhely, az akció bóvli: meztelen szépasszonyokkal hirdeti mindezt.

Köszönjük. Szép kép. Tetszett. És közben, mint a sötét éjben a semmibe száguldó vonat, iramlik tova dübörögve a testkultúra, mi pedig ott pezsgőzünk az elsőosztály étkezőkocsijában, és hatalmasakat röhögünk egymás üres szólamain.
Á, nem komoly, csak vicceltem! Ez is csak egy vicc. Ez is csak egy önjelölt megmondó-ember balga bölcsessége. Hagyd el!

A hiúság pedig – a leggyönyörtelibb bűn! – még mindig diadalt ül e kor felett: és nevet.
Mert nemcsak a modellalkatúak hiúk, és nemcsak a fogyni-vágyó nők és izmosodni-vágyó férfiak hiúk: itt mindenki hiú. Az is, aki tetszik a tükörnek, az is, aki nem, az is, aki belenéz, az is, aki nem. Az is, aki ezt írja.
A hiúság szavunk pedig egy tőről fakad a hiába, hiány szavakkal. Eredeti jelentése: üresség. És amíg mi, felfújt – de szép! – lufikként lebegünk-libegünk egy életen át, szép lassan, ahogy fárad a levegő-feszítette gumibőrünk, belerothadunk a koporsónkba. És eltemetnek, és mikor ránk hányják az első kupac földet, oszló testünk még döbbenten, fájón felkiált:
– Ne temessetek: ártatlan vagyok! Hisz én csak tetszeni akartam!
Csak… És ez a csak a szomorú. Csak ez.

 


 

Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

A kép forrása:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=587674557971695&set=pb.143084622430693.-2207520000.1384817920.&type=3&theater

Reklámok

4 hozzászólás to “Ordassy Károly: Cickók, popsik, közhelyek; avagy a hiúság, mint ópium”

  1. G2x november 25, 2013 - 21:48 #

    Hát igen, jól összeszedted, néhol kissé dagályosan, de mindenképpen érdemes észrevenni a kép sugalmazását és az önellentmondásokban kivérző képaláírást:
    ideális testsúly és modellalkat – őőő szerintem ezeknek a nőknek pont semmi baj az alakjával, ha úriember volna a képaláíró, nem “ideális súlyozna”, stb. ja és ők modellek, mert egy aktképen szerepelnek
    kisugárzás – a fotó tárggyá tesz (Susan Sontag), mint a férfi tekintet (Beth Newman), kisugárzása egy képnek pont nincs, hacsak nem töltött egy kis időt Fukusimában
    aszemélyiség – az mi? merthogy itt úgy van írva. Az olyan, mint az aszexuális, vagy az amorális, magyarán önbizalommal engedd hogy a kép megfosszon a személyiségedtől?

    • Ordassy Károly november 25, 2013 - 21:51 #

      😀 Igen, ezen én is gondolkodtam, hogy a képaláíró kihagyott egy szóközt, avagy ez egy latin fosztóképző akar lenni. 😀

  2. Bianka február 16, 2014 - 10:07 #

    Talán kicsit későn, de azért gondoltam hozzászólok a dolgokhoz. Csak annyit mondanék, hogy nagyon igazad van, szánalmas az egész. Köszönöm, hogy megírtad a cikket!

    • Ordassy Károly február 16, 2014 - 14:56 #

      Köszönöm szépen a hozzászólást!
      Nem késő – még, sajnos, aktuális a téma…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: