Toplista: a tíz legjobb háborús film (#10-6)

24 nov

A győztes sem visz semmit. Igaz ez a közhely a felülnézetből számszerűsíthető, belső nézőpontból játszható (Call of Duty-, Battlefield sorozat), de végeredményben felcserélhető, feláldozható, egyszemélyes drámájú bionyersanyagra: a névtelen katonára. Ahogy Az őrület határán című filmben kimondatik: a háború szerzés. Az üzlet jól jövedelmez, de csak a háborút finanszírozó és működtető intézményeknek és vezetőiknek, akik a végén újrarendezik a terepasztalt, egymás között felosztva területet és piacot. Az éhes kukkolókat pedig lehet hizlalni statisztika és műholdkép kenyéren, szeme káprázhat a filmes propagandacirkusztól, hogy a militarizmus jó dolog, a háború dopping és férfias értékeken alapszik, és még a halál is lehet hősies és felemelő. De arról nem mesél a terepasztal, sem a wikipédia vagy a CNN, hogy mi van az egyes emberek magánháborújával. Mert bizony a propagandafilmek Ken-babái le is sérülhetnek (Született július 4-én), sőt meg is őrülhetnek (Rambo, Taxisofőr) vagy meghalhatnak (Jákob lajtorjája). A listán szereplő filmek elsősorban nem adrenalinmozik. A válogatás során nem a harci jelenetek koreográfiája volt a fő szempont, és nem is a bodycount, hanem, hogy közöljön valamit a háború természetéről, és a hadiipar dehumanizáló jellegéről. Pátosz nélkül.

Image

Ki gépen száll fölébe…

10. – Bőrnyakúak (Jarhead, 2005)
Rendezte: Sam Mendes
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Peter Sarsgaard, Jamie Foxx

 A filmhez Anthony Swofford visszaemlékezései szolgáltattak alapanyagot, aki húszas évei elején az Öböl-háborúban szolgált önkéntesként. Mendes a bakák mindennapjaira koncentrál: a közlegények hülyéskednek, recskáznak, videójátékokat tolnak, mindeközben pedig megbolondulnak az unalomtól. A Bőrnyakúak egy nem túl távoli háborút idéz fel, az elsőt, amely minden téren a technikai fölény jegyében zajlott. Az erődemonstrációt nemcsak a nyugati világ katonái érzékelhették, hanem a civil szféra is. Számukra a CNN élő adásai tették átélhetővé a közel keleti eseményeket, s miközben a néző a televízió által közel érezhette magát az eseményekhez, a műholdak monokróm felvételei a sivatag közepén álló gyárakról, üzemekről, a Sivatagi Vihar sebészi találatairól egy másik bolygóra vetítették az eseményeket, mintha a háborút minimum a Holdról sugározták volna. Irak a Holdon. A médiaháború nem az azonosulásra épít, hanem a totális elidegenedésre. Swofford és Mendes katonái épp ennyire elidegenítettek: apró figurák a terepasztalon, menetelnek a sivatagban, aztán kilőtt tankok és égő olajkutak között, ujjuk a ravaszon, várják az ellent.

Image

A következőt már kőbaltával

9. – Másnap (The Day After, 1983)
Rendezte: Nicholas Meyer
Szereplők: Jason Robards, JoBeth Williams, Steve Guttenberg

 A Másnap több szempontból is merész húzás egy háborús filmeket taglaló listán. Először is ez nem egy közismert alkotás, másrészt tévéfilmről van szó, alacsonyabb költségvetéssel, de ami a legfontosabb: nincsenek benne katonák, repülők, tankok, nincs front és test-test elleni küzdelem. Az olvasó ezek után fölteheti a kérdést: akkor mégis mi a jó’ franc történik benne, hogy fölkerült a listára? Meyer alternatív története a nukleáris holokausztot ábrázolja, ahogy a valóságban bekövetkezett volna. Manapság ez nem számíthatna akkora hype-ra, hiszen az apokalipszis ma egyenlő az atomnál absztraktabb zombikkal (és ott lenne test-test elleni küzdelem is), de a nyolcvanas évek elején ez még egy nagyon is létező lehetőség volt. A kilövés előtti és utáni napok eseményeit feldolgozó történet egy kansasi kisvárosban játszódik, ahol néhány lazán összekapcsolódó család sorsát követhetjük nyomon világvégén innen és túl. A film kisvárosi veszélyérzetbe exponálja a nézőt, amit egy közelgő atomháború lehetősége tartogat szuburbánia lakói számára. És mi a fegyvere a szupermarketek, a kényelmes állás, és kényelmes élet polgárainak az armageddonnal szemben? Semmi. Vagyis: atombiztos bunker nyikorgó ajtóval, és fogcsikorgató rizikózás a recsegő rádió felett. Tévéfilm létére a második legsokkolóbb a listán.

Image

Harcijáték

 8. – Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb, 1964)
Rendező: Stanley Kubrick
Szereplők: Peter Sellers, George C. Scott, Sterling Hayden

 A Dr. Strangelove… a Másnaphoz hasonlóan hidegháborús témát jár körül, de fordítottan arányosan. Itt felülről látjuk az eseményeket, a katonai vezetők és politikai döntéshozók szemszögéből. A kisember tehetetlenségének drámáját a groteszk váltja fel. A Másnap passzívan és félelemmel szemlélődő karaktereivel szemben Kubrick figurái felelősek és felelősségteljesek atomháború ügyében. Vajon sikerül nekik a szerep betöltése? Nem. Ami elromolhat az el is romlik, a vezetők korán a partvonal mellett találják magukat, távol az eseményektől. Marad tehát a drukkolás, vagy megoldjuk a helyzetet, vagy kibekkeljük a következő pár ezer évet a föld alatt. A nagy stratégiai elitről kiderül, hogy egyáltalán nincsenek képben, sőt az is hogy totálisan retardált az egész társaság. Az őrült tábornok kiadja a parancsot a Szovjetunió megtámadására, a karrierista vezérkari főnök – akit a szeretője mellől szólít el kötelesség – legszívesebben odabaszna a szovjeteknek, az amerikai elnök nyomozza a szerepét, egyedül a vezérkar Mr. Wolfja, a volt náci atomfizikus, Dr. Strangelove tudja a válaszokat. A film poénjai a hatvanas évek hidegháborús kontextusában értelmezhetők, az értelmezéshez fontos a háttértudás kubai rakétaválságról, forródrótról, vagy a különböző háborús doktrínákról. Kubrick végső soron arra a következtetésre jut, hogy az ember kisebb és tehetetlenebb saját „teremtményeivel” szemben, mint azt első magabiztos pillanatában hitte. Elég hozzá egy rossz döntés – egy őrült tábornok, aki véletlenül a „végítélet” gomb közelében tartózkodik –, és mint egy burleszkben, minden a feje tetejére áll. És a burleszk szabályai szerint az eldőlt létra egész negyedeket képes magával sodorni. Peter Sellers hármas szereposztásban.

Image

A háború atlétái

7. – Gallipoli (1981)
Rendezte: Peter Weir
Szereplők: Mel Gibson, Mark Lee

A Gallipoli ütközet az I. világháború egyik legfájóbb eseménye: a brit birodalom halálba küldte az ausztrál katonákat, hogy ezzel fedezze sajátjai előrenyomulását Isztambul felé. Peter Weir filmje máig az egyik legsikeresebb ausztrál film, de mindenképpen a legjobb ausztrál háborús film. Elődje a Betörő Morant (1980) a búr háború egyik kevéssé ismert, ám annál ellentmondásosabb epizódját dolgozza fel. Harry Morant parancsba kapja a brit felső vezetéstől, hogy lovasszázadával búr falvakat romboljon le és ne ejtsen foglyokat. Miután teljesítette a parancsot mégis a brit hadbíróság elé kell állnia, hogy feleljen rémtettei miatt. Itt van a hasonlóság a két filmben: a birodalmi hadigépezet a gyarmati katonák szerepét az ágyútöltelékek szintjén képzeli el. A Gallipoli feláldozható hősei a naiv Archy és a nagyvagány Frank az ausztrál senki földjéről indulnak el egy olyan háborúba, melyet nem is értenek igazán: Archy azt hiszi azért kell harcolni a törökök ellen, nehogy elfoglalják Ausztráliát. Frank kezdetben szkeptikus, de az egyenruha, a haverok és a kitörés lehetősége megadják a kellő motivációt, hogy beálljon az önkéntesek közé. Kezdeti lelkesedését azonban  fokozatosan felváltja a félelem, látva a háborúban rejlő ellentmondásokat. Számára teljesen közömbösek a törökök, azt sem tudja hogy néznek ki, mégis harcol ellenük, könnyűlovasként lövészárkokban kell seggelnie a golyózáporban, és egészben véve: az angolokat nem foglalkoztatja az ausztrál katonák sorsa. Weir filmje kevés látványos harci jelentet tartogat, képeit az ausztrál táj végtelen sivatagai, a toborzások, a futások és a szűkös lövészárkok uralják. Ereje inkább az ábrázolt karakterek egyszerűségében rejlik, akiket bajtársiasságuk és összetartásuk emel a brit katonák fölé. Jean Michel Jarre zenéjével.

Image

Pokoli édenkert

 6. – Az őrület határán (The Thin Red Line, 1998)
Rendező: Terrence Malick
Szereplők: James Caviezel, Sean Penn, Nick Nolte, Adrien Brody, Woody Harrelson

Malick igazi enigmának számít: egyetlen korábbi filmje sem aratott olyan kritikai és közönségsikert, hogy a következőben George Clooneyk és Sean Pennek vitézkedjenek mellékszerepekben. Malicknak azonban olyan sztárgárdát sikerült összerittyentenie Az őrület határánban, amit még a legnagyobbaknak is csak masszív pályával, és számos elismert alkotással sikerülne, és tette mindezt húsz évvel addigi utolsó filmje, a Mennyi napok után. Malick megcsinálta és még sok minden mást, ami miatt kivívhatta a közönség, de még a kritikusok értetlenségét is. Sajátos vád, hogy filmjei zavarosak, unalmasak, néhol dagályosak és a giccstől sem mentesek. Egy ilyen vádlista Az őrület határántól sem áll távol, de akkor mégis miért került fel? kérdezhetitek. Nos, az ok egyszerű: mert Az őrület határán egy jó film. A második világháború közepén vagyunk, a Charlie század Gudalcanalt készül bevenni, amely döntő hadjárat lehet a csendes-óceáni hadszíntér szempontjából. Vagy az USA tesz egy lépést Japán felé, vagy az addig előnyben lévő Japán Birodalomnak sikerül megerősíteni pozícióját és szabad utat nyerni Ausztrália felé. Malcik elhagyja a központi karaktert és egyenrangú mellékszereplőket helyez a középpontba (később ugyanezt az eljárást alkalmazza Ridley Scott is A sólyom végveszélyben). Ebben a filmben mindenki keresi a végső igazságokat, és szemléli a természetet (a háború vérengzésével kontrasztban gyönyörű természeti képeket kapunk). Malick folyamatos belső narrációkat alkalmaz minden szereplőnél. Három-négy csatajelenetet leszámítva a cselekmény ezekkel a belső hangokkal töltődik fel, amit megtámogat a lassú, komótos, közel három órás játékidő is. Minden katonában ott lapul a potenciális Dosztojevszkij, aki magányos óráiban bűn és bűnhődés természetéről elmélkedik, ontológiai kérdéseket tesz fel, vagy Witt közlegény személyében egyesülni akar a természetben rejtőző Istennel. Meditatív, elmélkedő hangulathoz ajánlott.

Image

Folytatás itt:

https://krisztina77.wordpress.com/2013/12/04/toplista-a-tiz-legjobb-haborus-film-5-1/

Kérjük, értékeld a művet alább a csillagok segítségével!
Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Advertisements

8 hozzászólás to “Toplista: a tíz legjobb háborús film (#10-6)”

  1. Ordassy Károly november 25, 2013 - 13:27 #

    5.: A tizedes
    4.: meg a többiek
    3.: Hotel randa
    2.: Hart háborúja
    1.: Nyugaton a hajzat változatlan

    Jó, jó, nem elkomolytalankodni akarom, de nem találtam 5 olyat, ami beleillik ebbe a sorozatba. Már azt is jó aránynak tartanám, ha egyet eltalálnék az 5-ből.

    Még egy: a Bőrnyaknál melyik Öböl-háborúról van szó? A második (2003-as)?
    Merthogy a bő tíz esztendővel korábbi kuvaiti beavatkozást hívják 1. Öböl-háborúnak, s a szövegből nem derül ki, hogy melyikről szól a film, bár a film alapján inkább a másodikról vagyon szó.

    • DuplaG november 25, 2013 - 18:36 #

      A szövegkörnyezetből kiderül: 2005-ös a film és visszaemlékezések alapján. Nincs kifejtve valóban, de az adatmorzsákból kiderülhet,

  2. Ordassy Károly november 25, 2013 - 13:29 #

    Hoppá! A diktátor. Sztem ez benne lesz. 3. helyen méghozzá.
    Hitler nélkül nincs háborús lista.

  3. Ordassy Károly november 25, 2013 - 13:51 #

    A diktátor helyett ezt akartam írni: A bukás.

    VIGYÁZAT!!! TARTALMI KIFEJTÉS!!!

    5.: Van az a film, ahol német katonák meg akarják adni magukat a nyugatiaknak. Egyezkednek, hogy megadják magukat, van egy híres hógolyócsata-jelenet, nem írom tovább.
    4.: Van egy olasz film, ami szinkronba mutat be egy csapat olaszt, aki átáll Szicília után s egy másik csapatot, aki kitart Mussolini mellett, s néha keresztezi egymás útját a két ellenséges csapat, akik amúgy egyazon faluból vagynak.
    3.: Itt gyün majd A bukás.
    2.: Nyugaton a hajzat.
    1.: Felkavar a szél. Ír szabadság- majd polgárháború.

    És akkor kimaradtak olyan szívszerelmek, mint a Vaskereszt (német katonák), Sztálingrád, azt hiszem ez egy ruszki film, illetve a kedvencem (de lehet, h ez is a Vaskeresztben van) az a film, amiben egy csapat német meg akar erőszakolni egy jászolban egynehány ruszki nőt. De nem tudják, hogy ezek amúgy partizán-feleségek.
    És ez egyik hősi Tányácska miközben a német maga előtt ,,térdelteti”, leharapja a…

    Szóval ezek a filmek mind-mind érdekesek. Tele említésre érdemes konfliktushelyzetekkel.
    És ilyen felemás helyzetek előfordulnak még olyan félpropaganda filmekben is, mint az A sas leszállt, vagy a Navarrone ágyúi.

    Na mos’má’ remélem, hogy ebből a módosított 5-ösből legalább 3 bejön. 🙂
    Aki pedig a megmondja, hogy a partizáncsaj nagyjelenete melyik filmben van, illetve hogy a hógolyósnak mi a címe, az kap tőlem egy mosolygó hangulatjelet. Ingyér.

    🙂

    (jó, ez csalás, 5-öt lehet tippelni, s én most már, ha említés szintjén is, de 12-nél tartok…. :/ Bocs. )

    • G2x november 25, 2013 - 21:09 #

      Nálam A bukás inkább a történelmi-életrajzi kategória. A Hotel Ruanda is inkább életrajzi/megtörtént, annak is az az alfaja, amiben esemény és személy összefonódik, és ami általában nem szerepel a törikönyvekben, max. a Reader’s Digenstben, A többiről nem nyilatkozhatok. De a commentedet olvasva elgondolkoztam egy nem amerikai háborús filmes listán 🙂 Mindenképpen érdekes lenne.

  4. Makrélabéla december 1, 2013 - 12:44 #

    5. Ryan közlegény megmentése
    4. A halál 50 órája
    3. Nyugaton a helyzet változatlan
    2. Szakasz
    1. Apokalipszis most

    Nehéz volt a kritériumoknak megfelelni, és még TOP 5-be is rendezni őket. Szerintem korrekt így. Várom a te ötösödet 🙂

    Egyébként lehetne még több toplista, ez Zsírostészta! 🙂

  5. G2x december 1, 2013 - 13:52 #

    Érdekes ötös. De nem akarom lelőni a poént. Kicsit elfoglalt vagyok mostanság, ezért késik a lista. De legalább van idő (már nem sok), hogy aki még nem tette meg megírja a saját sorrendjét. És Makrélabélának megnyugtatásképpen: lesz még lista.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: