Galló Gergely: Mata Hari szeress belém

30 nov

Image

Valamelyik este Tibor találkozott a Pókkal.
Nyár közepén.
Nappal meleg szél fújt a dombok felől. Estére elült a szél, de a hőség csak nem akart enyhülni. Tibor leugrott a Kairóba, Jolánnak azt mondta, hogy csak egy pohár sörért, és ehhez tartva magát ott ült a pulttal szemben és elmélázva figyelte a péntek esti forgatagot. Kairó sört csapolt két embernek. Az imént ugrottak be és az egyik, csíkos pólóban, azt mondta a malterfoltos pólósnak, hogy kurva szar, mert megissza a sörét és rohanhat Remetésre a pénze utána. Egy fickó a pult sarkánál a plazmatévét bámulta és nyerítve röhögött egy régi Chevy Chase vígjátékon. Megint egy másik a pult végében állt, egyik keze a zsebében, másik a pultra támasztva, és ő is a vígjátékot nézte. Aztán Kairóhoz fordult és megkérdezte, melyik Kairó volt előbb: az ember vagy a kocsmája. Erre a csapos mosolygott, de a választ már nem lehetett hallani, mert felcsendült az Egy jó asszony mindent megbocsát című dal. Chevy Chase elhallgatott, és a nyerítő rosszallóan a zenegép felé nézett.

Ahol egy fickó állt, szürke, testhezálló pólóban és farmernadrágban, és a póló vállánál mintha egy lyuk is lett volna. Nagy pohár whiskyje a zenegép tetején állt, és úgy dobálta be a százasokat a gépbe, mintha külföldet hívná egy nyilvános fülkéből. De az izgalom nem tartott soká. Tibor a Nemzeti Sportot lapozgatta, amit valaki az asztalán felejtett. Aztán nézte kicsit a vígjátékot és rájött, hogy már látta. Ez Chevy Chase valamelyik vakációja a sok közül. Ekkor váratlanul megjelent a szürke pólós a whiskyjével. Azt kérdezte, iszik-e valamit, mert őt már rohadtul zavarja, hogy Tibor egész este ugyanazt a sört issza. Tibor visszautasította, aztán megint a vígjátékot nézte. Hallotta, hogy Kairó azt mondja a valakinek, hogy ne zaklassa a vendégeket. Chevy Chase autót vezetett. Aztán az ember megint megjelent az asztalánál, most két nagy pohár whiskyvel. Vigyorgott. És a Don Quijote című szám ment a Neoton Famíliától.
– Figyelj! – a szürke pólós leült Tiborral szemben. Bajban vagyok. Haverommal megbeszéltük, hogy lejövünk ma este a jó öreg Kairó kocsmájába, és be fogunk baszni. Érted?! Az ember hangosan beszélt. Nekem aztán kurva mindegy, hogy nincs pénze, állom a piáját ha kell, nem számít, ma este be kell baszni. Erre ez a fasz nem ottragad Nógrádban?! Mert valami haverjának kell segítenie?! Hát mond meg, pajtás!
– Kellemetlen… – mondta Tibor.
De a fickó folytatta: Hát nem buzi az ilyen?! Most mond meg pajtás, kivel koccintsak?!
Tibor megvonta a vállát és azt mondta, látom, azért ezt megoldottad. De ahogy kimondta meg is bánta. Mert igyekezett félvállról mondani, de a hangsúly elég nyámnyilára sikerült. A fickó idegesítő nyehehézéssel válaszolt. Ezek után Tibor jobbnak látta elfogadni a whiskyt. Azt mondta: rendben van, koccintok veled, de csak koccintok, nem iszok. Ugyanaz a nyámnyila hangsúly.
– Oké! – mondta a fickó.
Koccintottak. Tibor reflexből a szájához emelte poharát, mire a másik kikapta a kezéből és legurította. Hát ez gyorsan ment, gondolta Tibor.
Egy újabb kör? – Tibor észrevette, hogy elég eszelős a fickó tekintete, és hogy a bal szeme valamivel nagyobb, mint a jobb. Ráncos volt a képe és sötét a tekintete, mint az alkoholistáknak, de a járása ruganyos. És amikor sorban állt a pultnál két testesebb alak mögött, olyan volt mellettük, mint egy kisgyerek. És a zenegépben a Baj van című Tankcsapda szám ment. A fickó legurított még néhány whiskyt, vigyorgott és tovább nyehehézett, amitől Tibor igazán a plafonra tudott mászni. A második vagy harmadik körnél elfogadott még egy pohár sört, mire a fickó hozott egy korsóval, és ugyanabban a körben be is mutatkozott.
– A Pók vagyok – vigyorgott. Határozott névelővel – és ahogy vigyorgott, kilátszottak a fogai, és Tibor észrevette, hogy az egyik metszőfoga hosszú és hegyes. De csak az egyik, bal oldalt. És amikor abbahagyta a vigyorgást (ritka pillanatok egyike), és becsukta a száját, Tibor látta, hogy annak a hosszú metszőfognak a vége kilóg a felső ajka alól. Alig észrevehető, de most hogy látta, még jobban idegesítette. Éppen a katonaságról beszélgettek. Kiderült, hogy a Pók harckocsizott, és hogy jó soká’ jutott a ranglétrán. Még harckocsiparancsnok is volt. Tibor csak a közlegénységig vitte. Aztán valamiért szkanderezni kezdtek. A Pók feltűrte pólója ujját, és jobb vállára egy szőrös pók volt tetoválva, habzó csáprágókkal, ami leért egészen a bicepszig. Szikár fickó volt, de bivalyerős. Egymás után háromszor nyomta le Tibort jobb kézzel és úgy tűnt, meg sem kottyant neki. Ballal csak egyszer próbálkoztak, aztán észrevették, hogy többen figyelik őket, és abbahagyták. A Pók visszaigazgatta pólója ujját és elégedetten vigyorgott:
– Nyehehe! Kérsz egy kis kólát pajtás?
– Nem, van még söröm – Tibor kezét a korsó tetejére helyezte, a Pók pedig fölfelé fordított arccal nevetett. Lecsatolt egy lapos ezüstszelencét az övcsatjáról, amibe az égtájakat gravírozták, és azt mondta, mindjárt jövök. Aztán fölállt, és kiment a WC-re. Tibor azon gondolkozott, hogy későre jár, és magában védőbeszédet kezdett fogalmazni Jolán vádaskodásai ellen. Aztán eszébe jutott a szkander és beleköpött a Pók whiskyjébe. Aztán Chevy Chase-t nézte, amint hülye pofákat vág mulatós zenére, és közben idegesen dobolt a combján.
Nyikorgott a klotyó ajtaja. A Pók állt az ajtóban. Orrát dörzsölte, és a Mata Hari szólt a zenegépből a Hobo Blues Band-től. A Pók pupillái kitágultak, és ahogy szeme találkozott Tiboréval, kivillantotta hosszú metszőfogát. És Tibor elképzelte, hogy azzal a metszőfoggal valakinek a torkába harap, és átszúrja az artériát és komótosan, fáradt tekintettel szippantja ki az ember torkából a vért.
– Figyelj?! a Pók halkabbra fogta, miután letelepedett Tibor mellé. Figyelj, te jó fej vagy. Akarok neked mutatni valamit – szipogott és az orrát dörzsölte hüvelykujjával.
Azzal kissé előredőlt, benyúlt a farzsebébe. Egy képet vett elő és lefordítva az asztalra helyezte.
– Ez mi? kérdezte Tibor. És közben az járt a fejében, mi van, ha ez a fickó homokos.
– Fordítsd fel és meglátod – vigyorgott a Pók.
Tibor bizalmatlanul méregette a Pókot, aztán a képet.
Végül felfordította.
– Na, mit szólsz? faggatta a Pók. De Tibor nem szólt semmit, csak a képet bámulta. A Pók szája habzani kezdett:
– Há’ jó mi?!
Tibor enyhe mosolyra húzta száját. Ez volt minden reakciója.
– Tetszik? A Pók rácsapott a képre és tenyerével lehúzta az asztalról. Na, mi a véleményed? Elhiszed, ha azt mondom eredeti? újra előredőlt és visszatette a képet a farzsebébe. Gyanakvóan körbe nézett.
Tibor megrázta a fejét: Gyönyörű. De szerintem ez hamis.
– Hidd el pajtás, eredeti. Száz százalék. Tanúsíthatom. E-re-de-ti…
– Faszt. Na és, honnan van?
– Ne kérdezd honnan van. Oké?!
Aztán Tibor még mindig kételkedve megkérdezte, hogy él-e vagy ki van preparálva, mire a Pók azt mondta: Szerintem elég egyértelmű pajtás. Él.
– Kizárt, hogy ilyen a valóságban létezzen.
– De bizony. Meglepődnél.
Tibor hátradőlt: Hát nem győztél meg. Szerintem hamis
– Te tudod. De elég egyértelmű a kép alapján.
Ugyan már – mondta Tibor, aztán valami banálisat kérdezett: Mit eszik egyáltalán?
– Ugyanazt, amit mi. Semmi extra.
Tibor a tévére nézett. Chevy Chase mulatságosat mondott, amin rajta kívül senki nem nevetett. Tibornak leesett, hogy a Pók valószínűleg nem azért csapódott hozzá, hogy egy jót igyanak, hanem, hogy a képet megmutassa. Ezt nem akarta szóvá tenni, ezért megkérdezte: miért mutatta meg neki. A Pók vállat vont. Aztán Tibor tovább kérdezősködött: Jó, tegyük fel tényleg van ilyen. Mit akarnak vele kezdeni?
– Miért ez a királyi többes?
Ezen Tibor is elgondolkodott, aztán azt mondta:
– Gondolom vannak társaid.
– Vág az eszed pajtás.
– És mit akarnak vele? Tibor a tévére nézett, aztán hangosan gondolkodott: Eladni nem tudják, mert nincs aki megvegye.
A Pók kérdőn felvonta szemöldökét: És a gyűjtők?
– Ők különösen. Őket nem tudjátok átbaszni.
– Ki mondta, hogy átbasszuk őket?
Ugyan már.
Hogy hasznot hajtanak belőle. Pont az ilyen kétkedők miatt. De nem a kétkedés a lényeg, hanem ahogy kinéz. Láttad te is, mi? Észrevetted.
Ha tippelnem kéne, azt mondanám ázsiai. Ha Kínából van, tényleg hamisítvány. Szerintem ázsiai, csak el van maszkírozva.
– Ezt hallgasd meg: tudod ezek hogy hívják? a Pók megint kivillantotta hegyes metszőfogát Mata Harinak hívják – és cérnavékony hangon énekelni kezdett: Mata Hari szer-ess belém… Felizgultál tőle, mi? Látnád akkor a magánszámát. Ilyet még a legjobb klubokban sem látsz.
Tibor egy árnyalatnyit elmosolyodott.
– Megnézhetem a képet még egyszer?
– Ha akarod nézd meg a saját szemeddel. Akár holnap. És azután mond, hogy nem valódi. Valódibb a valódinál – aztán vigyorogva hozzátette: De nem lesz ingyen pajtás…

 Másnap reggel Tibor elindult dolgozni mint rendesen. Beült az autójába, elkocsikázott a Flamó falatozóba, megivott egy kávét és közben felhívta az irodát, hogy rosszul érzi magát. Aztán ivott még egy kávét és evett egy csokis fánkot. Újra a volánnál. Leautózott a temetőig. Ott vett egy szál sárga rózsát a virágosnál, és továbbhajtott. Megkerülve a fenyvest a Raktárútra tért rá a betonfallal körülvett telep mellett. Egy tisztítószereket gyártó üzemnél megérdeklődte, hol van a Pók által említett Orca raktárház. Aztán a sorompónál várta, hogy a portás beengedje. Az ősz hajú, bajuszos portás felcsörgette a raktárházat üvegkalickájában, Filkor Lászlót kereste. A rozsdamarta sorompó mögött egy ismerős fazon biciklizett a porta felé. Egy pillanatra ránézett az Opel szélvédőjére, és Tibor arra gondolt, vajon honnan olyan ismerős neki. Aztán eszébe jutott. Az az ember volt, aki előző este a Chevy Chase vígjátékot nézte, aki nyerítve röhögött. Kamion érkezett, és a portás kénytelen volt beengedni Tibort, aki félreállt egy kis parkolóban. A portás azt mondta, hogy Filkor Lászlóra még várni kell. A parkoló tele volt roncs autókkal. Tíz körül volt, a levegő kezdett felmelegedni. Tibor Jolánra gondolt és ideges lett. Az a tegnap esti arc jutott eszébe. És a hülye megjegyzései. Még azzal is megvádolta, hogy dohányzott. Pedig nem dohányzott, nem dohányzott már vagy egy éve. Aztán a képre gondolt. Nem tudta kiverni a fejéből Mata Harit. Erre gondolt akkor is, amikor az ágyban feküdt a fal felé fordulva, és Jolán szuszogását hallgatta. És a képzelete a falra vetítette Mata Hari képét.
Valaki kopogott az ablakon. Tibor összerezzent, oldalra nézett: egy ember állt a kocsija mellett. Kezében egy botot tartott, a bot a végét az üveghez érintette. Tibor letekerte az ablakot. Az ember Filkor László volt. Tibor elmondta, hogy a Pók küldte, mire a másik összehúzta a szemöldökét: Kicsoda? az embernek kellemes hangja volt, és elnézően mosolygott. Tibor megismételte, amire újabb szemöldökhúzogatás volt a válasz. Aztán eszébe jutott a sárga rózsa a másik ülésen. Lenyúlt és átadta a virágot. Filkor a rózsát látva kedélyesen mosolygott, elvette és a szemét lehunyva beleszagolt. Tibornak pedig eszébe jutott a kép, ahogy a Pók kiszívja vért a torkából.
– Szóval a Pók – mondta Filkor. Kövessen!
Tibor kiszállt a kocsiból, és elindult az ember után. Filkor László alacsony volt, bottal is olyan tempót diktált, hogy Tibornak meg kellett kétszerezni a lépteit.
– Látja ezt a sok roncsot? mutatott körbe Filkor a rózsával.
– Már akartam is kérdezni – lihegte Tibor.
– Idejött egy ember Hollywoodból. Kibérelt egy nagyobb útszakaszt az autópályán. Összetört egy rakás kocsit. Azt felvette kamerával. És visszament Hollywoodba.
– Értem.
– Ránk maradtak a roncsok. Alkatrésznek eladhatók. Sőt egy-kettő még egész jó állapotban van, csak ki kell pofozni – aztán Tiborra sandított a válla felett. Láttam autóval jött, ha gyalog jött volna biz’ isten, magára sózok valamit.
Tibor megkérdezte melyik filmet forgatták, de Filkor nem tudta megmondani. Valami hollywoodi marhaság, ezt mondta. Ráköszönt két munkásra, akik egy teherautó mögött a bozótot metszették. Aztán átmentek egy nyitott kapun egy távoli raktár felé. A raktárnál Filkor bekopogott a kékre mázolt fémajtón. Kis szünet után belül kattant egy retesz, és kinyílt a raktárajtó. Nagydarab fickó állt az ajtóban. Fehér galléros pólója sörhurkákat takart. Izzadt és borostás volt. Amint meglátta a sárga rózsát és a megilletődött Tibort, elmosolyodott. Bevezette őket a félhomályba. Filkor keresztülment a raktáron egy irodáig, ahonnét rádió szólt. Filkor azt mondta Tibornak, hogy várjon, aztán bement az irodába, aminek az ajtaja egy sötét függöny volt. A nagydarab fehér pólós ismét megjelent. Megkérdezte az iroda előtt tébláboló Tibort, miért jött, mire az csak hümmögött. A raktáros ezután megveregette a vállát, mosolygott, és azt mondta, jól tudja ő, hogy a Mata Harit jött megnézni. Aztán fütyörészve tovább állt. Filkor jött ki az irodából, egy másik sörhasú emberrel. A sörhasú ember gólemképű fickó volt. Most nála volt a sárga rózsa. Azt mondta Tibornak, mutassa meg Széchenyit. Tibor öt Mátyást adott. A raktáros kétrét hajtotta a pénzt, majd átadta Filkornak.
– Rendben haver – mondta. De mielőtt beengedlek tisztázzuk, hogy azér’ vannak szabályok. Oké? aztán elmondta a szabályokat: Nem kérsz ráadást, sőt az lenne a legjobb, ha nem is beszélnél hozzá. Elég érzékeny a „művésznő” erre a háttérben kóválygó fehér pólós halkan fölvakkantott. A gólemképű folytatta: És nincs tapicska, világos?! Szép csendben kivárod a végét.
Tibor nem értette miről beszél: Bocsánat, micsoda nincs?
– Tapicska
– Mi?
A gólem arca megremegett: Tapi, tapizás. Így mondják ugye? Oldalra nézett megerősítésért. Filkor szemét lehunyva jelezte, hogy jól mondja. A gólem újra Tiborhoz fordult: Igen. Nem taperolod le, oké?! Semmit a szemnek, mindent…
– Köhöm! Fordítva – mondta Filkor.
– Mi?
– Semmit a kéznek, mindent a szemnek.
– Tökmindegy, érti a lényeges – A marcona raktáros Tibor vállára tette kezét és bevezette a lefüggönyözött irodába. Reklám szólt a rádióból. Tibor szíve egyre hevesebben kalapált.
– Kapcsold ki azt a szart – förmedt a gólem egy cingár baseball-sapkás emberkére a sarokban. Zavarja Mata Harit.
A cingár engedelmeskedett. A gólem odavezette Tibort egy vasajtóhoz, aminek rácsos ablaka volt. Kinyitotta egy kulccsal. Tibor minimum azt várta volna egy ilyen ajtótól, hogy mögötte valami mitológiai lényt rejtegetnek. Odabent szék várta, egy keleti mintás szőnyeg közepén. Körben vörös posztófüggöny. Leült a székre és várt. Hallotta, hogy becsukják mögötte az ajtót. A függöny hullámzott, mintha valami mozogna mögötte. És Tibor fejében egy mondat cikázott: Mata Hari szer-ess belém

 Odakint kicsit megszédült a hirtelen melegtől. A kék raktárajtó kattant mögötte. Valaki köhögött. Tibor a hang irányába nézett. A Pók állt a raktárnak támaszkodva. Cigarettázott. Ábrázata komolyabb volt, mint előző este.
– Na milyen volt? kérdezte.
Tibor nem találta a szavakat.
– Ne is mondj semmit. Láttad: él, és valóságos.
– Mi ez? kérdezte Tibor. Honnan szerezték?
– Nyugi pajtás. Csak ne spekulálj, oké? – a Pók most csendesen beszélt, ilyen csendesnek még sosem hallotta. Eldobta a cigarettát és kiegyenesedett.  És most jól figyelj: Ha eljár a szád, én kinyírlak. Oké?! Nemcsak téged, a feleségedet is. Felfogtad?
Tibor tudta, hogy a Pók nem viccel. Elég volt csak a szemébe nézni.
– Igen – Tibor nyelt egyet. Mikor jöhetek vissza?
A Pók felnevetett.
– Akár holnap is pajtás. Akár holnap is. Ismerős nekem ez az arc. Ilyen fejet vágtam én is, amikor először láttam. Tudod mit csináltam utána? Tibor nemet intett a fejével: Autóba ültem és kivertem.
A Pók vigyorgott. Dél volt, és újra dögmeleg.

Advertisements

3 hozzászólás to “Galló Gergely: Mata Hari szeress belém”

  1. Dominika november 30, 2013 - 23:27 #

    Olvastad a Sinistra körzetet? Azt hittem, elmegy majd valami Bodor Ádámos irányba, de mondjuk így is volt benne valami, ami erre emlékeztetett. 🙂

  2. G2x december 1, 2013 - 00:39 #

    Igen, olvastam. 🙂 De nekem például David Lynch filmjei erősebb inspirációt adtak a kisváros hátsó kertjeiben megbúvó misztikumhoz.

  3. Makrélabéla december 1, 2013 - 16:35 #

    Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle szeress belém! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: