Archívum | december, 2013

Galló Gergely: Fejetlenség

31 dec

Image

Az utolsó józan emlékem: a sörkertben ülünk korsóink felett.
Aztán minden kifordult önmagából.
Mire rájöttem, hogy valójában darabokra estünk már sötét lett. Csak szemem tudtam forgatni. Lentről minden hatalmasnak tűnt. Szemben asztal és pad, az asztal körül férfiak ültek.
Hé!- ordítottam nekik – Itt vagyunk, lent!
Egy hang szólalt meg a fülem mellett:
Nem hallanak minket.
A hang egyáltalán nem volt ismerős. Sebaj!
Hol vannak a többiek? – kérdeztem.
Az az utolsó emlékem, hogy ülünk a sörünk felett és a kemény fenyőlapot támasztjuk – válaszolt a hang. – Ha jól sejtem nagyon berúgtunk. olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: A gazdag ifjú

30 dec

Jesus and the Rich Young Man

 

,,Mester: egy élten át űzött szavad.
És míg űzött: én nem voltam szabad.”


„Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? olvasásának folytatása

Toplista: a tíz legfontosabb koncertfilm

29 dec

Koncertfilmek. Ki ne szeretne koncertre járni? És ki ne utálná, amikor a buli tetőfokán bejelentik, hogy még egy utolsó szám következik?! A következő filmek ezt a problémát hidalják át: zenészek és bandáik legjobb pillanatait égetik bele celluloid avagy digitális adattárolás által a halhatatlanságába.
Galló Gergely írása

Image olvasásának folytatása

Galló Gergely: Második csapás

28 dec

Kép

Aznap este a förtelmes bűz is megérkezett. Savanyú dögszag volt. Ági félálomban még mondott valamit, de érteni már nem értettem. Szinte azonnal álomba merültem. Kedd hajnalban ismét eleredt.
Megyek, csinálok egy kis reggelit – mondta Ági – Kávé?
Naná – ásítottam. – Mi ez a lárma?
Tessék? – kérdezte Ági a konyhából.
Te nem hallod ezt az iszonyú zenebonát? – ismételtem öltözködés közben.
Aztán egy hangos sikoltás. Ági sikoltott. Kirohantam a folyosóra, aztán balra, be a konyhába. Ági az ablak előtt állt, mozdulatlanul.
– Mi van? – kérdeztem és én is kinéztem.
Az udvar békákkal volt tele! A sáros felszín, merő barna kocsonyává vált, mozgott a rengeteg állattól. Öklömnyi varangyok özönlötték el az udvart. A környékbeli házak kertjei is tele voltak velük, de megszállták az utcát is. Ugráltak és brekegtek és rettentően büdös volt tőlük. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Fújpest!

27 dec

Labdarúgás - OTP Bank Liga - Újpest FC-Ferencváros

Alig néhány másodperce ültek el a lelátón az utolsó „Mocs-kos li-lák!” kiáltások.
Tojás ekkor – a Fradi−Újpest mérkőzés hetvennegyedik percében – ihletet kapott:
Ez mekkora szöveg! Ú, ez mekkora szöveg! Ezt felkapják majd! Hát ez kúrva jó szöveg!
A beállott percnyi csendben pedig megérezte az alkalmat – e csendben lehet szava!
Felállt, és teli torokból skandálni kezdte a merész újítást, a kúrva jó szöveget:
-Fújpest! Fúj-pest! Fúj-pest! FÚJ-PEST!… olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szeretők

27 dec

The Kiss 1901-4 by Auguste Rodin 1840-19171.

Ha gyermekkorunkat fölismerések és megbizonyosodások nélkül vészelhetnénk át, sosem nőhetnénk fel. Akkor és ott ezt még nem is sejtjük.
Rendre így szokott történni:
Valamely édespajtársunknál játszunk, katonásdit épp, vagy fogócskát, és boldog öntudatlanságban lebegünk-libegünk át egyik órából a másikba.
– Gyerkőcök! Gyertek be, kész az ebéd! – hallik odabentről.
Koszosan, szurtosan csörtetünk be a nappaliba, mire barátunk anyja kezet mosni parancsol bennünket – akárcsak otthon. De aztán valahogy az otthoninál finomabb étket raknak elibénk – vagy ha nem is ízletesebb az étel, legalábbis mosolygósabban tálalja a kedves anyuka. Később belép az apa is. Fia amúgy is kócos haját szeretőn összeborzolja, majd somolyogva kérdi:
– Mit játszotok? – és válaszunkat hallva maga is föllelkesül, tovább érdeklődik – ahogy apánk sohasem.
– Melyik fára fogtok bunkert építeni? Hol lesz a főhadiszállásotok? Van-e már csúzlitok?
Csupa jóság és derű ez az ember, csupa kalandvágy, megértés! És mennyire szereti a feleségét! Átkarolja, szájon csókolja, majd végigsimítja hátát, és – ekkor ezt még arcpirítónak érezzük – a keze egy önfeledt másodpercre lejjebb is téved. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Nem a ruha teszi…

23 dec

neni

Nem kell éktelenül nagy vétek ahhoz, hogy remegjünk a gondolatra, ha fölötlik bennünk:
Ezt is magunkkal kell vigyük az Isten elé.

Ez is egy ilyen apró de elhordozhatatlan bűnöcske:
Nem voltam még tízenegy esztendős sem, anyám elvitt valamék pesti piacra nadrágot vásárolni. Pedig kellett a fenének gatya! Legfeljebb az elérhetetlen: a farmer…
Így hát elég kelletlenül csosszogtam anyám mellett a piaci sorokon keresztül. Félórányi kínlódós nézgélődés után ő kinézett egy csodaszép kordnadrágot. Életemre mondom: ahogy felidézem magam elé: szép nadrág volt – viszont akkor gyűlöltem!

De mert az anyák olyanok, hogy önzetlenül kinéznek és megvesznek mindent, ami gyermekük boldogságát szolgálja, az én anyám csak erősködött. Méricskélte a kordot: jó-e leszen?

Én azt hiszem, a bimbódzó sihederség küzdelme kezdődött itt az anyai ketrec-szeretet ellen. De azért én minderről semmit sem sejdítve büszke-dacosan a kord-farmer ellentétre építettem ellenérveim – hasztalan. Édesanyám továbbra is sugárzó arccal méregette a nadrágot: Jó lesz ez! Jól állna rajtad! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ádám bukása

22 dec

,,És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az Élet Fájának útját.” (MózesI, 3/24)


Ádám jól ismerte az Édenkertbe vezető utat. Igaz, a táj megszikkadt azóta, a fák kiszáradtak, meghaltak, az egykor dús legelők, harmatos rétek helyén most sivár völgyek, kopár dombok: halovány homok mindenütt. Csak a száraz, sivatagi romlás – de egy Fa virít még!

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Jarvis csapda

21 dec

ImageAz Idő olyan, mint… mint olyan…
– Ébresztő! – Tímár Kálmán kinyitotta szemét, sűrűn pislogva meredt a semmibe. Vörös, digitális számjegyek a sötétben: 4:40 volt.
Felkattintotta a villanyt az éjjeliszekrényen. Gyenge fény töltötte be a hálószobát, az árnyékok az ágy alá és a takaró redői közé menekültek.
Nóri nem ébredt fel, csak alig láthatóan megremegett, mint a sima víztükör a rá hulló falevéltől. Gyöngéden megpuszilta a nő vállát és felült. Miért nem jelzett ez a vacak? Fölemelte az órát, a számlapon újabb vörös perc kattant, mintha az idő gúnyosan kacsintott volna: megszívtad haver: 4:41 van! Halványan földerengett előtte, hogy valaki hívta álmában, csak nem ébredt fel erre. Lenézett az ágy mellé, a teleirkált, kockás jegyzetfüzetére. A készülő regény vázlata. Kerek egy órával korábbra állította az ébresztőt, hogy mielőtt elmegy dolgozni legyen ideje írni. Hatra a gyárban kellett lennie. Nem ébredt fel és most baszhatja az írást. A kockás füzeten egy nagybetűvel írott és aláhúzott név: Jarvis. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kismadonna

20 dec
Sötét erdő

FIGYELEM! EZ A BEJEGYZÉS 16 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

 

Szülőknek:

Ha te most azt mondod nekem, gondolj az érzéki szerelemre, az ártatlan szépre, gyönyörre, gondolja A Nőre:
Kismadonna. – válaszom csak ennyi lesz.
Nem fárasztalak én azzal most, hogy leírjam csókja ízét, nyakának illatát, hogy keze melegét dícsérjem, nem mondom el, hogyan bújt hozzám, s melyik volt a legszebb közös napunk és egyáltalán: nem mondok neked semmit se rólunk, csak annyit: szerettem, s egyszer ennek a kapcsolatnak is vége szakadt…
Hogy hogyan? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szántóföldedbe kétféle magot ne vess!

18 dec

jkm_l_23

 „Más példázatot is mondott nekik [Jézus]: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:

– Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
– Ellenség tette ezt! – felelte nekik.
A szolgák erre megkérdezték:
– Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
Ő azonban így válaszolt:
– Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”


 

„SZÁNTÓFÖLDEDBE KÉTFÉLE MAGOT NE VESS!”
(Mózes harmadik könyve, 19. rész, 19. vers)

Szántóvető volt. Szerette földjét, az anyaföldet.
És mikor eljött a vetés ideje, jó magot vetett a földbe. Amikor pedig a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott egy másféle növény is. Barátai ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:
– Ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Sziszifusz

17 dec

Sisyphus

 

A Szikla idővel nyomot vájt a földbe.

Először könnyebbségnek érezte, később rájött, hogy amint könnyebb a nyomvájún feltolni a Sziklát, úgy – ha csúszni kezd – nehezebb is visszatartani. Többször megesett, hogy félre kellett ugrania, ahogy a Kő dühödten megindult lefelé görögve, s ő ott állott alatta – a nyomvájúban. Veszélyes volt tehát.

De ez a nap jól indult, sőt, remekül. Máskor félúton már izzadt, az utolsó métereken pedig lihegett, akár a kutya, zihált.
De ez a nap jól indult!

Még éppenhogycsak izzadni kezdett, mikor már az utolsó méterekben volt.
A Kő nehezülni kezdett, mindig ilyenkor lett a legnehezebb, de azért még haladt, ha lassabban is, meg-megmoccant fölfelé.
olvasásának folytatása

Odassy Károly: Tálentom

14 dec

untitled

Borivók Bánata

Szegény vagyok. Olyannyira:
Hogy nincs pénz a tokajira.
Így italom egyelőre
Aszú helyett legyen lőre!

Kuruc János, 1983.

 

Minden ember kap valamennyi tálentomot. Valaki tízet, valaki ötöt, és van, aki csak egyet. Hogy ez mennyiben igazságos, én fel nem érem ésszel, de bizonyára így van jól, ha így rendelte az Isten.
Kuruc János igen daliás, hetyke legény volt valaha, és már egész fiatalon ott fityegett arcán a betyárbajusz. Sűrű fekete bajsza van, ami két oldalt úgy lóg le, akár egy vén harcsának. Azon emberek közé tartozik, akik csak egy tálentomot kaptak. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Idő

12 dec

 

És a királyiszék körül […] látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és fejükön arany koronák valának. [És] leesik a huszonnégy Vén azelőtt, Aki a királyiszéken ül, és imádja azt, Aki örökkön örökké él. (Jel. 4/4 és 10.)

Így történt: a zsidók királyának, Ezékiásnak betelt az ideje. Isten, mert szerette Ezékiást, elküldötte hozzá Ézsaiást, a látnokot, hogy óva intse a királyt, hogy készülne fel a halálra.
Ezékiás – mert nagy volt déltájt a forróság, őt pedig egy szörnyű kelevény kínozta -, épp lefeküdni készült, mikor belépett hozzá a látnok.
– Felség, hallgass meg! Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
olvasásának folytatása

Galló Gergely: Kommentek a végtelennek

11 dec

Kép

Én azt álmodtam, hogy álom vagyok, látok és hallok, sziveken keresztül, néma énekeket – Révész Béla, Néma énekek

  olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: