Galló Gergely: Az idő zabaál

5 dec

Francisco Goya KronoszHa az idő szörnyeteg volna…
Csaknem öt méter magas lenne, sötétbarna bőrű, hosszú végtagokkal, megroggyant lábakkal és földig lógó karokkal. Combjai vékonyak lennének, lábszára vastag. Ugyanígy kezei: vékony felkar, vastag alkar. Bőre löttyedt, mint valami lebeny, teste nagy részét dús szőr fedi. Koponyájáról hosszú, egyenes szálú sörény fut le egészen a mellkasáig. Fog nélküli száját hatalmasra tudná tátani, mint egy sötét és feneketlen mélységet. Szemeit pedig, mintha egyetlen izomszál sem kötné koponyacsontjához, csupán a szemüregébe behelyezett golyók volnának, s ahogy az utcán ugrándozik lefelé, úgy ugrálnak szemei is.

Szóval az idő ugrándozik az utcán. Karjai lengenek. Átugorja a kerítéseket, beleharap a postaládákba, az autók kerekébe, az ereszcsatornákba, megrágja a vezetékeket. A kutyák nem mernek a közelébe menni, de még ugatni sem mernek. Lekushadt fejjel, nyüszítve várják kis házikójukban, hogy az idő elvégezze dolgát. Az idő nem megy el egyhamar. Mániákusan eszik, fal, zabál, de étvágyát képtelen kielégíteni. Csak akkor távozik, ha új étek kerül terítékre, például egy gyanútlan autós, aki az utcába tévedt. Az eleven hús ízletesebb az eresztéknél. Az idő három öles ugrással a kapunál terem, aztán átlendül rajta és a kocsi motorházát beszakítva ér földet. Mire az ember nyikkanni tudna, az idő már nyeli befelé az embert. Aztán ott trónol még egy darabig a füstölgő roncs tetején. Karjait hasán nyugtatja, és az sem zavarja, hogy nedves szemén egy légy mászik. Az idő emészt.

És ha jönne valaki, rajtakapva az időt, amint egy ház második emeleti ablakán behajolva terrorizálja a bentlakókat, és ez a valaki a látványtól felbőszülve a rákiáltana az időre, hogy:
Mit csinálsz te?!
Az idő tétován húzná ki fejét az ablakból és ijedten forogna körbe az apró lény fenyegetésére. Mély hörgéssel venné tudomásul, hogy rajtakapták. Ezután négykézlábra ereszkedne és rohanna, rohanna az ember elől. Az ember utána. Fiatal, könnyűszerrel átugorja a gödröket, az idő harapásnyomait. Az idő befordulna egy sarkon, csak végtagjainak kaotikus rángatózása látszódna a távolban, míg üldözője fokozatosan elmarad mögötte.
Aztán ki a városból, a környező domboknak és azon túl a hegynek. Az ember lassít, hosszú és nehéz sprinten van túl. Egy kicsit kifújja magát, erdők és hegyek emelkednek körülötte. Az idő elrejtőzött előle. Az ember megnézi a bozótban, a sebesen sodró folyók mélyén. Köveket görget el, de azok alatt csak csúszómászókat talál. A réten sincs, sem erdőben. Az ember erősnek érzi magát, képes lenne az időt egyetlen csapással leteríteni. Ezzel a magabiztossággal indul neki a hegynek, a legmagasabb csúcs felé. A táj lassanként megváltozik, eltűnnek az erdők, a rétek, a források. Törpefenyők futják be hegy oldalát aztán ezek is eltűnnek, körös-körül sziklákkal szabdalt csillogó élek látszanak.
Hol vagy?! Gyere elő! – ordítja az ember rekedten.
Most holtfáradtnak érzi magát. Térdre esik, összegörnyed. Már egyáltalán nem érzi magát erősnek. Csontjai recsegnek. Térde úgy lüktet, mintha egy évszázadot rohant volna. Látása sem a régi, de ez lehet az erős szél miatt is, ami porfelhőbe burkolja a hegycsúcsot.
Aztán egy sziklára esik tekintete. Hunyorogva látja, hogy a szikla megmozdul, felegyenesedik, széttárja hosszú végtagjait. Az idő az. Ugrándozva az ember közelébe oson. Az ember még kinyújtja kezét a szörnyeteg felé, aki még visszahőköl a biztonság kedvéért. Az idő fél az embertől, hátha mégis összegyűjti maradék erejét, feláll és nekiront öklével. De ez a félelem már nem tart soká, az ember erejéből nem sokra futja, aki végigsimítja arcát és ujjai alatt mély ráncokat érez.
Hát bazd meg, megöregedtem – mondja.
Az idő ezután szélesre tárná hatalmas pofáját és befalná az embert.

A borítókép Francisco Goya Kronosz című festménye.

Advertisements

4 hozzászólás to “Galló Gergely: Az idő zabaál”

  1. Ordassy Károly december 5, 2013 - 23:26 #

    Ez a novella a legmélyebb írásod. (Szerintem) Nagyon szeretem.
    🙂

    (Ez a rész kicsit csattanógyilkos: ,,Az ember erősnek gondolja magát.”)

  2. Zsé december 6, 2013 - 00:12 #

    Izgalmas benne, hogy mennyire más stílus, mint az eddigi írásaid, mégis milyen otthonosan mozogsz benne. A kép pedig telitalálat 🙂
    Kijelentő módban még erősebb lenne szerintem.

  3. G2x december 6, 2013 - 05:09 #

    Köszönöm. Amellett, hogy törekszem a technika és formatudatosságra, alapbeállítással anarchista módon állok az íráshoz. Brecht és Godard után szabadon (de idevehetném Tarantinot is), a befogadás elidegenítése azért benne van az én ars poeticámban. Kicsi szépséghibák és kísérletezgetés szerintem minden szövegnek jót tesz. Isten tud tökéleteset alkotni, én beérem az érdekessel is. 😉

    • Ordassy Károly december 6, 2013 - 19:25 #

      Hehehe. 😀
      Baál, Isten…. mi történt?
      Enyves kézzel mászkáltál a könyvtáradban, s hozzád ragadt egy Károli-Biblia? 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: