Ordassy Károly: A farkas és a kutya

9 dec

Ki a proli...

 

A farkas, midőn napok óta még csak egy nyulat sem fogott, és igen éhezett már, az erdő szélén járva betalált egy ház környékére. A ház előtt egy komondort látott csendes elmélázásban ücsörögni. Megszólította:
– Atyámfia! Honnét van az, hogy ilyen szép kövér és jóltáplált vagy?
– Onnan, hogy uramat, gazdámat jámborul szolgálom, és éjjel nappal őrködök jószágai mellett. Ha tolvajokat érzek jönni, ugatni kezdek, gazdám felserken, és így senki sem lophatja meg őt észrevétlen a sötét éjszakában. E szolgálatomról pedig rendre megemlékezik, mikor tányérjáról ad ennem zsíros húsokat. A mindenféle konyhai maradékot is én eszem meg végül.
– Boldog sorod lehet! – így a farkas – Lásd, én kemény munkával szerzem zsákmányomat, és sokszor maradok éhkoppon. Ezért is gúnyolnak csikasznak. De miért kopott ki a szőr a nyakadon? És mi horzsolta fel úgy a bőrödet?
– Láncon tartanak engem nappal, s csak éjszakára engednek szabadon. A nyakamra kötött szíj koptatta így ki szőrömet.
A farkas megütközött.
– Mennyire magasztaltad életedet, és lám: láncon tartanak. Tartsd meg ezt a szolgálatot magadnak, nekem nem kell! Noha nem lehetek ilyen kövér, mint te, noha gyakorta éhezek: de szabad vagyok, s a magam ura. Engem senki láncra nem ver!
És ezzel visszament az erdőbe.

De korog a gyomor, követel kegyetlenül!
Másnap este visszament azért a farkas.
– Te kutya, s ha én úgy döntenék, hogy szívesen beállnék melléd, hogy szolgáljam én is gazdádat: vajon tényleg nyakamra tenné a szíjat, és láncra verne?
– Biztosan, farkas. De mindennapi betevőd bőségesen meglenne.
Az ordas nem válaszolt. Gyötrődve eloldalgott.

De csak korog az a gyomor, elviselhetetlenűl!
Harmadnap is visszamerészkedett tehát a házhoz.
– Te kutya! – így a farkas – én mán az éhhalál szélire jutottam… – itt kicsit megakadt – Hát… hát csak beállok melléd, hogy éhen ne vesszek holnapig.
– Okos döntés, meglásd, nem bánod meg. Várj veszteg egy percet, idehívom a gazdámat.

Vad csaholásra ijedt fel a gazda.
– Nédd asszony, itt ólálkodik egy tolvaj csikasz! Rákapna a dög a tyúkhúsra, ha engedném!
Így szólott a gazda, majd a puskájáért szaladt.
A zsíros húsokról képzelgő ordas hirtelen nyikkant egyet: és megdöglött.


[Ennek a mesének a tanulsága az, hogy aki amire nem való, arra ne adja magát.
Így is, úgy is megdöglesz – s úgy tán még hamarébb.]

 

2013.


Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

A szöveg első felét Heltai Gáspár Ezópusz-fordítása alapján írtam (41. fabula)
http://mek.oszk.hu/00600/00668/html/02.htm

Advertisements

2 hozzászólás to “Ordassy Károly: A farkas és a kutya”

  1. DuplaG április 24, 2014 - 13:35 #

    Reblogged this on Krisztina77.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: