Ordassy Károly: Sziszifusz

17 dec

Sisyphus

 

A Szikla idővel nyomot vájt a földbe.

Először könnyebbségnek érezte, később rájött, hogy amint könnyebb a nyomvájún feltolni a Sziklát, úgy – ha csúszni kezd – nehezebb is visszatartani. Többször megesett, hogy félre kellett ugrania, ahogy a Kő dühödten megindult lefelé görögve, s ő ott állott alatta – a nyomvájúban. Veszélyes volt tehát.

De ez a nap jól indult, sőt, remekül. Máskor félúton már izzadt, az utolsó métereken pedig lihegett, akár a kutya, zihált.
De ez a nap jól indult!

Még éppenhogycsak izzadni kezdett, mikor már az utolsó méterekben volt.
A Kő nehezülni kezdett, mindig ilyenkor lett a legnehezebb, de azért még haladt, ha lassabban is, meg-megmoccant fölfelé.

Még három lépés, Sziszifusz!

És lépett! Lábát megvetette, beledűlt a súlyba. Szeme kidülledt. Fújtatott.
Remény, Sziszifusz: ma felgörgeted!

Ne, áruló gondolat! Ne szállj fel!!!
Késő.
Ha szállasz, gondolat: utadat ne vedd az irígy Olimposz felé!!!

Késő.
Álom, könnyed álom! … Ki teremtett szárnyat neked?
Késő: A bosszús Zeusz ekkor már ott volt, és ráült, a Sziklára ült, teljes isteni súlyával a Kőre nehezült.

Gyermek, csak dühös gyermek, ha játékban csalnak ellene, tud ilyen keserves-elszántan felkiáltani:
– Hiába lett trónod Kínom Köve: Most Felgörgetem!!!
– Nem. – Mondta csendesen Zeusz.

A Kő iszonyú nehéz lett – de van még erő Sziszifuszban.
Kettőzd erőd, küzdő király: két lépés a mennyekig!
De… Most… Fel… Gör-getem! – sziszegte.
– Nem. – mosolygott megbocsájtón Zeusz.

És ekkor Sziszifusz érezni kezdte, ahogy a gyáva föld lába alól iramlik: porlik el.
Tartsd meg őt por! Egy Emberisten keresi támaszát tebenned!

Egy arasz már elveszett. A Szikla kegyetlen: legördülni készül.
– De Most… – már zihált: fáradva fújtatott.
– De Most!… – újabb arasz hagyta cserben őt.
Küzdő Ember! Titánná nemesült! Van még erőd: tudom.

Most egy percig tartani a Követ: nehezebb, mint máskor órákon át görgetni.
Most egy percig ellene szegülni Zeusznak: keservesebb, mint máskor évekig dacolni.
És holnap? Kezdheti előről?
Ha most félreugrik: a Kő nem lapítja szét.
De a teher a vállán: az marad – súlyosbodik.
És holnap? Nem a Szikla lesz nehéz már: hanem a Teher a vállán.

Szikla! Szív nem dobog kőkebledben?!
,,Nem. Zeusz nem rakott olyat belém.”
És a Kő, a szenvtelen, mogorva szolga, a teremtett anyag: dörögve-morogva megindult lefelé.
Az örökhajszolt, a Szikla-Görgető még egyszer: legördűlni hagyta Ellenfelét.

De Most!…
de Most Sziszifusz nem ugrott el.
És a Kő legördült. És a Kő megölte.
Hanem amikor örökre elengedte, volt egyetlen könnyű, szabad pillanat, míg a Teher, ami a vállát nyomta: nem volt többé – Soha.

 

2013.


Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Reklámok

2 hozzászólás to “Ordassy Károly: Sziszifusz”

  1. Zsé december 18, 2013 - 01:38 #

    Nagyon találó a szerkezete, a megszólaló hangok különböző stílusa (Zeusz különösen).
    Az utolsó bekezdés nélkül szerintem még erősebb lenne a zárás (te “megkegyelmeztél”, ami persze nem lehet hiba 🙂 )

    • Ordassy Károly december 18, 2013 - 01:42 #

      Gondoltam, szegénynek ennyi öröme hadd legyen 4000 év után. 😉
      Köszönöm szépen a hozzászólást!

      O.K.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: