Ordassy Károly: Kismadonna

20 dec
Sötét erdő

FIGYELEM! EZ A BEJEGYZÉS 16 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

 

Szülőknek:

Ha te most azt mondod nekem, gondolj az érzéki szerelemre, az ártatlan szépre, gyönyörre, gondolja A Nőre:
Kismadonna. – válaszom csak ennyi lesz.
Nem fárasztalak én azzal most, hogy leírjam csókja ízét, nyakának illatát, hogy keze melegét dícsérjem, nem mondom el, hogyan bújt hozzám, s melyik volt a legszebb közös napunk és egyáltalán: nem mondok neked semmit se rólunk, csak annyit: szerettem, s egyszer ennek a kapcsolatnak is vége szakadt…
Hogy hogyan?

Kismadonna ütemes lépteinek kihívó kopogása megtöltötte a fülledt nyáréjszakai levegőt.
Az erdősáv szerelmes fái mohón falták léptei neszét – a szomszéd faluba igyekezett, házibuliba.
Válltáskájában az eperízű szájfény, a rúzs és a parfüm között ott szendergett békésen egy üveg vodka is. Merthát valamennyit azért illik vinni, ha házibuliba megy az ember lánya. A trafikos kiadja: nem olcsó, de nem is kéri a személyit. No, még annyi benne van az árban, hogy a pasas persze végig csak a gömbölyű mellekhez beszél. Tulajdonképpen leginkább a látni engedett keblek érdeme a kiadott vodka és a cigi.

Apró léptek az erjedt nyári éjben: az igazánmini-szoknya ennél nem is enged nagyobb léptéket. Különben meg: tizennégy évesen ugyan hová siessen? Övé az egész világ: csinos, és csak ez számít!
Mielőtt Tarcsáról Csömörre érnél – egy darabon az erdőben haladsz. Nem veszélyes, meg amúgy forgalmas út, még buszmegálló is van ott. Nem veszélyes.
A buszmegállóban egy férfi várakozott. Talán füttyentett, elismerőn: hisz azt még szabad. Talán oda is szólt, hisz nem mindennap látni ilyen dögös babát! Kismadonna, ahogy gondolom, persze visszaszólt – a tőle megszokott nyers undorral – ki nem állhatta az ilyen „lecsúszott szaralakokat”. Pont, mint a trafikos…

Öt perc ha eltelt azóta: s most a durva, száraz, szakgató behatolás fájdalmánál csak halálfélelme volt nagyobb. A férfi letolt nadrággal, ruhában baszta, döfte, döfölte, mintha késsel gyilkolná, akár egy toron a disznót.
Kismadonna kiáltott tán, de hasztalan. Aztán még könyörgött az életéért, bőgve-ríva, hogy nem mondja el senkinek, de hiába: a férfi ernyedő farka még benne lüktetett, miközben kezei kétségbeesett magabiztossággal fogták körül nyakán a bársonyos bőrt. Arcába szökő bordó vére átütötte sminkje vékony rétegét: orcáját szederszínűre festette a halál.

Kismadonna holt: de rémült, tág-merev szembogarán még ott csillog az öntudatlan vágy:
Hogy ő csak nő akart lenni, akár a nagyok, érzéki, buja és gyönyörű: Nő.

dead-woman-iii-reinhardt-sobye
Reinhardt Sobye: Halott nő (3.)

Meghallgatható itt is – sok más írással egyetemben (A 20. perc  táján)
https://krisztina77.wordpress.com/2014/04/12/k77-felolvasoest-a-lila-kodben/#more-1705

Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Advertisements

Egy hozzászólás to “Ordassy Károly: Kismadonna”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: