Galló Gergely: Arany Cadillac

18 feb

Kép

…Linda a Warhol Klubban, túl egy koktélon.
Meredten bámulta az előtte álló szimulátor monitorját. Unalmában aranygyűrűjével játszott. A gyűrűt még Tamástól kapta házasság céljából, akárcsak a Wéber vezetéknevet. Pocsék meleg volt, fülledt és zajos. Szar ez a mulatós dub, gondolta. Akármerre fordította tekintetét Marilyn Monroe rózsaszín, sárga negatívjai mosolyogtak vissza, azzal a fölényes, bármit megszerzek ábrázattal.
Andrea, a tizennyolc éves pincérlány termett mögötte, akár az árnyék. Csak a lány görkorcsolyájának surrogó neszét hallotta.
Ne rémisztgess hülye ribanc, gondolta Linda.
– Golden Cadillac? – mosolygott Andrea fölvéve a Linda előtt gyorsan kiürülő poharat, és letette az újat. A szokásos igaz? kacsintott Lindára és egy szemvillanással továbbgördült. Ügyesen egyensúlyozta tálcáját a szimulátorsorok között.
Linda elnézte az aznap esti öltönykollekciót. Az öltönykollekció a bárpultot támasztotta. Méghogy a Warhol egy ilyen művészhely, ahová csak alternatívok járnak. Nem bírom ezeket a bizniszfarkakat. Lejönnek, dumálnak, isznak, kokóznak, aztán mennek tovább valami táncterembe, a Spektrumba például, és elmondják a hülye társaságuknak, hogy mennyire szar hely a Warhol Klub, csupa tré csaj, hülye játékok.
Linda beszélgetést hallott a pult felől. Egy értelmes mondat hangzott ki a zajkollázsból:
– Nem akarom megmozdítani a fejemet, kösse be azt a csövet a számba
Az érthető mondatra egy sztoikus mondat felelt a bártendercsaj szájából:
– Erre a slagra gondol? Ez egy extra hosszú szívószál
– A vodka tonikja – nyájaskodott Andrea a közelben. A szimulátorsorok kabinjai sötétek voltak. Itt-ott virtuál-maszkok világítottak a szimulátorok felett, akár a Szent-Elmó tüze. Linda visszatért saját gépéhez. A külvilág lassan elenyészett körülötte.
– Álomszimulátor – olvasta a kijelzőn. Kalandok a tudatalattiban. Hmm… és így tovább. Válassza ki az önnek megfelelő szimulációt és élvezze egy másik valóság minden örömét. Hmm… és így tovább.
Balra egy férfi agonizált bukósisakja mélyén. A bukósisak fekete volt, piros csíkozású, a szimulátorához ezüstszínű vezeték csatlakoztatta, ami Lindát az otthoni zuhanyrózsa csövére emlékeztette. A bukósisak plexije helyén egy nagy doboz állt. Talán sorozatgyilkosos álom, tippelt Linda. A férfi a levegőben hadonászott, mintha le akarna döfni valakit.
Kortyolt az italból. Fél deci olasz fűszerlikőr, kakaólikőr meg vaníliafagylalt.
– Na lássuk.
Keze a képernyőn zongorázott. „Üdvözöljük, köszönjük, hogy az Álomszimulátor választotta” Bla-bla, lépjünk tovább. A közelben születésnap ürügyén felnyerített néhány fiatal. Lindát borzasztóan zavarták a fiatalok. Folytatta a beállításokat.
„Szimuláció kiválasztása.”
Gyakorlott mozdulattal, hezitálás nélkül nyomta meg a képernyőt:
– Szexszimuláció.
„Szimuláció hosszúsága?”
– Egész estés, randival együtt.
Szeme a monitorra tapadt.
„Esemény kiválasztása: étterem, mozi, színház…”
– Mozi – nyomta meg a képernyőt.
„Melyik mozi kisanyám?”
– Őőő, nem tudok dönteni, legyen a Palace. Akármelyik.
„Film kiválasztása: akció, szörnyes, jakuza, pornó, vicces…”
– Vicces, de szuperhősökkel. Nem is. Nem tudok választani. Legyen Akció… szuperhősökkel. Meg vicces is, meg egy kicsit pornós… szuperhős nélkül

 …Este volt. A Warhol varázsos rózsaszín, piros és sárga színei töltötték fel a város utcáit és kirakatait. Taxival érkezett a Palacehoz. Mintha több kilométernyi karácsonyi izzósorral tekerték volna körbe a várost. Linda szeme káprázott a rengeteg reklámtól. A program egy sétálóutca kellős közepén tette ki.
– Örülök, hogy a mi társaságunkat választotta csinos hölgy hajolt át az ablakon a taxis a Kentaur taxitársaság emblémája fölött.
– Tessék – Linda vaskos köteg pénzt nyújtott át a taxisnak. Szimulációban volt, úgy költekezett, ahogy akart. Ehetett, ihatott, vásárolhatott kedvére. Megrendelt férfija a pláza bejárata mellett állt lábánál „Linda” feliratú táblával. Magas, barna, csontos arcú, olajos bőrű testépítő volt, kifogástalan fogkrémreklám mosollyal és leopárdmintás tangabugyiban. De ez senkinek sem tűnt fel: télen tangabugyi. Szimulációban bármi lehetséges. A bugyogós nagyméretű rózsacsokrot tartott a kezében.
– David vagyok, csinos hölgy – lebegtette búgó tenorhangját. A taxisnak ugyanilyen búgó tenorja volt. Ez a hang bárkit a plafonra kergetett volna, de nem Lindát, aki szétfolyt, mint a cukormáz. Beleszippantott a csokorba.
– Mit nézünk?
– A Harapós cicababa 6-ot – mutatott fel az izompacsirta a bejárat feletti plakátra. A plakáton egy nagymellű domina uzival, náci tiszti sapkában szétlyuggatott meztelen férfitesteken sétált…

 …Ha most módunk lett volna belelátni Linda fejébe, ugyanaz a színorgia fogadott volna, mint a Warholban. Levette a sisakot és mereven ült a monitor előtt. Retinájáról csak fokozatosan olvadt le a szállodai szoba, az ágy, a cigarettázó férfi. Mint egy digitális esőfüggöny, ami fokozatosan átadja helyét a valóságnak. Megőrjít ez a sok nyomi, gondolta Linda, miután az utolsó foszlányok is eltűntek és átadták helyüket a közelben nyerítő fiataloknak. Legszívesebben káromkodott volna, pedig nem szabadott káromkodnia, mert Tamás megtiltotta neki. De mennyi az idő? Órájára nézett: fél kettő. Elmentette a beállításokat és kikapta kártyáját. A monitoron megjelent az összeg. Ez már a valóság volt. Taxi, ruhabolt, ékszerüzlet, mozi, popcorn, kóla, szusi, koncert, és szállodai szoba. A virtuális világ is üzlet: akármerre megy mindenért fizetnie kell. Távozóban észrevett egy firkát a monitor alatt. Linda félrefordította fejét, és lassan, fennhangon betűzte ki a feliratot: Lady M helye. Ne merészelj ideülni kisanyám!
Aztán filctollat vett elő és áthúzta a Lady M-et.
– Na ne marháskodj. Ez mostantól Linda helye…

…Linda és Tamás Budapest 32. kerületében lakott, a Kristályvárosban, egy új építésű lakóövezet kellős közepén. Errefelé minden kockából volt. A házak egymásra hányt kockák, a fák kockára nyírva, a sövény is, kockakő a járda, még a fiatalok is kocka formájúra nyíratják hajukat. Lindát megőrjítette a sok derékszög, a kört jobban átláthatónak tartotta. Nem kellett rajta annyit gondolkodni. Gyalog volt. Állítólag 0,2%-os a bűnözés a rendőrségi statisztikák szerint. Csak az a sok derékszög ne volna, gondolta Linda. Befordult a főtér szökőkútja mellett. A szökőkút tetejét üvegkockák zárták le. Elhaladt egy pénzautomata mellett, ahol épp megkéseltek valakit:
– Most megdöglesz! mondta a támadó.
– Segítség, segítség! így az áldozat.
És a támadó egy vadászkéssel háromszor tarkón szúrta áldozatát. Linda otthagyta őket. A támadó arcát nem látta, de a hangja ismerős volt.
Tamást még ébren találta, táblagépén szarakodott a kanapén. Sötét volt a lakásban. A táblegép fénye megcsillant Tamás szemüvegének keretén.
– Hol voltál?
– A Warholban – Linda ledőlt az egyik fotelba.
– Csak tudnám miért esz ott a fene mostanában. Ez már a harmadik volt a héten.
– Összesen háromszor voltam ott – háborodott fel Linda, aztán más hangon – De ha tudni akarod, igen.
– Mi igen?
– Felfedeztem magamnak.
– És mi olyan fontos a Warholban? Ott tartják Warhol hulláját?
– Őt nem ismerem.
Tamás jelentőségteljesen nézett fel szemüvege alól. Aztán vissza a táblagépre.
– Nem tetszik nekem, hogy állandóan ott lógsz. Úgy tudom az a hely valami művészcucc.
– Aham.
– Tényleg mi az istent tudsz ott csinálni?
Linda fölvett egy párnát a mellkasához szorította és nagyot sóhajtott:
– Nézek inkább sorozatot
– Lezártuk a vitát – mondta Tamás és tovább bújta a gazdasági elemzéseket.
Linda dudorászva keresgélt a csatornák között. Néha oda-odapillantott Tamásra. Nagyobb a feje a szokásosnál, gondolta, eddig nem volt ekkor feje.
– Jó hely a Warhol – mondta váratlanul. Te különben sem viszel sehova.
– Sok a munkám.
– Mindig a munkádra hivatkozol.
Linda a tévé felé fordult: – Ez jó sorozat. Ezt szeretem. A nő összejön egy álompasival és ketten szövetkeznek a nő férje ellen. Képzeld idefele láttam egy gyilkosságot. Megkéseltek valakit.
– Meséld el.
– Nem mert fel fog zaklatni…

…Meséld el – kérlelte tovább Tamás. Egymás mellett ültek a kanapén, de nem bújtak össze. Tamás kedvenc sorozatát nézték: a Nyomolvasókat. A Nyomolvasókban nyomkereső kutyák a főszereplők, akik körözött vagy eltűnt személyek nyomát kutatják. Az aznap esti részben egy pedofil nyomát követték, aki négy lányt erőszakolt meg és bemenekült az erdőbe.
– Meséld el – nyaggatta tovább Tamás.
– Vau-vau – mondták a kutyák.
– Kérlek, meséld el
– Ha elmesélem, nem tudok a sorozatra koncentrálni és megfájdul a fejem.
– Meséld el. Megnézed az ismétlést. Ha nem meséled el, elvesztem az állásom és nem lesz miből enni adnom a gyerekeimnek
– Ne gyerekeskedj Tomi, nincsenek is gyerekeink.
– Jó érvnek tűnt.
Nevettek.
– Vau-vau! nevettek velük a kutyák.
Tamás meggyőző tud lenni:
– Na jó – engedett Linda. Ágyban voltak, egymás mellett feküdtek. Elmesélem. Szóval hazafelé tartottam valahonnan, nem emlékszem honnan. Épp befordultam a sarkon, ahol szoktam, és akkor hirtelen… Szóval jöttem hazafelé, és találkoztam az orvosunkkal. Kovács doktorral. Meghívott egy italra a lakására. Nem volt semmi dolgom, meg azt gondoltam rólad fogunk beszélni, ezért felmentem hozzá. Kicsit becsíptem… És amikor becsíptem, elkezdett fogdosni, és letepert… De nem történt semmi. Semmi az ég világon. Rád hivatkoztam. Azt mondtam, hogy ő az orvosunk, és nem fekhet le a betegeivel, de még a betegei rokonaival sem. Erre csak röhögött és folytatta…

…Még mindig haragszol a Kovács ügy miatt?
Linda a tévét nézte, Tamás pedig a táblagépét.
– Ezt már megbeszéltük. Ezért sem szeretném, hogy arra a helyre járj, ki tudja miféle alakokkal jársz össze.
– Nem mind ilyen elvont művész. Vannak ott olyanok is mint te, üzletemberek.
– Igazán – nézett fel egy pillanatra Tamás. És milyenek?
– Csupa lúzer.
– De még mindig nem mesélted el a késelést…

…Andrea Linda mellett állt.
– Hozzon nekem egy Golden Cadillecet
– Igenis – a pincér engedelmesen bólintott, és továbbperdült. Hétköznap volt. Üres volt a hely. A pultnál néhány fazon iszogatott magában. Úgy ültek ott, mint egy csapat veréb a villanypóznán. Csőreikkel le-fel ingáztak, bekapva és eleresztve whisky peremét. Linda kiszúrt egy üres helyet. Kihúzta a kártyáját. Felvette a félig telt koktélos poharat és letelepedett a pulthoz. A fickó, aki a jobbján ült felül kopaszodott. Zakója belső zsebéből arannyal befuttatott cigarettatárcát húzott elő és megkínálta Lindát.
– Elfogad egyet?
– Nem köszönöm, a dohányzás halált okozhat.
A kopaszodó szemüveges fickó, akit Halmik Jánosnak hívtak, rágyújtott.
– Olvassa csak el azt a feliratot – mutatott a pult fölé írt ezernyi üzenet egyikére. Linda kábé betűnként olvasta:
– Orwelltől: Mindenki egyenlőségjel
– A vendégek szoktak ilyeneket fölírni. Szoktam látni, hogy a néha odamegy egy srác, vesz egy létrát, rááll és krétával felírja azt a szöveget, ami számára a legfontosabb üzenetet hordozza. Modern barlangrajzok – Halmik János a hatás kedvéért jó mélyen megszívta cigarettáját. Hát nem csodálatos?
– Ennek semmi értelme. Mit jelenthet ez?
– Hogy mindenki egyenlőségjel? Valami szimbólum lehet. A mindenkit még értem, de az egyenlőségjel absztrakt fogalom, több jelentése is lehet. Jelentheti azt is, hogy a föld egy nagy család vagy toleráljuk mások szokásait, és ehhez hasonlók, de jelentheti azt is, hogy mind kommunisták vagyunk, aminek nem örülnék. Untatom?
– Megfájdult a fejem, mint amikor egyszer Tamással nekiálltunk társasjátékozni.
– Erre van egy jó módszerem. Had mutatkozzam be: Halmik János vagyok.
Linda elnevette magát: – Linda és Wéber. Magának aztán van stílusa.
– Köszönöm…

…Sokáig beszélgettek.
– Na de komolyan mit jelenthet? – vigyorgott Linda egy koktélcseresznyét szopogatva. A negyedik italnál járt.
– Szerintem nem jelent semmit – Halmik János a negyedik whiskyjét itta. Néhány részeg fiatal azt gondolta kurva menő dolog, ha ilyen zagyvaságokat firkál a falra. Magasról leszarom, mit jelent.
– Hűha – kacérkodott Linda. – Most aztán káromkodtál.
– Igen, és ez baj?
– Tamás nem szereti, ha az emberek káromkodnak. Szerinte ez ízléstelen.
– Férfias
– Én is ezt mondom, de ő csak legyint rá.
Halmik Jánoson nem fogott az ital, csak a homloka izzadt tőle.
– Tamás a férjed?
– Igen
– És mivel foglalkozik?
– Féltékeny, de nem mutatja
– És maga?
– Magányos, de nem mutatom
– És a férje, amikor nem féltékeny?
– Azt hiszem tőzsdézik
– Ne mondja. És miben utazik? Tudja én rizst adok el és veszek, meg parafát, meg kaucsukot.
– Hát ez nagyszerű.
– Ez nagyszerű.
– És tudja a férjed, hogy milyen nagyszerű nő vagy – mondta Halmik János de közben erre gondolt: és tudja milyen dögös ebben a cuccban, és tudja, hogy már vagy egy órája a melleit bámulom, és nem tudom eldönteni van-e rajta melltartó vagy nincs…

 …Bartha Attila végighallgatta az egészet. Pocsék napja volt: peches üzleti szériája mellé becsúszott egy per is a volt feleségétől, a gyerektartás miatt. Úgy gondolta, ahogy ilyen helyzetekben férfihoz illő végigissza és telefonálja az estét. Fölhívja az összes prostit, akit ismer. De nem így történt. Ehelyett hallgathatom ennek a némbernek a locsogását, és a faszfejnek a vetítését. Miközben ez volt a fejében megivott egy rakás whiskyt és tövig berúgott. Bartha Attila a társalgás egy pontján, súlyos arcjátékkal jelezte Jánosnak, hogy valami égbekiáltó hülyeséggel akar beszállni a partiba.
– Ez nagyszerű… hörögte azután, hogy elhangzott az És tudja a férjed… kezdetű mondat.
Áthajolt Lindán, hogy Halmik János arcába mászhasson.
Hát ez kibaszott nagyszerű! És ha meg nem sértelek milyen autóval jöttél?
– Kopj le – mondta János.
– Mond el nagymenő. Látom, hogy nagymenő vagy. Nem igaz?
Linda közben leugrott a bárszékéről és hátrálni kezdett.
János nem esett kétségbe. Karba font kézzel hátradőlt és hosszan megszívta cigarettáját.
– Jól van baromarcú. A nőért még kapni fogsz. De válaszolok neked, ha elengeded a zakómat – Bartha Attila elengedte a zakót. János köhintett: Némettel jöttem. Közelebbről: egy BMW-vel. Legújabb modell.
– Ó, igazán?
– No és te? Miszter fogalmunk sincs kicsoda senkiházi?
Erre a közelben többen is jót mosolyogtak. Andrea a helyszínen termett: Fiúk nem kell a balhé. Ha verekedni akartok, kint intézzétek el.
– Csak beszélgetünk – mosolygott fölényesen János. Szóval, mid van faszfej?!
– Hogy mim van? mosolygott Bartha Attila. Egy hangyaszarnyi Volvóm!
Mondta és Halmik János arcán ripityára tört egy poharat. Mindenki üvöltözni kezdett, Linda kirohant az utcára. Taxit rendelt és hazament…

 …A Warholban tért magához. Kibújt a sisakból. A sisak végtelen világa telenyomta a fejét rózsaszín habbal. Nem tudta, hány napja tartózkodik itt. Lehet hogy egy hete, lehet egy hónap is. Kilépett a Warhol kapuján és otthon találta magát. A kanapén ült, a kedvenc szappanoperáját nézte, Tamás fel-alá járkált, el akart érni valakit telefonon.
– A Warholban – Linda ledőlt az egyik fotelba.
– És mi olyan fontos a Warholban? Ott őrzik Warhol hulláját? Nem tetszik nekem, hogy állandóan ott lógsz. Azt hallottam az a hely valami művészcucc.
De Linda már nem figyelt rá. Bosszantotta, hogy kedvenc szappanoperájában a férj rajtaütött a nőn és a szeretőjén. Nem drámázott: miközben szeretkeztek, a feleségét és a szeretőt leöntötte egy kanna benzinnel és felgyújtotta őket. Francba, hogy így ér véget egy sorozat, gondolta Linda, nem érhet véget így egy sorozat, ez hülyeség. Aztán kikapcsolta a tévét, hogy Tamással feléleszthesse a vitát.
Nem emlékezett, mikor sikerült elaludnia. A vita alatt? Vagy nem is volt soha vita, csak álmodta az egészet? De tény, hogy a Warholban ébredt. Andrea ide-oda gurulva szolgálta ki az embereket.
Elővette kártyáját, és az olvasó keskeny résébe csúsztatta. A mozdulat felénél megtorpant. Mit csinálsz, hülye vagy? Ez tiszta hülyeség, azonnal húzz el innen. Remegő kézzel eltette a kártyát, és eldöntötte, hogy hazamegy. A pincérlány bukkant elő a semmiből.
– Mi parancsol hölgyem?
Linda bizonytalanul csúszott vissza a székre. Andrea mosolygott:
– Ki szeretné próbálni a szimulátort?
– Azt mondták ez jó.
– Igen – Andrea végigmérte Lindát. Gyűrűjén egy pillanatra elmerengett. Igen. Tudja, hogy működik? Megmutatom.
Linda sűrűn bólogatva hallgatta Andrea magyarázatát. Közben kért egy italt is:
– Mit igyak szerinted?
– Mondjuk Arany Cadillecet. Olyan Arany Cadillec-esnek tűnsz.
– Mi az hogy Arany Cadillec?
– Egy koktél neve, van benne: Galliano, vaníliafagylalt és kakaókrém.
– És mért pont Arany Cadillac
– Azt hiszem Arany a gazdagságot, a Cadillac a függetlenséget jelenti. Nálam legalábbis. Ha ezt a két szót összerakod, abból lesz a koktél.
– Aranyszíne van?
– Nem, inkább olyan ezüstös trutymó
Andrea kihozta az italt, Linda benyomta a kártyáját…

…Este volt. A Warhol varázsos rózsaszín, piros és sárga színei töltötték fel a város utcáit és kirakatait. Tökéletesen sikerült este. Linda virtuális hercegének Aranyszínű Cadillecjén érkeztek a szállodához. Ajtót nyitottak nekik, a portás előre köszönt. Jó estét csinos hölgy, búgott a portás tenorja. Linda alig tudta megállni nevetés nélkül, hogy alulöltözött izomkolosszusa bugyiban flangál a városban. És mindez az ő műve, csakis az övé, ő uralja ezt az embert. David igazi céltudatos szexmasinaként masírozott a lift felé. Aztán fel a másodikra. Linda már zsibbadt az izgalomtól. Mire beléptek a szobába, vadul egymásnak estek. Forró ölelésekben és csókokban gyűrték egymásnak testüket. Nem gyújtottak villanyt, hagyták, hogy az érintéseik vezessenek. A férfi gyengéden a szoba padlójára fektette a lányt.
– Jó lesz itt csinos hölgy?
– Jó – lihegte Linda. – Jó!!! Ne hagyd abba!!!
A férfi Linda fölé hajolt. A nő combját simogatta, egyre feljebb és feljebb. Szabad kezével igyekezett megszabadítani a Lindát ruháitól. Ekkor vízcsobogást lehetett hallani…

…Ez meg mi a franc volt?
– Nem tudom csinos hölgy. Valaki van a másik szobában
Linda ajka megremegett.
– Nem – suttogta halálra váltan. Szállj le rólam.
– Nem kell megijedni. Csak lehúzták a klotyót a szomszédban.
– Ez nem a szomszédból jött, hanem innen.
Egyszerre történt, hogy kinyílt a mosdó ajtaja és Linda fölkapcsolta a villanyt. A nyitott mosdóajtóban Tamás állt. Viharvert kabát volt rajta, és cigarettázott.
– Elnézést a pofátlanságom miatt, de maga rámászott a feleségemre – mondta Davidnek a szexmasinának.
A kolosszus hebegett egy sort. Gatyája még mindig csúzlivá feszítve.
– Tamás – méltatlankodott Linda. Te meg hogy kerülsz ide?
– Végig itt ültem – mutatott Tamás a WC felé.
– És mi az, hogy dohányzol? Nem úgy volt, hogy évekkel ezelőtt leszoktál?
– Nos, bizonyos mértékben vagyok csak a férjed, bizonyos mértékben viszont egy bosszúálló angyal vagyok. Csak egy gondolat. Úgyhogy szerintem rágyújthatok. Sőt le is lőhetem azt, aki a nejemet leteperi a padlóra.
Tamás előhúzott egy bazinagy stukkert, és röhögve Davidbe eresztette az egész tárat. A széles mellkast szétszabdalták a becsapódó golyók…

…Epilógus: Halmik János egy bárban, ahová csak férfiak jártak és lassú kareoki nótákat toltak két nagy pohár whisky között. Egyszer csak furcsa alak szédült be mellé. A furcsa alak mindenfélével traktálta, kicsit piás volt, de Jánost ez nem zavarta. Ezen az estén nem. Elhallgatta a marhaságait, aztán maga is elmondta a sajátját.
– Randa dolog a nőügy – mondta János
– Bizony – mondta a fickó
János megveregette az idegen hátát:
– Rendes fazonnak tűnik. Had kérdezzem meg magától, mint rendes fazontól, mivel foglalkozik?
– Féltékeny vagyok a feleségemre.
– És amikor épp nem vagy féltékeny a feleségedre?
– Azt hiszem tőzsdézek
Az idegen felhörpintette whiskyjét, János követte. János így szólt: – Ne sértődj meg azon amit mondani fogok. De elég szarul nézel ki. Úgy nézel ki cimbora. mint aki gyilkolni fog ma este.
– Lehet… Vagy már öltem.
Erre nevettek. Azon a visító módon, ahogy két spicces férfi összenevet valami égbekiáltó marhaságon. Most az idegen kérdezett: – Voltál már a Warholban? Tudod, azon a furcsa helyen, ahol mindenféle szimulátorok vannak. Akárki bőrébe belebújhatsz. A minap megtaláltam a volt feleségem régi emlékkártyáját, és kipróbáltam. Megpróbáltam megfejteni, miért járt annyit a Warholba annak idején.
És?
Csupa kaotikus eseménnyel találkoztam. Képzeld még te is ott voltál!
Na ne!
De bizony!
Megint nevettek. Aztán János elgondolkodott.
Egy időben sokat jártam a Warholba. De már nem járok.
Ejtették a témát.
– Mit iszol? – kérdezte az idegen. Én már unom az Arany Cadillacet.
– Lamborgini jó lesz?
– Jó!
– Két Flaming Lamborghinit.
A pultos eléjük tolta a két tábortüzet. Halmik János magasba emelte poharát, Wéber Tamás szintén így tett.
– Erre iszunk – mondta János
– Mire?
János megrázta a fejét: Nem tudom.Erre ittak. Ez még azelőtt történt, hogy Wéber Tamás háromszor tarkón szúrta Jánost egy pénzautomatánál.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: