Ordassy Károly: János három tizenhat

11 ápr

huge.94.470063-042

 

2014. április hetedikén késő éjjel

JÁNOS HÁROM TIZENHAT

Úgy teremtette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát kelljen adnia érte.
Úgy, hogy Neki is fájjon, ami nekem is.

Hát mégsem alszanak a szegek a hideg homokban?
Istenemre mondom: Nem alszanak!
Én mindet felébresztem bűne-múlt álmából,
És kezembe kalapácsot, kopácsverőt, súlyosat veszek.
Beléd verem mind a szegeket!
Éget? Forrók, mert mindre bűnt lehelek!

Mert nekem fáj a Bűn és fáj a Lét: nagyon fáj!
Hát fájjon Neked is, Te szelíd-szenvedő, a keresztfán!
Hordd el ezt is, ha tudod!
Járd meg véle a Poklot!

Figyelj! A Golgota kussába belehörgöm kedvenc bűnöm!
Bánom,
De engem megölni kíván a vágy.
Készülj! Feszülj Krisztus:
Egy élő halni vágy!
Egykor mosolygós, érett szőlőszem; s most búval míg aszom
A bánat minden vígaszom;
S e percben a képzelt kötél zsíros szeretettel öleli nyakamat.
Íme, kötélen megméretett – és súlyosnak találtatott a bűn
Mit most Reád akgatok:
Húzza súlya megtört testedet!

És lepled, ami szép tested takarja:
Én ellopom készakarva…
Nem osztozok! Ruhádra sorsot nem vetek –
Megdolgoztam érte, Beléd vertem ezer szeget!
És saját pőre bűnömet bugyolálom belé, hogy ne fázzon
Ez irgalmatlan világon.
És e bugyorban bús bűnömet, mint kisdedet
Az Enyészet emlőin nevelem fel Neked:
Hogy legyen mit megbocsájtanod!

Én felhasítom halálvágyó bánattal bűnös szívem
Minden kusza erét,
– Vér foly’ szerteszét –
És belécsomagolom az alig-dobbanót torinói lepledbe:
Hogy szájaddal csókold kínjaim – ha Szeretsz!

Hogy csókold szívem:
Hogy vérem orcádra ömöljön,
Testem lábad elé omoljon.
És romoljon! És bomoljon szép Teremtményed,
Te kereszten csüggő,
csendes-bánatú, szeretetfüggő
Szomor-Isten!

Nézd, hogy ágaznak a dús erek:
Szívembe szeget verek!
Hogy fájjon nekem,
És hogy Neked…

Sikíts! Sikolts! Tátsd ki szád!
Ha elhagyott Atyád:
Bennem lásd okát!

Ez nem vers és nem is próza.
Csak megálltam néhány őszinte szóra
Kereszted alatt – tehetetlen, szegetverő karom kitárom – s így már az is kereszt!

Most pedig szállj le, ha Isten vagy, fakeresztedről,
És ne törődj haldokló Magaddal, törődj az Élővel, akit nem kérdeztél, hogy teremtsed-e!
Szállj le, ha Isten vagy, állj elém, és súgd fülembe – ha tudod!:
Súgjad százezerszer Krisztusom,
Míg meg nem unom,
Míg megtanulom:
Hogy Szeretve teremtettél, és kitartón Szeretsz!

Mert ha halálhörgéseid közepett
Ezt fülembe sírva súgni mered:
Én majd megszeppenek – és elhiszem Neked.

Jaj, súgjad! Búgjad!
Égjen fülembe forró Lehed!
S majd szám tán nem szól,
De vérző szívem válaszol:
Hogy én is Tégedet!

jesus_crucifixion_0040


Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Advertisements

Egy hozzászólás to “Ordassy Károly: János három tizenhat”

  1. Ordassy Károly április 11, 2014 - 23:36 #

    A költészet napja alkalmából játék indul:
    Tessék felfejteni a dőlt betűvel írott részeket. Miért emeltem őket ki?
    Aki mind a négyet helyesen megfejti, annak személyesen én fogok gratulálni!

    Ordassy Károly

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: