K77 – felolvasóest a Lila Ködben

12 ápr

Szerelem, szakítás: párkapcsolati tébolyda.
E témában olvasott fel a K77 csapata április 5-én a Lilaködben, a Művészlelkek találkozón!
Sereg Melinda, Galló Gergely és Ordassy Károly művei megtekinthetők itt: 

 

Sereg Melinda:

A róka és a nyúl szerelme 

A nyúl és a róka kefélték egymást a bokorban. Miután már mind a ketten tiszták lettek, a nyúl egy gyümölcs után nyúlatta a rókát, aki boldogan lecsavarta neki a körtét.

Sajnos nem lakmározhattak jóízűen, mert egy zavaró tényező – a bűz – megakadályozta ezt. Keresni kezdték a forrást, mert szomjasak is voltak. Felfedezték, hogy egy ocsmány róka terül el mellettük.

A döglött állat látványa elégnek bizonyult ahhoz, hogy a nyúl megsértődjön és világgá menjen – hiába a nagy szerelem. Biciklire pattant, három napig tekert, mert a fonál túl hosszú volt.

A róka elkeseredettségében rágyújtott egy szál cigire, aztán a csikket a bokor felé hajította. Szerencsétlenségére a csikk tönkre ment, ami olyan száraz volt, hogy szinte azonnal lángra lobbant, úgy, mint ahogy a róka szokott nagy haragjában. Már égett a bokor és a körte is, amit az imént csavart le a nyúlnak. Fényes nappal volt, de nem vette a fáradtságot, hogy lekapcsolja.

A közelben egy égig érő daru magasodott, ami – természetesen – a földre is le tudott szállni. A magasból észrevette, hogy a bokor ég, pedig nem is kék, hanem zöld és még csak csillagok sincsenek rajta.

Tehát a daru leszállt a földre, s elkezdte oltani a bokrot, majd a rókát. De még hogy! Nagyon összevesztek. A róka kitépte a daru legszebb tollát és írni kezdett. Bosszúból a madár közelebb lépett, hogy megrúgja a lépet, és megpróbálta elvenni ellenségétől a levelet, amit az ő tollával írt szerelmének, a nyúlnak.

– Leveled! Le veled! – förmedt rá, s ezzel a sértéssel faképnél hagyta a levélírót.

A rókának nehezére esett az írás, de még nem adta fel a levelet, amelyben elnézést kért a kellemetlen szagokért, bevallotta forró szerelmét, valamint elmesélte azt is, miket látott az elmúlt hétvégén.

Szombat délelőtt a téren egy görög köcsög görög köcsögöt díszített, ami – mint tudjuk – görög, ha belerúg az ember.

Beszámolt a vasárnapról is, amikor szemtanúja volt egy szőke fekete tettének: véletlenül eltaposta a füvet, amit el akart adni. Ezek után mégsem tűnt idegesnek. Odament egy feketéhez, akinek ezüstösen csillogó boát tett a nyakába, de a veszély ellenére a sötéten félelemnek nyoma sem látszott.

A róka érdeklődését most egy aranyhal keltette fel, akit haltársai már régóta hazavártak a tóba, ám ő még mindig a földön hempergett néhány fűcsomó között.

– Ez meg mit csinál? – kérdezte a szőkétől.
– Várat magára.
– És miből építi meg?
– Ezekből a gyökerekből. Jó nagyok. Teljesen elfedik őt.
– Ekkora gyökeret még nem láttam! – csóválta fejét a róka – Mi bajod van, te hal?
– Mindjárt meghalok, beteg a méhem! – panaszkodott – Vittem neki virágcsokrot, de nem vidította fel. Szomorúan fűztem neki pitypangból koszorút, sajnos az sem segített.

Ezeket a furcsa történeteket a róka mind leírta levelében, amit most végre tényleg feladott. Igencsak megörült neki, amikor néhány nap múlva választ is kapott rá:

„Ahol most magam elé meredek” – írta a nyúl – „minden meredek. Nem látom végét a lejtőnek, fölfelé pedig nehéz lenne tekerni, hogy visszamenjek.”

 

Galló Gergely:

Love Sztori I.

Ez jó volt – mondtam Lorettának.

Június közepe. Egyik este tüzet gyújtottunk a parton. Kihoztam néhány üveg piát a házból, énekeltünk és meséltünk egymásnak. Aztán csak hevertünk a homokban, miután megittunk egy üveg bort és a tűz is kialudt. Feküdtünk és hallgattuk a kabócákat, a tenger morajlását, és a hold fényénél elaludtunk.

Egy hónapja ez ment. Lakatlan sziget, mint Defoe-nál. Loretta időnként a szárazföldre csónakázott, hogy könyveket meg képregényt lopjon nekem. Amúgy nem érintkeztünk a külvilággal: tökéletes édenkert volt. Néha meztelenek voltunk és futkározunk a homokban. Néha csak sétálgattunk és csendben a hidakra gondoltunk, amiket felgyújtottunk magunk mögött…

Ez nem igaz! Nem tudom, mi járt Loretta fejében. Túlságosan el voltam foglalva a könyvekkel, a viskó rendberakásával, azzal, hogy bemenjek az erdőbe és kaját szerezzek, hogy horgásszak és írjam a naplómat. És Loretta ilyenkor lement a partra játszani. Ő gyerek volt, én ősember. Gyerek és ősember. Az utolsók a földön. Noha pénzünk nem volt, boldogok voltunk. Hiszen ez volt a világ vége, egy paradicsom.

Aztán a horgászbotommal jártam a szigetet. Nyolcszor körbejártam. Lábnyomaim őrjítő sokaságként vezettek a homokban, és valami kezdett nagyon idegesíteni. Mondjuk, hogy egy óra alatt körbe lehetett járni a szigetet. Mondjuk, hogy az erdő csak egy árnyékos liget, néhány kidőlt fával és kővel, semmi egyéb. Mondjuk, hogy a kabócák megőrjítettek.

Visszamentem, hogy mindezt közöljem Lorettával. Időközben ő elcsónakázott zsákmányszerző körútra. Leültem a partra és vártam. Néztem a szárazföld sávját, sós hab nyaldosta papucsomat. Egy sirályt figyeltem, aki a meleg légáramlaton lebegett. Loretta sosem tért vissza. Talán lekapcsolták, talán mégis talált egy hidat. Nem tudom. Elment.

 

Ordassy Károly:

A Szent Gellért téri metrómegálló – Az új metró átadására

Válaszemlék „Az én bűnöm” című vershez
B. Sz.-nak S. M.-nak forró szerelemmel

 

Akár fent
A magosban
Akár lent
A mélyben, alánt
Egyaránt
A legszebb megálló a négyesen
A Szent Gellérti.

S jaj, e verset senki sem érti…

Most tehát elmagyarázom őszintén,
Mindenkinek az ő szintjén,
Mi fáj, mi bánt,
Mi bús bánat csillan vissza rám
E metrómegálló sokszínű mozaikán.

Gellért téri megálló!
Metróm, négyesem!
Sok szép nyárszínű kockád lesem…

Sok nyárszínű kockád…
Ó, bár visszahoznád
A tavaly megszakadt
Buta, félénkszőke nyarat;

Ó, bár vissza…
De mégse!
Ó, bár ne!
Már ne!

Ahogy ma feljövök a metróból
Szemembe vág a napfény,
Hogy szemem megvakúljon
Míg csodálkozok a metrón, az újon,
A négyesen.

Itt, a Gellérten találkozgattam
A titokzatos lánnyal,
E tétova, szőke talánnyal,
Itt, a Gellérten, máshol sehol.
Mikor még metró se volt…

S midőn felérek,
Szemembe süt a Gellért téri emlék,
A „lehetett volna” s a „nemrég”…

„Milyen volt szőkesége?”
Tudja a tököm! Elhagyott…
S ma már szívem előtt eltakarva
Szőke haja, babaarca.
Új szerelem – sötétbarna! –
Söpri ki tisztára szívem pitvarát.

Van már szebb szeretőm,
Ki ha ölel szeretőn:
Nem jut eszembe,
Hogy egykor itt, a Gellérten jött velem szembe
A szőke hajdani.
Te vagy a jelen most Melinda,
S a majdani.

Múltam szőke, bús…
Jövendőm barna, örömdús.

Máma már barna lány
Csókol s boldogít.
Örökre talán.

Ne légy hát féltékeny, Melinda!
E fakó képre,
A bús emlékre
Nem tekintek vissza
Megingva.

Idén ismét szerelmes vagyok.
Idén a Te szemed ragyog
Az agyamba fúrt
Mély, nagy alagút
Metróhomályában is
Vissza rám.
Ne félj, hogy visszaránt
Bárki poros emléke.

Itt a metró. A Szép, az Új.
S én tovaszállok vele, de úgy,
Hogy míg röpülök rajta
Zárt üvegablakán
A sok emlék kiszáll;
A sok undok.

A metrón ülök: száguldok.
Nehéz e vers: ki ért?
Hogy kihez és kiért
Száguld vágyam most…

Melinda, édes!
Kedvenc járatom a négyes,
Az új metró.
Miért?
Csak mer’ jó.
Mer’ csak Veled jó…
Már csak Veled jó.

 

Sereg Melinda:

Indulat

Állati ösztön
lüktet a vérben
Téged akarlak
féltve, egészen
Ágika drága
szálljon a MÁV-ra
menjen el innen
Nagykanizsára
karmok az arcba
láb a gyomorba
összeverem, már
vérzik az orra!
Téged akarlak
féltve, egészen
Drága, Tehozzád
senki se érjen!

 

Galló Gergely:

Love Sztori II.

Összefutottam Lorettával.

Április valahanyadik napja. Túlzás, hogy összefutottunk! Metróval mentem a munkahelyemre és láttam a mozgólépcsőn. Ő le, én föl. Szomorúnak látszott, fél arcát napszemüveg takarta. Másfél éve nem láttam, a sziget óta. Hátrafordultam, utánakiáltottam, de nem fordult meg.

Másnap ismét láttam: ugyanaz a járat, ugyanaz a mozgólépcső. A haja most nem az a napszítta barna, mint másfél éve, hanem fekete. Hosszan néztem, de még csak meg sem mozdította a fejét. Észrevett egyáltalán? Lehet, hogy nem is ő az? Gondoltam. Amúgy jól nézett ki, csak szomorú volt.

Aztán másnap ugyanez a játék. Loretta már nem szeret játszani. Megérintettem a haját, de semmi reakció. Én meg azzal nyugtattam magam: biztos azt hitte, hogy az alagútból kiáramló levegő, az borzolja a haját. Nem tudok ennél feltűnőbb lenni. Aztán az az ötletem támadt, hogy megvárom a lépcső alján. Egy virág volt a kezemben. Loretta lejött és a nyakamba ugrott. Ez így túl giccses. Egy pisztoly volt a kezemben, és amikor lejött, ráemeltem a pisztolyt és olyan féloldalas „na most meghalsz”-vigyort fűztem hozzá. Loretta hátraesett, leejtette szemüvegét. Szeme riadt volt. És azt mondtam neki, hogy csak ennyit akartam. Aztán beleeresztettem kettőt.

Az igazság az, hogy csak álltam és vártam. Loretta nem jött. Aztán megfordultam – mert meg kellett, hogy forduljak – és akkor ott láttam a metróban, a kapaszkodót fogta. Rázáródtak az ajtók.

Még egy ideig láttam a mozgólépcsőn. Ő volt a szellem, vagy én? Vagy ő ugyanígy próbálkozott, csak én nem vettem észre? Aztán a sokadik nap jött lefelé a mozgólépcsőn, én pedig fellöktem. Dühömben. Tolongás támadt. Majdnem meglincseltek a mögöttem állók. Mintha két idősíkban léteztünk volna, párhuzamosan.

 

Sereg Melinda:

Bűnbeesés

Már érik az édes
édeni étek,
friss levü, mézes,
drága gyümölcs!

Őt akarom hőn, ám
van szeretőm már.
Emberi, hűtlen
szív sose bölcs!

Tétlen zavaromban
itt a sarokban
kuksolok egyre.

Csillog a bőre…
Szívem, a dőre
készül a tettre.

 

Ordassy Károly:

Tájkép rólad

Most megfestelek:
Lefestem szóval testedet.

Lábad hosszú, hajló, kecses,
Bőröd fínom, bársonyillatú
Csípőd izgató, rejtekes:
Mihez ha hozzáér fürkész ujjam
Testemen által áram villan.

A hajad barna zuhatag…
Nem! Ó, nem, ezt már ezren leírták
Más nőkről
kik e buja hajat nem bírták
Tulajdonul.

Lásd, bolondul
E férfi érted,
És bolondul
Kezdi festeni képed:

Kesze-kuszán ugrándva dombor-alkatodon,
Ahogy esténkint
Titkos-leples alkonyokon,
Azok szoktak, kik a más testén kint
Ragadtak vágyteli… ahogy én is: kívüled.

Én kínt
Szívok be levegő helyett,
Ha nem érinthetem testedet,
Mikor mellettem fekszel,
S a csapodár képzelet
Mindegyre szexel,
És képzeleg…

S most mosolyogva hallgatod:
Mit is akarhatok?
Én most tisztaszívűn festeni jöttem.
Kizengni éden-alkatod.
Rímbe és hangba zárni tested képét:
Láthatatlan máját, dobbanó szívét és lépét,

Rímcsokorba szedni jöttem
Formás, édes almamelleid
És válladat;
De rímbe szedni nem tudom.
És dicsérni szóval kerek feneked
És nyakad ívét, füledet és barna szemedet.
Elmondani – hogy milyen vagy – az Öröknek,
De csak lomhán dadognak, s nem pörögnek
Éktelen szavaim.

S most a sürge múzsa arra int,
Hogy zárjam balga soraim…

Még úgy dalolnék Rólad!
Hogy milyen arcod, e csodás
Isten-formálta alkotás.

Még úgy dalolnék,
Hogy lásd, bár bénán, de bókol
Előtted egy férfi…
Egy férfi hódol.
És maga sem érti
Gyönyör-diadalod.

Dobd ki e verset, ha akarod…

Befejezem. Versem nem oly tökéletes,
Mint e test,
Mit szép szavakkal festeni akart.
És most merész-színű hangjától zavart
A Téged lefestő
Festő.

Hogy mint beszáradt, rossz ecset,
Megfessenek:
Vászonra szálltak ím e szavak.
Bocsásd meg, Te Műremek,
Ha érdes szavammal megkarcoltalak.

Megfestettelek:
Néhány sorom tán gyönge
De mind, mint szerető, gyöngéd,
És boldog, hogy Hozzád érhetett,
Midőn festeni akarta
Élete gyöngyét:
Tégedet.

 

Galló Gergely:

Love Sztori III.

Szóval alig ismert meg.

Ez már ősszel volt, talán szeptemberben. Egy taxit vezettem, mert taxiztam akkoriban. Nyalóka lógott a számból, mint Kojaknél. Az Örsön a HÉV mellett parkoltam. Loretta bepattant a hátsó ülésre, mint aki menekül. Azt mondta, menjünk. Csak ennyit: menjünk. Elsőre nem ismertem fel, de a hangja ismerős volt. Megnéztem magamnak a visszapillantóban. Rajta volt a napszemüveg, mint legutóbb, a haja most szőke volt. Megkérdeztem, pontosan hova, ő meg csak nézett ki a hátsó ablakon és legyintett, hogy a Városligetbe. Oké, a Városliget. Aztán előrehajolt, sóhajtott és levette a szemüveget. Felismertem.

Loretta nem ismert fel. Bazd meg Loretta, ezt gondoltam, csak ennyit érek neked, de a lelkem mélyén örültem, hogy újra látom. Aztán magától beszélni kezdett. Csendben végighallgattam, a taxi puhán duruzsolt, minden mondat vége egy-egy leeresztett hangsúly és kattogó indexelés. Elmesélte, hogy a volt barátja üldözi, és ki akarja nyírni, elmesélte, hogy a volt barátja egy erőszakos állat, és azt is, hogy a volt barátja egy orgazda.

Aztán felmordult mögöttünk egy autó motorja, a visszapillantót elvakította a reflektor. Hátranéztem. Üldöztek minket. Loretta szeme kikerekedett. A volt pasim, mondta Loretta, róla meséltem. Az a szemét köcsög ránk tapadt egy BMW terepjáróval. Amikor Loretta azt mondta, hogy most mindkettőnket ki fog nyírni, nem ijedtem meg. Inkább örültem. Újra együtt – és ezt a lány is elismeri. Az orgazda-volt pasi-szemét alak felgyorsított, jobbról nekünk szaladt. Hátranéztem, azt mondtam nyugi és kacsintottam. Aztán elővettem a stukkert a kesztyűtartóból és…

Megérkeztünk, mondtam lemondóan. Loretta még mindig a volt barátját mesélte. Kitettem a Városligetnél, megköszönte, és vaskos borravalót adott. Persze, akármikor számíthatsz rám, ha pácban vagy, csak füttyents, és én ott vagyok a sárga paripámon és megmentelek. Még visszanéztem, és sebessége tettem az autót. Akkor láttam őt utoljára.

 

Sereg Melinda:

Az én bűnöm

Mulattam éppen
amikor ketten
hoztak nekem tálcán
egy-egy kristálypoharat.

Megtöltöttem őket szerelemmel
felváltva kortyoltam belőlük
s mulattunk tovább.

Tánc közben véletlenül
mindkettő összetört.

 

Galló Gergely:

Love Sztori IV.

Már megint itt van a szerelem…

Megint csak ősszel. Hazafelé megyek és magam elé dúdolgatom, hogy megint itt van a szerelem. És kiköpök, mert ilyenkor köpni kell. Kétszáz méter az út a kocsmától, de a lábaimból mintha kiszaladt volna az élet. Összegyűröm a doboz Kőbányait, lehugyozom a szomszéd kocsijának kerekét, aki szemét módon szokta üvöltetni a szar zenéjét. A lift sercegve indul fölfelé, és arra gondolok, hogy szűkül a mozgástér.

Összerezzenek a saját kulcsom csörgésétől. Bent hideg van. A hálószobában egy lány fekszik kiütve. Fiatal, de mintha megjárta volna a poklot is. Megcsókolom, nincs jó szájíze. Alig tér magához. Szőke haja az arcába lóg – én kértem meg rá, hogy ilyenre fesse –, de nem zavarja. Egyáltalán nem zavarja semmi. Még az sem, hogy rendszeresen Lorettának szólítom. A kabátom ledobom egy székre, és zokniban az ágyra huppanok. Szia, nyöszörgi, mi van veled? Kimegyek a konyhába egy sörért és visszafekszem mellé. Még mindig zokniban. Aztán arra gondolok, hogy penészedik a fal, nyikorognak a csövek, és itt van ez a nőszemély mellettem, akit Lorettának szólítok, és aki nagyokat szokott horkantani álmában. Felnézek a poszterre, ami mediterrán szigetet ábrázol. Addig iszok, míg el nem alszok, és ez így megy nap mint nap. Még az álom is ugyanaz:

Ez jó volt – mondtam Lorettának. Az igazinak.

Június közepe. Egyik este tüzet gyújtottunk a parton, a házból kihoztam néhány üveg piát, énekeltünk és meséltünk egymásnak.

 

Sereg Melinda:

Szakítás

Újra betölti szobámat a csend
feszül a levegő
illatod még itt alszik a párnán

Emlékeinknek ágyat poros fiókba vetettem
lassan elszunnyadnak ők is

Ki akarok nézni az ablakomon
de sötét van és nem látok semmit.

 

Ordassy Károly:

Kismadonna

Ha te most azt mondod nekem, gondolj az érzéki szerelemre, az ártatlan szépre, gyönyörre, gondolja A Nőre:
– Kismadonna – válaszom csak ennyi lesz.
Nem fárasztalak én azzal most, hogy leírjam csókja ízét, nyakának illatát, hogy keze melegét dícsérjem, nem mondom el, hogyan bújt hozzám, s melyik volt a legszebb közös napunk és egyáltalán: nem mondok neked semmit se rólunk, csak annyit: szerettem, s egyszer ennek a kapcsolatnak is vége szakadt…
Hogy hogyan?

Kismadonna ütemes lépteinek kihívó kopogása megtöltötte a fülledt nyáréjszakai levegőt.
Az erdősáv szerelmes fái mohón falták léptei neszét – a szomszéd faluba igyekezett, házibuliba.
Válltáskájában az eperízű szájfény, a rúzs és a parfüm között ott szendergett békésen egy üveg vodka is. Merthát valamennyit azért illik vinni, ha házibuliba megy az ember lánya. A trafikos kiadja: nem olcsó, de nem is kéri a személyit. No, még annyi benne van az árban, hogy a pasas persze végig csak a gömbölyű mellekhez beszél. Tulajdonképpen leginkább a látni engedett keblek érdeme a kiadott vodka és a cigi.

Apró léptek az erjedt nyári éjben: az igazánmini-szoknya ennél nem is enged nagyobb léptéket. Különben meg: tizennégy évesen ugyan hová siessen? Övé az egész világ: csinos, és csak ez számít!
Mielőtt Tarcsáról Csömörre érnél – egy darabon az erdőben haladsz. Nem veszélyes, meg amúgy forgalmas út, még buszmegálló is van ott. Nem veszélyes.
A buszmegállóban egy férfi várakozott. Talán füttyentett, elismerőn: hisz azt még szabad. Talán oda is szólt, hisz nem mindennap látni ilyen dögös babát! Kismadonna, ahogy gondolom, persze visszaszólt – a tőle megszokott nyers undorral – ki nem állhatta az ilyen „lecsúszott szaralakokat”. Pont, mint a trafikos…

Öt perc ha eltelt azóta: s most a durva, száraz, szakgató behatolás fájdalmánál csak halálfélelme volt nagyobb. A férfi letolt nadrággal, ruhában baszta, döfte, döfölte, mintha késsel gyilkolná, akár egy toron a disznót.
Kismadonna kiáltott tán, de hasztalan. Aztán még könyörgött az életéért, bőgve-ríva, hogy nem mondja el senkinek, de hiába: a férfi ernyedő farka még benne lüktetett, miközben kezei kétségbeesett magabiztossággal fogták körül nyakán a bársonyos bőrt. Arcába szökő bordó vére átütötte sminkje vékony rétegét: orcáját szederszínűre festette a halál.

Kismadonna holt: de rémült, tág-merev szembogarán még ott csillog az öntudatlan vágy:
Hogy ő csak nő akart lenni, akár a nagyok, érzéki, buja és gyönyörű: Nő.

 

 

 

Kérjük, értékeld a művet alább a csillagok segítségével!
Oszd meg velünk véleményedet hozzászólásban!
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket facebookon!
https://www.facebook.com/pages/Krisztina77/179499498916238?fref=ts

Reklámok

4 hozzászólás to “K77 – felolvasóest a Lila Ködben”

  1. Sereg Melinda április 14, 2014 - 18:57 #

    Le sem tagadhattad volna, Karcsikám, hogy te írtad át az első sort… 😛 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: