Ordassy Károly: Saul

8 Sze

SAUL
királydráma

Guercino-Saul_Attacking_David

Guercino: Saul Dávidra támad

Szereplők:
-SAUL Izráel királya
-ABNÉR Saul hadseregparancsnoka
-SÁMUEL A halott próféta szellemének képében egy ördög
-RICPA Saul egyik felesége
-VÉNASSZONY Boszorkány, halottidéző
Saul fiai:
-JONATÁN
-ABINÁDÁBÓ
-MALKISÚA
-ESBAÁL (ISBÓSET)

-Hírnökök, tiszt, katonák

Történik Krisztus születése előtt ezer esztendővel Izráelben (Gibea, En-dór, Gilboá-hegy).

 

 

 

 

 

 

 

 

1. szín

Saul gibeai palotájában.

SAUL Benjámin, legapróbb a törzseink között
Kiemeltél engem, és lásd, feljebb török!
Származásomon sok hitvány megütközött,
Nevették atyámat, szegényt, háta mögött.
Nevettek engem is, rosszmájún rötyögött
A nép: midőn azt a sovány kóbor ökröt
Kerestem Efraim hegyein hiába.
És mégis: így lettem Izráel királya.*
Benjámin, leányod méhében fogantam,
Királyi, szent esküt teneked fogadtam.
A te szegény fiad – drága atyám – nemzett,
Hogy mostan hódoljon előttem egy nemzet.
Jaj kicsiny Benjámin! Sorsodon hogy ríttam:
Szörnyű tusád testvér-törzsek ellen víttad
Tépték drága húsod – mint tizenegy farkas –
Az ádáz Jákob-fik, majd hogy fel nem faltak!*
Később erősbödtél, új erőre kaptál,
Gyilkos testvéridnek koronás főt adtál.
Most e gonosz atyák fiai, szülötti
Nevünket remegő tisztelettel ejti.
Két erős kezemben méltán bízik e nép,
Törvény e kettő, mely ellen senki se vét.
Vasmarkom rettegi, féli a külország,
Vasmarokkal őrzöm népemnek jó sorát.
Így fordult a világ. Íme, nem hencegek,
Sorra dőltek térdem elé hős hercegek,
Királyok, vezérek. Percig sem hevertem,
Az ammóni Náhást, a rémet, levertem.
Kupámból bor helyett móábi vért iszom.
Az ellen ha rám néz, elfogja félsz, iszony.
Majd sorra kerültek az amálékiták,
Akkor talált bennem Sámeul csúf hibát.
„Győzd le Amáleket, hányd kardélre őket!
Ne hagyjál életben sem férfit, sem nőket!
Ne is szedjél zsákmányt, írtsd ki őket mind,
– Szólt az Úr látnoka – cselekedj eszerint!”
Irgalmatlan legyek, mert az Úr ezt kérte?
Kölyköt öljek atyja bűnéért cserébe?
Megtettem! Levágtuk a rettegő főket,
De túsznak meghagytam a fő-vezetőket,
És a köznépnek is engedtem, hogy zsákmányt
Gyűjtsenek. Aranyat, ékszert, ökröt s bárányt.
„Mért vett zsákmányt a nép, igazság hóhéra?”
Feddett a köz miatt Sámuel próféta.
„Vétkedért az Úr még keményen megbüntet,
Így mondta a látnok – trónodra mást ültet,
Nem marad fejeden Izráel babérja.”
display_image

Ekképpen szórt átkot rám a vén próféta,
S lám, pártütők hada kél ellenem titkon,
Felbújtó vezérük saját vőm; egy rokon!
Ó, hiába a sok békítő-áldozat!
Jehova nem bocsájt, vár rám a kárhozat.
Én pedig Sámuelt akárhogy kérlelem,
Nem engesztelődik, súlyos a sérelem:
Engedetlen voltam, és ő csak e bántást
Látja maga előtt, nem a sok bűnbánást.
S ahogy én semmibe vettem Parancsolóm,
Úgy szervezkedik most titkon alattvalóm.
Visszahull rám önnön nagyravágyó bűnöm. (szünet)
S mert egykor lázadtam – Most tán el kell tűrnöm?
Ha hajdan azt hittem, hogy Saul is isten,
Muszáj most hagynom, hogy e pásztor leintsen?
Birkatürelemmel nézzem tán tétlenül,
Amint a gaz Dávid az én helyemre ül? (szünet)
S velem ki törődik?! Ha engem sértenek?!
Én kinek kiáltsak?! Senki sem értene…
Engem ki véd meg a taknyos birkapásztor
Rámtörő, trónvágyó, gyilkos hordájától?!
Szolgáltassak karddal jogot önmagamnak?
Szánás nélkül irtsam őket, mert tagadnak?
Magamért öljek mást? Bár ez a könnyebb út,
Félek, Isten ezért még keményebben sújt.
Hajdan-volt erkölcsöm…Nagy tetteim kútja!
Kerékkötőm lettél – lelkem terhe, súlya.
Eldoblak! Nem kellesz! Koronaék valál,
De most nem segíthetsz – számomra meghalál!
Elfog önmagamtól az undor és iszony,
Hogy mérgesedhet el ekép az ön-viszony?
És bár szándékomtól irtózom, rettenek,
Mégis, az előnyök és javak kellenek,
Mit e gyilkosság nyújt.
Megtegyem? Tenni kell!
Guercino-Saul_Attacking_David Néhány hű katonám elfogja Dávidot
S ígérjen, könyörgjön, akkor sem tágitok!
Felségárulásért levágatom fejét,
Másnak adom helyét, s vele lányom kezét.*
Nem lesz több békülés, mint ott a hegyekben,
Nem lel békejobbot többé már kezemben!
Nincs irgalom, mától én is isten vagyok,
Az lesz Izráelben, amit én akarok!
Őr!…Őr! (egy őr balról be)
Küldd be Abnért! (őr el, majd Abnér be, meghajol)
ABNÉR Dicsőség és béke ragyogjon rád, király,
Zsidók megmentője! Milyen ügyben hívtál?
SAUL Meghajolsz, s jól teszed. Országom hiánya,
Hogy múlt a tisztelgés, mi nekem kijárna.
Fülembe jutott a legújabb szóbeszéd
Mely úgy magasztalja Dávid haditettét,
Hogy közben engemet a földig lealáz.
Érte rajong a nép, míg engem csak gyaláz.
Új barátsága is rút ármány, ügyes csel,
S e cselt jutalmazon: halálos kegyre lel.
Nem elég neki a vezérség, a kard.
Csip-csup dolog, hiszen királykodni akar.
Látom, amit elrejt álszent félmosolya,
Kapzsiság emészti, vágya a korona.
Az előrelátás, Abnér, királyerény,
Viszályunk csitítsa békehozó merény!
Megölöm a pásztort, s elfutnak a juhok
Lappangó viszályból békére így jutok.
ABNÉR Uram, ne tedd, Dávid nem törne ellened!
Emlékezz, kétszer is kímélte életed!
SAUL Mit karattyolsz, Abnér? Tán te még véded őt?
Az „istenkegyeltjét”? Az álnok hitszegőt?!
ABNÉR Ne haragudj arra, ki híredet félti.
Nem őt óvom! Téged, mert becsszavad védi:
Emlékezz, te adtál neki békejobbot.
Ne hágd át a Törvény, az isteni jogot!
Ha trónodra vágyik, várd, hogy okot adjon
A jogos haragra. Várd, hogy ő támadjon.
Hiszen ha – bár kétlem – tisztséged áhítja
Előbb utóbb vágya fegyverre csábítja.
De amíg jóságért bűnrosszal nem fizet,
Apróbb botlást bocsáss neki akár tizet.
SAUL Tizet? Abnér, tizet?! Mért nem mindjárt százat?
Száz árulás után emelhetnék vádat.
Pimasz! Hülyének kell nézzed királyodat?!
Egy perce sincs még, bizton állítottad,
Hogy Dávid sohasem támadna ellenem.
S azt tanácslod, várjak ürügyre csendesen?
ABNÉR Fiadnak barátja, leányodnak férje
Ne üldözd őt, kérlek az ég szerelmére!
SAUL Elhallgass! Sirámod mára már elég lesz!
Mindegyik szavaddal énellenem vétesz!
Tán még segítsem is trónom megszerezni?!
Már régen életét kellett volna venni!
Puszta lélegzése is felségárulás,
A legveszélyesebb ellen az álruhás.
Segítőmnek hittem, így lett vezér, rokon,
Lám vérszemet kapott, s e vérségi okon
Felbuzdulva olyast vágy, mi nem illeti,
Hűségét csak fontolt érdekből szinleli.
(Tiszt be, meghajol, Saul bólint, hogy jelenthet)
TISZT Kegyes király, szolgád, Dávid, ma délelőtt
Néhány emberével Negev felé szökött.
Gondoltam, kegyelmet adtál neki, mehet,
Nem tartóztattam fel, de legjobb kémemet
Küldtem ki utána, kilesni merre tart.
SAUL (félre) Elkésett a kar, mely titkon ütni akart.
(tiszthez) Jól tetted, hogy kémet küldtél el utána,
Biztos nem hiába futnak a pusztába…
Talán a Negevben gyűjtenek sereget
A pártos zendülők, elégedetlenek.
(halkan) Jobb is így! Hisz’ ez az áhított hadiok
(Abnérhoz) Abnér! Amint lehet Negevbe indulok.
Mindeddig keblemen kígyót melengettem,
Én hiszékeny balga, még vőmmé is tettem!
(Hírnök belép, térdre esik. Kétségbeesve:)
HÍRNÖK Uram, rettenetes hírrel rogyok eléd!
Tudom, teendőd sok, több is tán, mint elég.
Mégis, hallgasson meg az én uram engem,
S ha úgy látja jónak, kérésemnek enged.
Szép vidékünkre a filiszteusoknak
Nagy serege tört be. Pusztítnak, rabolnak.
Meggidó leégett, s most a szép Jezréelt
Vették ostrom alá. A nép ott ezrével
Hullik el, túl kemény e bősz, dühödt ostrom,
Az elővárost már feldúlták, s csupa rom.
Amit szolgád tőled kér, mentsd fel a várost!
SAUL Ne félj! Abnér, készülj! Egy napot sem várok
Tétlenségben tovább, végzek előbb evvel,
És csak aztán megyek Dávidra sereggel.
(Második hírnök beront, ruhája véres. Térdre esik)
HÍRNÖK II Uram, a filiszteus királyok üzenik,
Hogy uralmad tovább ők már nem tűrhetik.
Asdód, Gáza, Ekrón, meg Gát és Askelon
Tábort ütöttek a Gilboá-hegyfokon.
Jezréel és sok más erőd is elesett,
Menedéket a nép erdőkben keresett.
A vadak lehetnek legalább százezren,
Talpuk alatt a föld is nyökög, nyögve rezzen.
Lángokban áll egész Manassé, Naftali
Városaik fénye éjjel is nappali.
Lángol, döglik, jajgat fele zsidó-ország,
Felkentje kezibe teszi le most sorsát
SAUL Mekkora hadinép gyűlhet össze estig?
ABNÉR Alkonyig maroknyi, várjunk még reggelig
Az indulással, mert úgy még Júda népe
Is beérhet minket legkésőbben délre.
SAUL Így legyen. Estére Jezréelhez jutunk,
Ott vállalunk csatát, odáig visz utunk.
Küldj szét hírnököket gyorsan még éjszaka,
Reggel itt legyen az ország derékhada.
(Abnér, városparancsnok, hírnök sietve el)
Kemény kézzel sújt rám a dühödt Jehova,
Reméli lehervad felkentje mosolya.
Nem úgy van az, Uram! Még szilárdan állok,
Hidd el, ma este is nyugodt szívvel hálok.
Ennyi telik Tőled? Egy százezres sereg?
Nevetnem kell, Uram! E szív még nem remeg!
Vagy tán tartogatsz még számomra valamit?
Küldesz-e még csapást? Ha igen, vajha mit?
Jöjjön árvíz? Dögvész? Vagy szárazság, aszály?
Víjunk meg! Ha nyersz, királyt vág le kaszád.
(Ricpa jő, kétségbeesve hadarja)
RICPA Drága férjemuram, igaz-e? Hadba mégy,
Hogy birkanyájadat a harcban magad védd?
SAUL Úgy van, nőm, jól tudod.
RICPA Hallgass meg, ha szeretsz!
Ne menj el tenmagad, menjen csak a sereg!
Várj e biztos helyütt, s küldj velük egy vezért,
Ne ontsa ki kardjuk a becses király-vért!
SAUL Ha birkanyáj a nép, úgy én a vezérkos,
S mit a hűség diktál, nem biztos, hogy okos,
De királyra nézve mindig kötelező.
Engem is hív e harc, vár a véres mező.
Csillapodj asszonykám, hogy bírhassad szusszal!
Volt már dolgom harcban sok filiszteussal,
RICPA Ne menj! Kérlek, maradj! A számuk végtelen,
Halálra szántak mind, haragjuk éktelen.
Mondják, kétakkora a dúló fergeteg,
Mint amekkora a te sereged lehet,
Még ha a júdai és az összes déli
Segédhad a többi hadad be is éri.
Drága Saul, kérlek, most inkább menekülj,
S míg elzúg e vihar, nekem légy egyedül
Királyuram! Hagyd el egy évre országod,
Visszatérsz, majd ha az időt jónak látod!
SAUL Talán kértem gyáva ebtanácsot, asszony?!
Hiszed, ha rimánkodsz, népemet elhagyom?!
Fussak a harc elől? Fussak?! Mégis hova?!
Nemcsak gyáva tanács, még rosszabb: ostoba.
RICPA Az, ha ostobaság a szerető féltés.
Szökik Dávid – s tán már gyűjti kóbor népét,
Északon pogányok lesik, Saul, veszted.
S ha halsz? Kitűzik egy vár fokára tested,
Hogy mellet döngetve mutogassanak rád:
„Nézzétek e legszebb, királyi trófeát!”
Ünnepelnék holtod, mint egy újabb csodát.
Hűlő tested felett ülnének lakomát,
Afféle győzelmi pogány diadal-tort!
Jaj! Ne halj, ne hagyj el! Ne lássam e vészkort!
Királyom, ne menj! Nem csata, mészárszék
Ennyit nem ér becsvágy, hűség, hiába szép.
Mit ér nekem, nőnek, a hűlt holt-férj-erény,
Csak áltatod magad, hidd el, nincsen remény.
Fizess sarcot s adót, amennyit szeretne!
Vagy egy esztendőre menekülj keletre,
S várd ki csendben, amíg vonul e fergeteg!
Vakmerőséggel csak jobban fölhergeled
A gaz vérivókat, a reád törőket.
Hadd pusztítsanak csak, te kerüld el őket!
Egy esztendő, uram, én úgy vélem nem sok.
Érje fejem szégyen, gyalázat és mocsok:
Legyek gyáva am’ért szeretlek és féltlek.
Hidd, hogy csak portyáznak, ne menj nekik, kérlek!
SAUL Portyázni jöttek, mi?! Százezer fegyveres!
Ne aggódj, Izráel, idővel elmennek!
Portya ez, semmi több, rabolnak és dúlnak
Félelemre nincs ok, majd csak eltisztúlnak!
Nem zsákmányra jöttek, hanem népírtásra.
RICPA: E szándékuk nekünk elég ok futásra.
SAUL: Hűséget fogadtam. Feledjem eskümet?
Elinaljak gyáván? S a hit? A becsület?
Ezekből vajon mit menthetek hátamon?
Hordozzam országa-vesztett búm, bánatom?
A filiszteus nép vad, kegyetlen; olyan,
Hogy nincs más utána: hullahegy, vérfolyam.
Ha elhagyom népem, Jákobból mi marad?
Ha én sem, ki fogja állni majd a sarat?
Meg kell védjem népem! Ne légy ily balgatag,
Nélkülem nem marad más itt, csak sivatag.
Igen, elfuthatnék. Menthetném életem,
Bíborpalást helyett hordhatnám szégyenem.
Férfinak születtem; olcsó nyúl-kegyelem,
Ismersz, te is tudod, nekem nem kenyerem.
Most menj, pihenjél le, jó Ricpám, édesem,
Ne gyötörd, ne emészd magad, ha kérhetem!
(Ricpa búsan el)
Kétszeres túlerő, de ennyi nem elég!
Miénk e föld, és az ellen itt csak vendég.
Az ismerős tájék előnye sokat ér:
Nekik idegen föld, s nekünk hon: a harctér.
(gondolkodik, majd magával vitatkozik)
Alkonyodik. Mire a sereg összegyűl,
Az ég is kiderül. (Egy üveg bort vesz elő)
Borús szívem rögvest könnyű kedvre derül.
Ha egy kevés ebbül a testembe kerül. (Kortyol)
Így ni! Menj lefelé szépen a gyomorba,
Hadd vigadjon ma még e falánk Gomorra!
Lehet, hogy napjaim vannak már csak hátra,
De szembe kell nézzek e napokkal bátran.

 

 

 

 

 

 

 

2. szín Éjszaka. Saul palotája mellett. Lent kántáló sírás, jajgatás. Saul kijön az erkélyre.

SAUL: Ki mászkál odalenn? Ki az, s miért jajgat?

Egyszerre elnémult. Ura kérdi, s hallgat.
Hé! Nem félsz, hogy elkap, s megver téged az őr?
VÉNASSZONY: Mitől félnék? Nincsen ruhámba rejtve tőr.
Nincs bennem rossz szándék, csak egy jámbor néne
Botorkál az utcán, ha teheti, mér’ ne?
SAUL: Gyanús, hogy ily későn az utcákon járkálsz,
Fogdához ez elég. Ki vagy? Miért kántálsz?
ASSZONY: Ne számítson, neked, király, hogy ki vagyok.
Pihenjél, gyűjtsd erőd, meg se halljad hangom!
Álmod, ha zaklatom, jajom visszafojtom
SAUL: Nyugtom rég nem lelem. Felriadok folyton.
Szabad-e kérdenem, miért busongsz asszony?
Nem látlak, lépj elő, sötét van ott nagyon!
(félre) Gyanús, titokzatos. Mostmár kifaggatom.
E rút pogány dalért tán még elfogatom.
ASSZONY: Mért szomjazik, Saul, szemed vénre, csúfra?
Egykoron szép voltam, most ráncos és csúnya
Nem kell, hogy kórót láss, hidd el, azzá lettem.
Bárki, ha csak rámnéz, rögvest visszaretten.
SAUL: Jó, maradj, ahol vagy, az éji setétben.
Miért rísz? Ki bántott? Beszéld el sebtében!
Bizton segíthetek, hiszen király vagyok,
E földön nálamnál senki nincsen nagyobb.
Igazságot teszek, ha jogos a panasz.
Mesélj! Türelmesen hallgatom, mit mondasz.
ASSZONY: Köszönöm kegyelmed! Hallgasd hát, Saul,
Férjemet megölte egy hatalmas nagyúr. (szünet)
Mégse! Nem vádolok! Ne törd ezen fejed!
Holnap csatába mégy, pihenj, ágyban helyed.
SAUL: Hohó! Anyó, tán még ágyba küldöd urad?
Mondd el férjed holtát, és ten életutad!
ASSZONY: Születésem óta ismeretlen éltem,
Dolgos gyermekcsöndben, paraszti békében.
Nem származom fentrül, csak alacsony sorbul,
Tán e birka-békém mindmáig nem csorbul,
Ha szívemet tűzre nem lobbantják orvul…
Ha észre nem veszem, hogy utánam fordul
Egy szelíd férfiú, szép, szegény és deli
Szívemnek kedves, de nem városombeli.
Városába hívott e daliás legény
Úgy legény-módra csak, ígérgetve hetykén
Megannyi sok titkon kívánt boldogságot,
Ölelést, csókot, nászt: valóra vált álmot.
Hozzája költöztem, és láss király csodát:
Valóra váltotta minden egyes szavát.
Így lettem leányból menyecske, majd anya.
Tovább formált a kor, s lőn belőlem banya.
Egy reggelt hiába vártam, hogy megtérjen
Hozzám drága uram, oltalmazóm, férjem.
Ó, micsoda szörnytett! Apa, fiú együtt
A részvétlen utca hideg kövén feküdt.
Lemészárolták mind családom tagjait,
E gyásznak hallottad az imént jajait.
Vérben feküdt, ó jaj, az egész városom
Nem pénzért, csak „mért ne” érte vad várostrom.*
Nem szűnő bánatom gyorsan megvénített,
Míg tükörarcom már engemet rémített.
Jaj! Mily bárgyú, üde fiatal nő voltam,
Míg nem láttam férjem kiterítve holtan,
Karján kicsiny fiam – félve apjához bútt.
Ember még nem hordott vállán ily gonosz bút.
Kértem Istent, Sátánt, hogy legyen átkozott,
Ki rájok szörnyhalált, s rám örök gyászt hozott.
SAUL: Iszonyú történet, ha fele is mese,
Nem tudom vénasszony, komolynak higgyem-e?
ASSZONY: Mind egy szóig igaz, valós e vérontás
S igaz az is, hamar betelik a rontás.
Ördög-átkot kértem a gaz mészárosra
Amiért hitszegőn támadt a városra
SAUL: És e keser átok, kit taszít Pokolba?
Kinek vesztét kérted térdedre omolva?
ASSZONY: Ki volt, ki rég hamvadt viszályt újra szított
Gibeoni ellen zsidót ki uszított?
Gibeon lakóit vajh’ ki csalta tőrbe?
Nem látod másutt őt, csak saját tükörbe.
Látod-e beesett arcodon a Halált?
Soká űzött téged, ma éjjel megtalált.
Két nap múltán, király, véredet kiontják,
Országod kifosztják, városid lerontják.
SAUL:(dühvel) Ezért jöttél ide, babonás szipirtyó?!
Vajákolj holnapig, ha neked ez így jó!
De jól vigyázz, megyek, gyorsan szedd a lábad,
Mert ha utolérlek, meglásd, kettéváglak!
Megtudd, amennyire nem fog rajtam átok,
Annyira fáj neked, ha karddal rád vágok!
Őrség! Őrség, ide!
(Asszony el, Saul bort vedel)
Gyáva öregasszony, ne rejtene sötét
Halálomig laknád várpincém tömlöcét.
Hívén, hogy mit hallok, egy bánatos ima,
Kijövék ide, s lám megátkoz egy rima.
(Abnér be, kivont karddal)
ABNÉR: Itt vagyok, jó uram! Mi volt, mi felzavart?
SAUL: Hallottál az imént valami furcsa zajt?
ABNÉR: Semmi különöset, egyedül tégedet.
SAUL: És azt hallottad-e kivel beszélgetek?
ABNÉR: Nem. Csak a te hangod szűrődött oda ki.
Gondoltuk, tanácsol épp véled valaki
Ki volt?
SAUL: Egy vén nyanya jajgatott odalenn,
S e rút vonyításra szép álmom odalett.
ABNÉR: Nem volt ottan senki, hisz én is lent valék.
SAUL: Pedig ott csörömpölt egy rossz repedtfazék
Egészen idáig. Egy perccel ezelőtt
Is ott kolompolt még. Emberid keze közt
Surranhatott el s ki.
ABNÉR: Csak ha repülni tud!
Mert egy vénanyó tán oly gyorsan csak nem fut,
Hogy sem tíz emberem nem látta, sem magam.
Olyan halk se lehet, hogy én lent ne halljam,
Míg te felserkensz rá, magas palotádba’.
De ha ott lapul még, bizony kalodába
Záratom napokra, az ízetlen viccért.
SAUL Vén nők, banyák után szaladnod kicsinység.
Talán igazad van: mégis tud repülni,
Csak varázsszőnyegre kellett néki ülni.
Mindegy már. Nézd, virrad! Feledjük is e nőt!
Munkára! Zárjuk le e feles pihenőt! (szünet)
Vénülök, megérzem vállamon a gondok
Ólomsúlyát. Holnap az ellenre rontok,
Lehet, odaveszek. Isten engem okol
Népe romlásáért. Nyughelyem a Pokol.
Az élet rendje, hogy egyszer mind meghalunk.
A kérdés, hogy magunk után mit is hagyunk?
Mi marad utánam? Gyilkos testvérviszály?
Még ma elrendelem, ki legyen majd király.
Így elkerülhetjük a vad belháborút.
Nekem előre kell látnom minden borút
Bölcsen, hogy míg lehet, víg derűvé tegyem!
Küldesd hozzám mind a négy fiúgyermekem!
(Abnér el, majd Jónatán, Malkisúa, Abinádábó, Esbaal be)
FAIK: Üdvözlünk, jó atyánk!
SAUL: Üdv nektek, legények!
Nem kertelek, fiak, a lényegre térek.
Fogytán-fogy már erőm, időm érzem, szűkös,
Országunk helyzete mostan igen zűrös.
Ezért amit tudok, még most elrendezek
Gondotok ne legyen, ha én kiszenvedek.
Büszkén látom immár felserdültetek mind,
Felvidul vén szívem, ha reátok tekint.
JONATÁN: Atyám, miért e bús, halál-váró beszéd?
Túlzol, vagy valóban ilyen nagy a veszély?
ESBAÁL: Atyám ne fess falra gonosz, vad ördögöt,
Meglásd, filiszteja térden csúsz, s könyörög
Életéért majdan, oly igen elvered.
SAUL: Bizakodsz, s e vonás ifj korodból ered,
Féltesz is, mint igaz fiú félti apját,
Letagadván apja halálának napját.
Magad csalod evvel, sajnos nem a Véget,
De e féltő lázért áldjon Isten téged!
MALKISÚA: Bölcsebb vagy négyünknél, mégis higgyél nekünk
A filisztin holnap elégtételt veszünk.
ABINÁDÁBÓ:Bízzál bennünk atyám, nem lankad két karom,
Míg a filisztínus vezért lenyakazom.
SAUL: Szívem csordul belé, férfiakat hallok,
Boldog ember vagyok, még ha meg is halok.
Végbement rajtatok a férfivá érés,
Egy dolog van hátra, az utódlás-kérdés.
Öregvő királyként én nem lehetek rest,
Gondoljak kell arra, kardot ölel e test.
Ezért kiválasztom, hogyha kiszenvedek,
Melyikteket hívják, majd az Új Felkentnek.
Meg is hoztam én már, a szigorú döntést,
Mellyel kerüljük a dinasztia-döntést.
A király utánam, Jonatán fiam lesz,
Utánam koronát, fejére majd ő tesz.
A király, hogyha bölcs, a halálra készül,
Téged választalak zsidók vezéréül.
Országom alattad majdnan tovább épül,
Holt atyád emléke, így általad szépül.
Te fogsz felvigyázni eztán családomra,
Te építesz várat utánam e romra.
Mert bizony tudnod kell, kívül-bévül ellen
Irigykedve trónra ellenünk felserkent.
Országomat tépi ezer rút fenevad
Reánk támadt nem egy, de két erősebb had.
Pogányvészről tudtok, nem is ecsetelem,
Délen pedig Dávid készül már ellenem.
S riadva figyelem, mikor moccan Moáb,
Ammón, Kús és Edóm, nem sorolom tovább.*
Kezedben véres kard, így kell királykodnod,
Öcséidre kell majd bízva támaszkodnod.
Kisebbik fiaim, hozzátok is szólok,
Ne legyen köztetek hatalom váló-ok.
Szolgáljátok híven, király fivéretek,
S ő is – felkent fővel – szolgál majd értetek.
Égben, földön ezért becsületet nyertek.
Holnapi csatára készülődni gyertek,
Van még csöppnyi remény, hogy csatát nem vesztek.
Induljunk hamarost, ne maradjunk veszteg.
(Saul, Abinádábó, Malkisúa, Esbaál el)
JONATÁN: Ó, sohasem kívánt ékköves korona,
Semmi vagy előttem, szívem rút kolonca!
Igazat szólt atyám? Dávid éltünkre tör?
Ha igaz: nem Dávid, a bánat, mi megöl.
Vagy én támadjak rá?! Fogadott testvérem!
Neki országom kell, úgy én már nem kérem.
Hogy lehetnék király, ilyen súlyos áron?!
Országot nyerhetek barát-véren, sáron. (térdre omlik)
Egy kérésem van csak, irgalmas nagy Isten,
Erős kezed holnap halálba segítsen.
Ne kelljen se atyám, se fogadott vérem…
Bármely ellenében ily döntést meglépnem. (függöny)

personen_david-und-jonathan_farbe-klein_datum-unbekannt

Dávid és Jonatán

 

 

 

 

 

 

3 szín. Alkonyatkor a Manassébeli hegyvidéken, a Jezréel völgy mellett. Saul, Abnér, Jonatán, Esbaál, katonák

SAUL: Számoljátok össze az egybegyűlt népet,
Kedvről, fegyverzetről, lássunk valós képet. (két katona el)
Mintha több emberünk jött volna el máskor,
Vagy csak agg szememnek kicsiny ez a tábor?
ABNÉR: Nem hinném, királyom, hogy szemed hibája,
Nekem is feltűnt már a sereg hiánya.
Attól félek, tán még az északi törzsek
A kellő időre bizony el sem jönnek.
SAUL: Amott jön valaki, magánosan lohol,
De nem magánügyben.
(hírnök jön) Ide, ha hírt hozol!
HÍRNÖK: Nem kedves senkinek a vészjósló madár,
Zárd be füled király, ne halld szolgád szavát!
Ha hallgatásommal segíthetek, ints le!
SAUL: Titkolt ténynek itt már semmi helye nincsen,
Nem szűnik a veszély, sem nem segít rajtunk,
Ha fülünk bezárjuk, hogy semmit se halljunk.
HÍRNÖK: Naftáli és Ásér, Manassé, s Issakár
– Lehetett tízezer fegyveres is akár –
Parancsodra még ma reggel fegyvert fogott,
S kérésedhez híven, le is táborozott.
De míg táborukban csapataid várták
Őket a filiszti hadak körbezárták.
Manassé vitézi – szemük meg se rebbent
A túlerő láttán – a pogánnyal szemben
Állották helyüket, és soká küzdtenek.
Reménytelen harcban sehogy sem győzhettek.
Hadra kelt ellenük maga a bősz Sátán.
Vezérünk a biztos vereségnek láttán
Hozzád küldött uram, hírt adni ezekről.
Vérző szívem szólt most kivérzett ezrekről.
Egy órája küldött a vezér, s azóta
Mi ember még maradt azt is széllyelszórta
A dühödt pogány nép, az órjás túlerő,
Vérünktől részeg már a Jezréel-mező.
Ím a balhír király, miben eddig bíztál,
Az északi sereg, most előtted itt áll.
Egyedül én vagyok, ki életben maradt,
Egy szálig leölték a gyülekvő hadat.
SAUL: Ó, kegyetlen Isten, trónom megrengeted
Félek, megborít még e csapásrengeteg.
Most tudom meg, milyen ritka, drága kelme
A józanész, mikor megborul az elme.
Foszlanak a hiú, délibáb-remények
Maradnak helyettük rút tények, szerények.
Feszült idegeim, mindjárt meglazúlnak,
Alig bírom ki már ütésit az Úrnak.
Bort! (palack bort adnak neki, iszik)
Hívjatok ide gyorsan egy látnokot,
Mondja meg igazán, holnap mit várhatok!
ABNÉR: Semmi látóember vagy pap nem jött velünk,
Mivel gyorsan kellett reggel hadrakelnünk.
Nem volt elég időnk érkezésük várni.
SAUL: Jehovás próféta nem is kell már nekem,
Dorgálásaikat én nem szenvedhetem.
Közülük Sámuel szavára hallgattam,
De meghalt, elhagyott, én meg itt maradtam.
ESBAÁL: Nem úgy, atyám! Halott is tud tanácsolni,
Csak tudni kell őt hogy’ előparancsolni.
Találunk majd itten, javasasszonyokat.
Egyet-kettőt bizton, ha nem is túl sokat.
SAUL: Hiszen magam voltam, ki őket irtotta,
Nem maradt zsidók közt se jós, se boszorka.
ESBAÁL: Hallgass atyám, kérlek, fiúi szavamra,
Él itten egy banya, nem messze, amarra.
Csak engemet kövess, a szomszéd En-dórba,
Istentelen korban pogánypap jó szolga.
SAUL: Kárhozottá leszek, immáron örökké,
Jöjjön holt szellem, Bál, Moloch, az örök éj!*
ESBAÁL: Nem tagadsz Istent le, ha csak szentjét kérded,
Sámuel előtt fogsz meghajtani térdet.
SAUL: (felnéz az égre)
Némán figyel minket a gyilkos Jehova…
Veled megyek fiam, követlek ahova
Vezetsz. (Esbaál elvezeti Sault, mögöttük Abnér)

 

 

 

 

 

Benjamin West Saul az endori jósnál

Benjamin West: Saul az en-dóri jósnál

 

4. szín Saul, Esbaál, Abnér álruhában, En-dórban. Esbaál elől lohol.

SAUL: Messze lakik még a vénséges szipirtyó?
Csata előtt ígyen éjszakáznom nem jó.
ABNÉR: Király, amíg lehet, erre mondjál nemet!
Zsák pénzért vajákol, s magában majd nevet,
Nagyot, hogy rászedett. Olcsó kuruzslásnak
Eleve
Híg a leve.
ESBAÁL: (benyit egy házba, látni, amint ott ül egy vénasszony. Morog.)
Csitulj Abnér bátya, amott ül a nagy jós.
ABNÉR: Termetre kicsinyke, de vérszeme baljós.
ESBAÁL: Megismersz-e engem, Sötétség Látnoka?
ASSZONY: Rossz már öreg szemem, nem látok el oda.
ESBAÁL: Ne azon szemeddel akarjál te látni,
Halottat jöttünk a mélyből előrántni.
ASSZONY: Parancs tiltja rég a holtat megidézni,
Aki megteszi, azt a király kivégzi.
SAUL: Ami itt történik, titok lesz örökre.
ASSZONY: Mégis megtudja majd a király is rögvest.
Hiába takargat tépett-szakadt csuhád,
Tudom ki öltötte magára e ruhát
Megöltél, te Saul, közülünk jó sokat,
Elűzted földedről a pogány jósokat.
Kotródj tehát innét, nem kellek én neked,
Ismered te úgy is, szomorú végzeted.
SAUL: Még ha holnap délig rútul meg is döglöm,
Vigyázz, pimasz némber, kardom hová döföm.
ASSZONY: Hogy kardodat kibe döföd majdan bele,
Én már most is látom… Sámuel kellene?
SAUL: Te mindent látsz és tudsz. Hát megidézed-e?
ASSZONY: Csengő-bongó pénzzel, Saul, igézel-e?
SAUL: Vedd, banya, tiedé ez aranytelt erszény
Aranyért cserébe, varázsolni mersz-é?
(egy iszákot ad neki, mire az feláll, vajákolni kezd)
Ismerősen hangzik e csúf vernyákolás,
ESBAÁL: Úgy tűnhet, hiszen mind ilyen a bájolás.
SAUL: Mégis…láttalak már tégedet valaha?
ASSZONY: Ismered hangomat, mégse láttál soha.
(Saul megrökönyödik, ebben a pillanatban fellobban a tűz, megjelenik Sámuel szelleme)
SÁMUEL: Saul, Saul, miért zavarsz fel engemet?
(Saul arcra esik, a Sámuel hangja dörög, a lángok lobognak, vörös fény a szobában, ördögsikoly hallik)
Bolond! Már Ábrahám kebelén pihenek!* (Saul térdre rogy)
SAUL: Hangod dörög, félek, tanácsodért jöttem,
De oly félelmes vagy, nem beszélek könnyen.
SÁMUEL: Hallgass! Figyelj, énrám, rút jövendőt mondok:
Izzó dühvel várnak Pokolban démonok,
Napszállatt előtt még elhagy minden ember,
Körbekerít majd a filisztínus tenger.
Sereged elolvad, úgy maradsz egyedül,
Elhullasz dicstelen, várdísz lesz fejedbül.
Nem elég e bosszú, nem halsz csak te magad,
Emberöltő múltán szakad végleg magvad.
Nejeddel ebed hál, fiad fejét veszik,
Ami sarjad marad, fára fölfüggesztik.
SAUL: Nem! Nem! Ó, ne mond ezt! (földön fetreng, fejét fogja)
ABNÉR: (megragadja a banyát)
Vén kurva, mit teszel?! Ez nem a próféta!
Ördög ez biz’ inkább, királyom hóhéra!
Úgy vigyázzon eztán énreám Jehova,
Élve innét te már nem mehetsz sehova!
(Abnér egy veder vizet borít a tűzre, Sámuel eltűnik, füst, Abnér kardot ránt, de addigra a boszorka is eltűnik)
ESBAÁL: Atyám kelj fel! Atyám! Mit tettem teveled!
Vén ringyó, hová tűnt?….Kelj fel, édesapám! (térdre borul, Saul mozdulatlan fekszik)
ABNÉR: Emeljük fel, így ni! Az Úr büntetése.
Nem szólunk senkinek, ahogy te se, én se!
(Füst, sikítások, vajákolás, veres fény, Saul bőg, üvölt, eltámolyognak)

 

 

 

 

 

 

Pieter Bruegel Saul halála

Pieter Bruegel: Saul halála

5. szín a Gilboá-hegy. Saul, Abnér. Lovon. Saul holtfáradt. Arca lángol az italtól. Háttérben katonák jönnek-mennek

SAUL: (magában dünnyög)
Abnér… te ismered… minden gaztettemet.
Átkozd végre te is e foszló… tetemet.
ABNÉR: Uram, két napja már nem alszol, nem eszel,
Éhkoppod megbontja máskor józan eszed.
Égy kenyeret, kérlek, király csak egy falást!
Telt gyomrod legyen most részegségre palást.
Olvasztja harcosid bősz oroszlánszívét
Ha látják urukat, kinek bátor színét
Már csak a bor adja percekre kölcsönbe.
SAUL: Abnér, sokat csaholsz, most maradjál csöndbe’!
(Jonatán jön)
JONATÁN: Jönnek fel a völgyből atyám a pogányok!
Harckocsijuk kevés, de….
SAUL:(leinti) fárasztó számok.
Hagyd el őket fiam, maradj mindig velem,
Látnod kell, ahogyan lelkem kilehelem.
JONATÁN: Atyám, miért e bús vajszívű lemondás?
Megéltél már te is száz Gedeon-csodát!*
SAUL: Ne higgyed, hogy szívem lemondó, csüggeteg
Nem rémítene már tízennyi fergeteg.
De tegnap éjjelen rossz jóslat szúrt sziven,
Halld te is, Sámuel, minékünk mit izen:
E tüzes Nap nem hág a fényes délre még,
Eltűnik mellőlünk e gyáva söpredék,
És mi itt döglünk meg.
JONATÁN: Karom biz’ nem remeg!
E földért, e népért, mely tán el sem temet,
Ezerszer adnám én hitvány kis éltemet.
SAUL: Bátor szavad rozsdás pengém ím kirántja!
Immár halált nevet e földnek királya.
(a katonákhoz)
Mire gondolsz, férfi? Ábrahám keblére?
Ne gondolj rá! Gondolj nőre, feleségre!
Égre ne tekintsél, Jákób hősi népe,
Istened ne várjad, nézz alant a mélybe
Nem érted jöttek ma e bitang pogányok,
Hanem láncra fűzni nőtök és anyátok!
Rajtad átgázolna, mi lehetnél neki?
Hanem házad, anyád, hugod, nőd elveszi,
Adja-marja-hágja, ha te megengeded.
Acélozd meg szíved! Rántsd elő fegyvered!
Küzdj utolsó csöppnyi pirosló véredig
Ha nyersz: szeretteid mancsuk nem érheti!
Mid van itt? Semmi az! És mit hagytál otthon?
Az tiéd e földön, az mind tiéd bizton!
Tán csak egy óra még, s itt fekszel a porban,
De gondolj nődre majd, ha égsz a Pokolban!
Bár ezernyi ördög rágja többszáz sebem,
Tűzzék akár egy vár fokára bús fejem!
Csak tudhatnám bizton édes, kedves nejem.
Ezért! Csakis ezért adom ma életem!
(éljenzés)
Nézz alant! A völgyben, az ellen, hogy tombol!
Amerre jár gyilkol, gyújtogat és rombol.
Jöjj bősz kard! Elég már erőtelen szómból!
Kövess hát Izráel, zúgjunk le e dombról!
(üvöltés, roham)
(később ugyanott. Saul körül hullák.Egy katona jő, véres arccal.)
KATONA: Királyom, hírt hozok! A balszárnyról jövök,
Körbevettek minket a vérszomjas dögök.
Malkisúa küldött, még láttam, hogy fiad,
Hősként tucattal vív, senkitől nem riad.
Oszlopként szilárdan áll, üt-vág középen
Markolatig véres kard suhog kezében.
Egyedül is küzdött, felmentést nem várva,
Míglen mellébe nem fúrt egy gyáva dárda.
(másik katona jő)
II KATONA: Uram, mint őszidőn megannyi fáradt légy,
Elhullt a jobbszárnyon ezer büszke legény.
Hős Abinádábó, Mózesként tengerét
A fenevadaknak, kardjával szelte szét.
De egy lovas csapat őt is eltiporta,
Így maradt jó fiad holtan lenn a porba’.
(Saul megszakgatja ruháját, égre tekint, Istenhez kiált)
Nem! Nem sújthatsz ilyen kemény-kegyetlenül,
Küldd mellém egy fiam, ne haljak egyedül!
(filiszteusok rohannak rájuk, a két katonát levágják, Saul vív, Jonatán jön)
JONATÁN: Tudod-e kit néztél ki magadnak gyaur?!
Ha nevét tudnád, vajh’ támadnád-é Sault? (levág egyet ő is)
Atyám, szemed tüze új erőre buzdít (hajítódárda találja hátba, elesik)
Ó!…én készületlen…hátulról elpusztít…
Jaj!…Jól mondtad apa… még dél előtt ontják…
Vérem…De Jonatánt gyávának…nem mondják…
SAUL: Fiam! Fiam! Ne hagyj itt, magamra édes!…
Földem szent lelkedtől oly iszonyú véres.
(Abnér jön)
ABNÉR: Saul! Jöjj, sereged mostanra elolvadt.
Jöjj, itt hozom neked a leggyorsabb lovat.
SAUL: Ne Abnér, inkább vas verje által testem,
Minthogy búm, bánatom fojtson meg egy esten.
Esbaál még él tán, vidd neki paripád,
S tedd még azt is hozzá: csókol büszke apád!
(Abnér a lóval el, Saul vagdalkozik, egy katona jő)
SAUL: Iszonytató pokol mindenik földi nap,
Rosszabb lesz-e vajon lentebb, a föld alatt?
Te, fiú! Lépj ide, rántsd elő hűs kardod,
Pusztuljon általad az elvetett zsarnok.
KATONA: Nem én, mert átkozott, ki Felkentre támad,
Hisz élete múltán majd mindenki szám-ad
Tetteiről.
SAUL: Igaz. Legyen hát átkozott,
Ki saját népére ily pusztulást hozott.
Így kellett, hogy legyen, saját kezem kérem,
Segítse ontani bűzhödt, forró vérem. (hasbaszúrja magát)
Ilyen hát a halál? Távoljövőt látok,
Amint beteljesül a ránk szabott átok,
És a Dávid Fia örökké uralkod…
Fogadj be hát Pokol, ölelj sötét alkony!

Elie Marcuse Saul király halála

Elie Marcuse: Saul király halála

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Sámuel mikor az Úr parancsára fel akarja kenni Sault, apja ökrei után kutatva találja meg őt.
*A királyság beköszönte előtt, a bírák kora végén polgárháború tör ki Izráelben, mely alatt szinte teljesen megsemmisítik az amúgy is apró benjámini törzset.
*Saul száz filiszteus előbőréért cserébe feleségül adta lányát, Mikált Dávidnak.
*A vénasszony innentől kezdve Saul gibeoni mészárlására utal. Gibeon pogány város volt Izráelen belül, a zsidó honfoglaláskor kötöttek örökbékét egymással. Ezt a békét rúgta fel ok nélkül Saul.
*Izráel szomszédai, melyekkel szinte állandó háborúskodásban voltak.
*A Mózesi törvények tiltanak mindeféle varázslást, halottidézést, jóslást. Moloch és Baál pogány istenek.
*Ábrahám keble képletes, a Mennyországot értik alatta.
*Gedeon apró, háromszáz fős seregével órjási túlerőt vert le.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: