Ordassy Károly: Néhány szó a Szárnyas fejvadászról

27 okt

TÜZESEN BUKTAK ALÁ AZ ANGYALOK…

A film hemzseg a bibliai utalásoktól. Ez kitetszik – különösebb biblikus műveltség nélkül is. De vállalkozott-e már valaki arra, hogy csokorba szedve egységes, az egész művet felölelő bibliai magyarázatot adjon a filmre?
Nem tudom, mert bár a filmről olvasva itt is, ott is belebotlik néhány tömör és sokszor homályos mondatba az olvasó, hogy hát itt valamiféle teremtés–teremtő–teremtmény-történetről van szó, tisztességes tanulmányt azonban minderről még nem láttam – ezért vállalkoztam erre a feladatra.

BLADE-RUNNER

Tüzesen buktak alá az angyalok. Mély dübörgés görgött partjaik körül, Orcus tüzében égve.

A teremtésmítosz a filmben
A mű egy „ellen-teremtés könyve”. Tehát Mózes Első Könyvének utópisztikus, jövőbeli, kifacsart és továbbképzelt változata. Sokan jól emlegetik ennek különböző példáit, én azonban most szeretném logikus sorrendben, összeszedetten bemutatni a hasonlóságokat:

1.: Hasonlóvá teremtés: Isten a saját képmására teremti az embert, míg a Tyrell Vállalat az ember képmására teremti a replikánsokat (azaz másolatokat!). E lények másik fantázianeve is az emberrel való rokonságra utal: Nexus 6. A nexus latin szó, jelentése: összefüggés, kapcsolat; kötelék; összeköttetés, viszony. A magyarban kialakult rokon, rokonság jelentése is.
Nexus 6… őröljük tovább: Isten a hatodik napon teremti meg annyi sok lelketlen teremtménye után a saját képmását, az Embert. Erre a hatodik napra utal a Nexus robotok száma, illetve az, hogy a film eleji szöveg a robotok „evolúciójáról” beszél, s ennek az evolúciónak a csúcsán a Nexus 6 robotok állnak.

2.: Azzal, hogy Ádám és Éva elkövetik az első bűnt, fellázadnak Isten ellen. Ugyanez történik itt is, ha lehet még szorosabbra fűzve a viszonyt lázadás és bűn között. A replikánsok bűne az, hogy fellázadtak az emberek ellen. Ádám bűne lázadás, a replikánsok lázadása bűn.

3.: Isten ezek után kitiltja az embereket a Paradicsomból. Az Ember ezek után kitiltja a replikánsokat a Földről. A bűn első büntetése.

4.: A bűn második büntetése: a drasztikus élettartam-csökkentés. A halhatatlan ember halandóvá lesz. A replikánsok pedig ezentúl csupán négy évig élhetnek. A lázadás után legyártott robotokba beültetett implantátumok felmondják a szolgálatot kábé négy év után. És nálunk? Nem ugyanez? Szerveink egyike-másika nagyátlagban ötven és nyolcvan év között felmondja a szolgálatot. És meghalunk.

5.: Az őriztetés. Mind a jólétet jelentő Édent, mind az ott elhelyezkedő Örök Élet Fáját a Kerúbbal, egy angyallal (szárnyas lény) őrizteti az Isten. A kitiltott, de visszaszivárogni vágyó replikánsok ellen a Földet és a (talán hosszabb életet biztosító) Tyrell Vállalatot a szárnyas fejvadászok védik.

6. Különbségek és hasonlóságok az őrzők között: az őriztetéshez kapcsolódik, hogy mivel az angyalok nem romlandó földi testben élnek, nem lehet a miénkhez hasonló halálfélelmük – s ennek mintájára a szárnyas fejvadászoknak sincs a replikánsokéhoz hasonló nyomasztó halálfélelmük. A szárnyas fejvadászok ugyanis mégha replikánsok is, nem tudnak róla. Rajtuk kívül minden replikáns meg van átkozva a tudattal, hogy néhány éven belül meghal. A hasonlóság replikáns és fejvadász, illetve angyal és ember között az, hogy az előbbiek mindketten a Tyrell Vállalat teremtményei, s az utóbbiak a Biblia szerint mindketten Isten teremtményei.

Íme tehát összeállt a kép: Mózes Első Könyvének első pár fejezete és annak sci-fi verziója alapállásában lényegében egy és ugyanaz. Ha a film a Bibliától később mégis eltér: vizsgáljuk meg miben és miért?

Ember- és Istenkép a Bibliában és a filmben.
A Bibliában Isten gondos és szeretetteli teremtő, aki a világot azért hozza létre, hogy az szolgálja az embert. Tyrell a filmben üzletember, aki a replikánsokat azért hozza létre, hogy szolgálják őt és az emberiséget. Tyrell egy hamis és gonosz zsarnokisten, aki egyébként emberi módon lett istenné. A Bibliában a Bábel tornya egy kétségbeesett emberi próbálkozás az istenné, istenközelivé válásra. Ma valószínűnek tartják, hogy Bábel tornya azonos Szemiramisz függőkertjével, azaz egy babiloni zikkurattal. Sokan a film elemzői közt egy piramishoz hasonlítják a Tyrell Vállalat székházát, én azonban sokkal inkább hasonlónak látom egy mezopotámiai zikkurathoz, vagy Bruegel Bábeléhez. Ebben a Bábeli Toronyban uralkodik Tyrell. Replikánsait kiűzte az Édenből, és megverte őket a halandósággal, de megváltani őket nem tudja, amint azt maga vallja be Royjal való beszélgetése közben. Korlátozott hatalmú isten tehát. A Biblia Istene azonban valódi megváltást kínál az emberiségnek, önmagát adva halálra helyettünk. Sokan hímeznek-hámoznak ki e filmből olyasféle mondanivalót, hogy Isten nem létezik, vagy hogy nem érdemes benne hinni, mert gonosz, ésatöbbi; én azonban szeretném felhívni minden kedves elemző figyelmét arra a tényre, hogy a filmet ihlető regény szerzője, Philip K. Dick, ha igen különc és érdekes módon is, de bizonyíthatóan vallásos, hívő ember volt. Példának okáért Sátán- és Jézus-látomása is volt. Ha nem is merném „keresztény” szerzőnek nevezni, azért mégis olcsó dolognak tartom holmi európai, neitzscheiánus istentagadó mondanivalóval megerőszakolni a regényéből készült filmet. És általában, ha egy olyan vallásos vidék művészeti termékeit elemezgetjük, mint az amerikai kontinens, csak csínján a mi európai ateizmusunkkal! Nem mindenhol járt ugyanis kéz a kézben felvilágosodás és istentagadás…

Egyéb bibliai utalások a filmben
A rengeteg bibliai utalás jelentős része nem simul bele olyan finoman és szervesen a történetbe, mint a teremtés-történet elemei, de különálló utalásokként ezek is helytállóak, magyarázhatóak.

Így például a filmben nyakra-főre megjelenő szemek a Bibliában Isten midenlátását szokták jelképezni.

Az egyik replikáns nő – aki a főhős szerelme – neve Rachael. Ez a név biblikus, Ráhel Jákób szebbik felesége. Egyes elemzők szerint a név az elérhetetlenségre utal (Ráhel keze megnyeréséért össz-vissz tizennégy évig dolgozott Jákób). Én ezt – a név nyilvánvaló biblikussága ellenére – nem tartom helytálló párhuzamnak. A replikáns nő igencsak elérhető, s meglepően rövid ismeretség után adja magát oda úgy Deckardnak, mint a tudatnak, hogy maga is replikáns. Egy kifejezetten be- és elfogadó nőt játszik. Semmi elérhetetlent nem láttam benne. Ahogyan famme fatale-nak sem nevezném, bár sok elemző teszi. A „végzet asszonya” címet nem lehet pusztán csinos ártatlansággal kiérdemelni. Sőt, az ártatlanság kizáró tényező. Aki szerint Rachael itt famme fatale, annak receptre szeretném felírni az Elemi ösztön című filmet. Na, Sharon Stone valódi végzet asszonya! És ennek semmi köze ahhoz, hogy melyikük a csinosabb.

Zhora erotikus, kígyós táncát a konferanszié mint „Salomé táncát” hirdeti meg, s az „egykori csábító”, a Kígyó, elcsábításaként aposztrofálja a kígyóbűvölős erotikus műsort.

Máskor Royt Tyrell a tékozló fiúnak nevezi. A hasonlóság Roy és a tékozló fiú között az Atyához való visszatérésben, és az Atyától való kérésben (visszafogadás illetve élethosszabbítás) rejlik. A tékozló fiú történetének beidézése ismét Tyrell álistenségét hivatott mutatni. A tékozló fiút atyja türelmetlenül várja, szeretettel fogadja, és a fiú kérését felülmúló ajándékokkal mutatja ki szeretetét és megbocsájtását. Ehhez képest Tyrell hideg, tehetetlen, és bár gyönyörködik alkotásában, Royban, mégsem tudja teljesíteni kérésének töredékét sem. És íme, kitetszik ismét a különbség: míg Isten omnipotens, addig Tyrell – az álisten – impotens. Nem áll hatalmában legyőzni a halált.

Szintén bibliai utalás J. F. Sebastian – a replikánsok egyik alkotója – Matuzsálem-szindrómája. Matuzsálem egy, a Teremtés könyvében szereplő, s a bibliai alakok között a legtöbb évet megélt személy.
Ezt a néhány bibliai utalást az ellen-teremtésmítosz gondolatsorra nem tudom felfűzni, azonban saját jelenetében mindegyik érthető jelkép, nem teszik kesze-kuszává a metaforahálót, ugyanakkor együttes és tömeges megjelenésük jelentősen felerősíti a bibliai konnotációk, értelmezések behívását.

A nem bibliai utalások
Deckard neve jól rímel Descartes-ra, akit egyébként is becitál Pris, mondván, hogy a replikánsok nem robotok, hanem élőlények. „Gondolkodom, tehát vagyok” – idézi. Azonban mind az érzelemszegény Decard, mind a gondolkodásközpontú Descartes tévelyeg: a film szerint a Pinokkió-probléma megoldása az érzelmi élet. A replikánsokat az érzelmi zavarodottság különbözteti meg az emberektől, s emberré válásuk fontos állomása érzelmeik folytonos hangoztatása. Zhora, az először meghaló replikáns érzelmeit nem ismerjük. Leon hal meg másodjára, s ő már beszél halálfélelméről, rettegéséről. Pris önérzetesen Descartes-ot idéz, és szerelmes Royba – az övé tehát már egész színes érzelmi élet. Roy Leonhoz meglehetősen hasonlóan beszél a halálfélelemben leélt életről, de túllép Leon ösztönlény vonásain: az emberré nemesülés, a lélekszerzés útját végigjárva eljut az önzetlen és érdek nélkül való jócselekedetig.
Roy és Deckard párbaja alatt Roy, mint a legemberibb replikáns (sőt, „emberibb az embernél”!), érzelmek egész sorát vonultatja fel. Roy elsiratja szerelmét, a halott Prist, farkasvonyítása gyászéneknek hat, megcsókolja halott szerelmét, egyszer felnéz az égre, s egy pillanatig élvezi az arcára hulló esőcseppeket, máskor könnyezik, végmonológjában még az esőben felázó könnyeit is elsiratja, szemünk előtt esik kétségbe a beálló halálon, sőt, gyakorlatilag beleőrül saját agóniájába, máskor sportszerűségre hivatkozik vagy sportszerűen egérutat ad a menekülő Deckardnak, végül bosszúszomján is túllép, satöbbi. Emberibb az embernél. Miközben Deckard szótlan, és az egyetlen, amit érez: az életben maradás gyáva ösztönkésztetése. Így Roy lesz a párbaj hőse, mert ő e végső párbaj alatt emberré nemesül. Egyedül ő szabadul ki teljesen a Pinokkió-állapotból.

A másik filozófiai utalás a már említett Nietzschére vonatkozik. „Isten halott, mi öltük meg.” Imigyen szól a hírhedt tétel. A replikánsok a filmben megölik Tyrellt, a nem segítő, az impotens istent. Ez egyértelmű rájátszás Nietzschére.
(Csak zárójelben: Tyrell megölése után a rádióban közlik J. F Sebastian meggyilkolását… De Tyrellét nem… Hogy lehet, hogy a leghatalmasabb vállalat atyjának erőszakos halálát elhallgatják, míg egy viszonylag jelentéktelen bedolgozó megölését bejelentik? Felvetődik a kérdés, hogy Tyrell meghalt-e? A jelenetben a szemünk előtt roppantják össze a koponyáját, majd a szemén keresztül Roy szinte az agyáig nyúl: biztosan meghalt – és mégsem halt meg? Lehetségesnek tartom, hogy egy ilyen fontos személy – aki nem halhat meg – esetleg időről időre lementette saját emlékeit, hogy halála esetére önmaga másolata vehesse át a helyét. Így Tyrell nemcsak hamisisten, hanem antikrisztus is egyben, hiszen a Jelenések könyve szerint az antikrisztus Jézust utánozva maga is feltámadást színlel majd. Mindez persze igencsak feltevés, mert a filmben ez a szál nincs kifejtve.)

Az elemzésem címét is adó líratöredék (tüzesen buktak alá…) kilétét nem sikerült felfejtenem. Először Milton Elveszett Paradicsomára gyanakodtam, azonban mind az angol, mind a magyar szövegben csak egyszer szerepel az Orcus szó (II. ének vége), a filmbelitől eltérő kontextusban. Így vagy egy másik angolszász költőről lehet szó, vagy egy miltonizálásról.

blade-runner_610

A Krisztus-probléma
Pál apostol a Rómaiakhoz írott levél 5. fejezetében hosszan taglalja az emberi történelem két sorsfordító mozzanatát: az egyik, hogy az Első Ádám vétke miatt az egész emberiség a bűn és a halál martaléka lett, a másik az, hogy az Utolsó Ádám (Jézus Krisztus) megváltó halálával az egész emberiség számára elérhető lett a bűnbocsánat és az örök élet.
Ha ezt elfogadjuk a Biblia rövid summázataként, és e szemmel vizsgáljuk meg a Szárnyas fejvadászt, egy dolog rögvest kitűnik: az Utolsó Ádám, a Krisztus, a megváltás, a bűnbocsánat, az örök élet hiánya ÜVÖLT a filmvászonról.

Hat replikáns tér vissza a Földre, az Örök Élet Fájához, három férfi, három nő. Ketten még a film kezdete előtt meghalnak (egy férfi, egy nő), ketten a film közepetáján halnak meg (Leon és Zhora), míg végül Pris és Roy maradnak a film végére. Ádám-Éva párokban halnak meg a replikánsok. Végül nem marad senki, csak Deckard és Rachel – a film sejtelmes vége szerint gyaníthatóan hamar a halál martalékai lesznek ők is. Ádám-Éva párokba rendeződve pusztulnak el a film előtt, közben és után a replikánsok, a megváltás és az örök élet elérése nélkül.

A Krisztus-hiány legerősebben akkor jelenik meg, amikor Krisztus-részleteket kapunk a műben. Erre a legjobb és legtöbbet említett példák az átszegezett kéz és a fehér galamb.

Roy – midőn a keze görcsbe rándul, s ezzel haldoklása kezdetét veszi – átszúrja a kezét egy szeggel. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de semmi racionális magyarázatát nem látom ennek. Még sosem próbáltam ekképp oldani valamely görcsömet, de nem is hiszem, hogy beválna. Csak, mint jelképes tettet, mint a hiányzó Krisztusra tett utalást tudom ezt értékelni. Érdekes módon majd ez az átszegezett kéz menti meg Deckardot. (Egyébként Deckard keze is megsérül Royéval szinte egy időben.)

Deckard e megmentése a film egyetlen önzetlen, érdek nélküli jócselekedete. Még Rachael sem tesz „színtiszta jót”, amikor megmenti Deckardot, mert jótettének eszköze a pisztoly, útja egy másik lény, Leon elpusztítása.

A galamb a Bibliában a Szentlélek, az emberi lélek és a remény szimbóluma. A Jézus megkeresztelkedésekor megjelenő galamb például a Szentlélek megjelenése. A filmben Roy galambja a lelkét, s annak megtisztulását, Mennybe kerülését jelképezi. Roy az egyedüli, aki a Mennybe jut a film során. Azonban Roy szabadulása önmegváltás: Egy Krisztus nélküli világban mindenki egyéni utakon és jócselekedetekkel kell hogy kiharcolja az üdvösséget

További Roy-Krisztus párhuzam, hogy utolsó szavaikkal mindketten reflektálnak saját halálukra: Jézus a kereszten azt mondja: „Bevégeztetett”, míg Roy utolsó szavai: „Az idő lejárt”. (Más, kevésbé lírai fordítás szerint „ideje meghalni”. Ezt azonban pont Roy monológjának gyönyörű líraisága miatt nem tartom jó fordításnak – az angol szövegtől függetlenül.)
Még egyszer, hogy félreértés ne essék: Roy nem Krisztus. Megváltása csak önmegváltás, igaz részlegesen megváltja Deckardot is, mert megmenti a (test szerinti) haláltól.

A néző nézőpontja
Ha elfogadjuk az elemzésem elején leírt allegorikus értelmezést – hogy a filmbéli replikánsok, minket embereket jelképeznek, míg Tyrell az isteni teremtő-szintet képviseli –, nézőpontunkra nézve érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Mert mi, bár a replikánsokban magunkra ismerünk, azért mégis emberként nézzük végig a filmet, így a magasabb szintről tekinthetünk alá a film Nexus6-osaira. Emberként letekinteni a Nexus6-osokra pedig a valóságban annyit tesz – lefordítva az allegóriát – mint Istenként nézni az emberekre. Milyenek ezek a replikánsok hozzánk, emberekhez képest?

1.: Bűnösök. Tudjuk, minden embernek vannak bűnei, de ezek a replikánsok a szó legnyárspolgáribb értelmében véve „aljanépek” és bűnösök: Roy harci, katonai gyilkológép, Zhora gyakorlatilag kurva, Pris orgyilkos (amolyan gésás-kurvás orgyilkos), Leon pedig rakodómunkás és gyilkológép.
2.: Szánalmasan rövidéltűek. Ezt nem is kell magyarázni. Négy év még röpke emberi életünkben is csak apró epizódnak tűnik – s nekik ennyi az egész élet.
3.: Autisztikusak, érzelmileg visszamaradottak, fejletlenek.
4.: Ok nélkül gyilkolnak. Hogy Tyrellt dühükben megölik, vagy hogy Deckarddal megpróbálnak leszámolni, az érthető. De a szemkészítő kínait vagy az őket segítő Sebastiant ok, haszon és cél nélkül ölték meg.
5.: Nyilvánvaló, visszataszító bűneik ellenére a film végére szánalomra indítják a nézőt, sőt kétségbeesett igazságkeresésük, makacs élnivágyásuk, Roy rendíthetetlen üdvösségkeresése még rokonszenvet is ébreszt bennünk.
Ha a replikánsok minket jelképeznek, a filmbéli emberek (vagy csak Tyrell) pedig az Istent, nézzük meg, hogy ebből az öt pontból mennyi igaz ránk Isten nézőpontjából.

1.: Bűnösök vagyunk. A Biblia szerint a feddhetetlen Isten szemével nézve minden ember szörnyen bűnös – még a legemberségesebb is.
2.: Szánalmasan rövidéltűek vagyunk Istenhez képest.
3.: Jézushoz, vagy általában a tökéletesen és tevőlegesen szerető Istenhez képest önzőségünkkel, önközpontúságunkkal, kicsinyességünkkel, törékenységünkkel, szeretetfüggőségünkkel olyanok vagyunk, mint megannyi lelkibeteg, fejletlen érzelmi világú fogyatékos.
4.: Igaz, nem minden ember gyilkol, s nem minden gyilkos öl ok nélkül – de tágabb értelemben minden bűn (egy apró szitkozódás is) a tökéletes Isten szemében ok nélküli, bosszantó bűntény, mellyel feleslegesen rontjuk önmagunk vagy mások életét.
5.: Isten – számára visszatetsző bűneink ellenére is – szánakozik az emberi gyarlóságon, nyomorúságon, és segíteni vágyva, szeretettel figyeli sorunkat. Pont, ahogyan a néző is szánakozni fog a film végére a replikánsokon.

A film célja és mondanivalója
Ha valakinek elfogadhatatlan vagy hihetetlen, amit eddig Istenről állítottam, akkor nézze és értékelje a tanulmányomat ekképpen: ha a Biblia Istene létezne, úgy ilyenféleképpen gondolkodna, érezne – már amennyire én emberként helyesen tudom értelmezni és magyarázni Őt. Ha tehát valaki nem hiszi, vegye összehasonlításomat hipotetikusnak. Számára etikai, morális szempontokból hasonlítottam össze egy filmes kitalációt a keresztények kitalált Istenével.

A fent boncolgatott „magasabb szintű” nézőpontból szánakozva szemléljük az életükért küzdő replikánsokat, boldogságot és örök életet kívánva nekik. Ezzel lehetőséget kaptunk a rendezőtől kívülről, felülről nézni az emberiséget, átérezve Isten érzéseit – a haragot és a méltatlankodást a felesleges gyilkosságok miatt, illetve a szánalmat és szeretetet ezen érző lények iránt.

Összegezve a film mondanivalója számomra – egy keresztyén számára – ez:
Nagyon szar lenne az a világ, ahol Krisztus – nem létezvén – nem váltja meg bűneiből az emberiséget. Nagyon szar lenne az a világ, ahol az Isten csak egy impotens álisten, aki nem képes legyőzni a halált, nem képes örök életet adni teremtményeinek. Nagyon szar lenne az a világ, ahol erőnek erejével, önnön jóságunktól igazoltan üdvözülhetnénk csak – nem pedig a Jézusba vetett hit által, kegyelemből.

2014. október 24.

Advertisements

2 hozzászólás to “Ordassy Károly: Néhány szó a Szárnyas fejvadászról”

  1. Regula Géza március 14, 2016 - 11:38 #

    Hihetetlenűl tetszett az elemzésed. Itt a magyarázat, hogy miért tett rám akkora hatást ifjú koromban. A hangulathoz persze nagyban hozzájárult a zene is. Megkérdezhetem, hogy Philip Pullman Aranyiránytű sorozatát elemezted-e? Köszönöm, Géza

    • Krisztina77 március 22, 2016 - 01:12 #

      Kedves Géza!

      Nem, sajnos nem elemeztem, de felkeltetted az érdeklődésemet, s lehet hogy rászánom magam.

      Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy leírtad a véleményed!

      Üdv: O.K.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: