Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XVI.

8 Júl

Michelangelo - A Nap és a Hold teremtése

CAPUT XVI.
Melyben Jób ismét korholja az őt vádoló barátait, rokonait.
Kesereg, amiért Isten és ember egyaránt ellene fordult, s Istent hívja bíróul perébe.

Ó, nyomorú a ti vígaszotok, sőt gyilkos a szótok:
                Szél a beszédetek, és záporeső szavatok!
Volna a lelketek, ím, a helyembe’, a porba alázva:
                Ostor lenne szavam – S csóválnám fejemet…
Vagy, ha akarnám, bátorítóan szólna a szájam,
                S enyhitené bajotok gyógyítván a nyomort!

Ámde, ha most én búteli szóra nyitom meg az ajkam
                Szűnteti-é nyomorom?! Távozik-é nyavalyám?!
Elpusztítád házam egész népét haragodban,
                Sírba került a család… Vígaszom, ím, odalett…
Mint a rovart csenevész gyerek: úgy nyomoríta az Úr meg!
                Állapotom tanu rá: Üldöz az isteni düh…
Szétcincál haragában az Úr, lám, vakdühe izzik:
                Rám vicsorítja fogát: Ellensége vagyok…

Ellenségem lett eme földön az emberi nemzet:
                Szót emel ellenem, és arcul csap, ki akar.
Ó, eladál, Isten, ma a csalfaszivű gonoszoknak:
                Vad nyilaiknak a cél szívemnek közepe…
Íjászid hada vett körül engem, s véremet ontják:
                Vérem a földre csorog, s ömlik epém leve ki.
Résre Te rést ütsz rajtam e szörnyű, vad dühödésben,
                És lerohansz, ahogyan hős a pogányra rohan.
Porba hanyatlott büszke kevélységem: mit akarsz még?!
                Gyászlik a zsákruha már bútol aszott szivemen…
Könnyeim égetik arcom, s véreres, íme, szemem már:
                És a Halál köde űl fátyolként bogarán…

Tiszta pedig szivem és a kezem: vér nem tapad arra!
                Tiszta az esti imám. Bűntelenűl üt az Úr…
Föld! Ne takard el a véremet, és ne igyad fel a könnyem!
                Isten, légy a tanúm, és bizonyítsd igazam!
Csúfol az egykori, régi barát – aki mostani vádlóm.
                Isten, légy a tanúm: Vajha a vád igaz-e?!
Ítéld meg peremet, mielőtt a Pokolba hanyatlok:
                Perbe’ vagyok Teveled – S perbe fogott a barát.
Mert, ha letelnek a már kiszabott évek, s leperegnek:
                Késő lesz azután – Bárha igaz vala Jób…

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: