Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XVII.

8 Júl

nINCSEN

CAPUT XVII.
Melyben Jób tovább perlekedik barátaival, rokonaival.
A halálra készül – az örök életben és a szabadításban nem reménykedik.


Osztályrészem a gúny, szidalom, meg a gáncsaitok csak!
                Bajfigyelő szemeim húnyni le sem merem én.
Isten, légy kezesem kegyesen eme mostani perben:
                Rám dühödő szivü és vádló most a barát.
Arcul köp rokonom, s megaláz – így tengetem éltem,
                Táncol a bú szivemen – könny görög arcomon is.
Lábamat ismerem én: soha nem sietett a gonoszra!
                Tévelyitő hamis út még sose volt az utam!
Vessetek újra követ rám! Jer Elifáz, okosíts ki!
                Isten előtt igazad úgyse leszen sohasem!
Napra kifordul az éj a te szádban: oly hazug érved,
                És feketére fehért ráhazudál konokul.

Napjaim, íme, megette a rossz sors: semmibe tűntek…
                Szívem vágya kihűlt – Életem éj lepi be!
Zord, hideg ágyamat immár éjbe, homályba vetem meg,
                S bíztatom így magamat: Sír a hazád, s a Halál!
Nincsen apám, csak a sír; és húgom a földben a féreg!
                Testem evő kukacok: csóktok ölelje szivem!

Hol marad, ó, a remény, ami élteti lelkem e bajban?!
                Bánja-e bárki, ha én ily sanyarún veszek el?!
Égböl a pára leszáll, lebukik kiaszott, poros útra,
                S ott aszu föld eszi fel: Égi remény is ilyen!
Nincs örök élet e földön, búd koronája halálod!
                Nincs a halálba’ remény: csendesen alszik a holt…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: