Sereg Melinda: A könyv, mint áru

27 Sze

fitz_jozsef_a_konyv_tortenete

A könyv nem az első és nagy valószínűséggel nem is az utolsó íráshordozó eszköz az emberiség történetében. Ennek ellenére a legelső példány megjelenése óta máig népszerűségnek örvend, számtalan példányt árulnak és adnak el világszerte. De vajon így lesz ez a jövőben is?

A falfeliratoktól kezdve az agyagtáblákon, papiruszon és pergamentekercseken keresztül jutunk el a kódexig, ami már a mai könyv elődjének tekinthető. Ám a kódexek másolása rengeteg időt és energiát vett el az emberektől. A 15. század közepétől jelentős változást hozott a nyomdatechnika. Fitz József 1930-ban így ír az akkor már gépesített technikáról: „A XIX. és XX. század a gép kora – s a túltermelés kora. Minél kevesebb emberi munkaerővel minél gyorsabban minél többet termelni – ez a gép értelme. […] Amerikában a szép könyvben sem akarnak egyebet látni, mint tömegcikket. […] A lap mindenütt egyszerre fog megjelenni, nem szorulva többé vasúti szállításra.”[1] A jövőbe látó szerző még mit sem tud az internet nyújtotta lehetőségekről, mégis jól érzékelte a technika fejlődésének jelentőségét. Érdemes megjegyezni, hogy míg a kódexmásolás, miniatúrák és iniciálék rajzolása költséges és hosszú folyamatot jelentett, a könyvnyomtatás sokkal egyszerűbb és olcsóbb, ezért lehetséges az, hogy ma már mindenkinek vannak saját könyvei otthonában.

Észrevehető egy méretbeli fejlődés is. Ha megnézzük az 1956-ban megtalált Ézsaiás-tekercs méretét (i.e. 3. sz. – i. sz. 1. sz.), amely állatbőrre íródott, és egybevetjük egy mai bibliakiadás Ézsaiás könyvével, szembetűnő a különbség. Képzeljük el ugyanezt a szöveget sumér agyagtáblákon!… Ma már egy e-book kijelzőn egy egész Bibliát elolvashatunk, anélkül, hogy 200 grammnál több súlyt cipelnénk a kézitáskánkban.

Ez tehát azt jelenti, hogy a könyv a modernizáció következtében el fog tűnni polcainkról? Véleményem szerint szó sincs róla! Igaz, hogy ma már bármit letölthetünk az internetről, amire szükségünk van, de úgy, ahogy a többi íráshordozó eszköz is fennmaradt (szerelmesek fába vésett feliratai, építkezésnél lábnyomok a betonban, kódexek őrzése könyvtárakban, de ide sorolnám a gravírozást is, mint a vésés új formáját), a könyv is megőrződik, bár funkciójában átalakulhat, továbbra is értéket képvisel a felvevőpiacon.

Lezárásként álljanak itt Fitz József sorai: „Ki tudja milyen találmányokkal jön a jövő, s milyen lesz a jövő könyve? Csak annyi bizonyos, hogy akkor is az ezerarcú élet, az emberiség haladásának tükre lesz.”[2]

________________________________

[1] Fitz József: A könyv története, Bp., 1930., Magyar Szemle Társaság, 74–79. o.
[2] Uo.: 79. o.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: