Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XIX.

26 okt

35443_news-dobrev-8

CAPUT XIX.
Melyben a vitában és nyomorban megfáradt lelkű Jób irgalomért könyörög barátaihoz.
Élete történetének papírra vetésében és az Örök Életben reménykedik.


Elbúsít e beszéd és kínnal tölti a lelkem!
Marja a lelkemet, és kínoz mind szavatok!
Tízszeres, ó, a gyalázat, amely már engemet ért itt…
Meddig perlekedel?! Szép-e neked nyomorom?!
Hogyha igazságom hamis, úgy rám hárul a baj csak.
Tévedek? Ám legyen úgy! Bántanotok mire jó?!
Meddig hízik gyarló szíved a más nyomorán még?!
Pöffeszkedve itélsz! Vígadazol bajomon!

Isten alázott így meg, hálójába befogván:
Tőrbe fogott ravaszúl, mint madarász madarat.
Égbekiáltok fájdalmamban, a gazság tépi szivem szét:
Jogfosztott leve Jób; Isten, az Úr, elitélt.
Eddigi útamat éjbe borítva sötétbe rekesztett,
Lépést sem tehetek: Gát és torlasz az Úr!
Tisztesség koronáját tépte le Ő a fejemről;
Nem fedi testem erény, meztelen, ó, a szivem!
Úgy letöré a reményem az Úr, mint gallyat a fáról…
Izzik az Úr dühe rám: Ellensége vagyok…
Rám tört, mint a vezér seregével, tábora élén:
Így jöve ellenem ő, házam előtt serege!

Mint idegenre, tekint már rám a barát, a rokon mind,
Már nevem is süketen cseng a fülükbe’ talán…
És nőm ajka előtt idegen már szám lehelése,
S íze halál neki most: édes csókja tilos.
Még lármás gyermekhad előtt is utálat e név ma!
Volt valakim, közeli?! Már le se köpne bizony!
Húsom is úgy elaszott, mint nyári aszályban a termés…
Ó, Könyörülj, Könyörülj! Drága Barát, Könyörülj!!
Isten vaskeze rám nehezűl most, oly sok a kínom;
Jő a csapásra csapás: Életem így telik el…
Úgy üldöznek az egykori társak, akárcsak az Isten!
Ütsz, ahol érsz, Elifáz! S Cófár vádja sebez…

Vajha az én szavam és nyomorom könyvekbe leírnák!
Azt legalább Feledés és a Halál kerüli!
Bár vasvesszővel belekarcolnák a hegyekbe!
Szikla, legyél a tanúm!… Vagy papiros, legalább…

Mert tudom, él Megváltóm – bár elporlad a testem,
S húsom a férgek eszik, és elenyészek, igaz…
Mégis, látni fogom majd Őt, aki felhoz a sírból,
Színe elé kerülök – Bár eme test hamu lesz…
S majd a saját szemeim látják az Urat meg a Mennyben!
Ó, közelért ez idő: Testem enyészet eszi…


2015. augusztus

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: