Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXI.

3 jan

CAPUT XXI.
A gonosz és rossz embereknek sokszor igenis jó soruk van a földön,
végül azonban ítéletre kerülnek.

penz_flickr_401k

Szóra nyitom szám, nyisd ki füled, te barát, te itélő,
                S hogyha bevégzem a szót, gúnyold majd szavamat!
Ó, nem az emberi nemre, az Úrra panaszkodok én most!
                Mért ne legyek keserű?! Mért ne legyek szomorú?!
Elnémulj! Kezedet szájadra tegyed, s ide hallgass!
                Lélekháboritó!… Rezket bennem a csont,
Mert gonoszok gyarapodnak e földön. Nincsen igazság!
                Jónak a jussa: üröm – Jussa gonosznak: öröm…
Boldog, késő aggkor az érdeme mind a gonosznak,
                Magva sosem szakadand, és a család vigasza.
Nem veri őt soha vasvesszővel az Úr szilajúl, lásd:
                Bőven jut neki mind házbeli béke, öröm.
Kincsei csak gyarapodnak, s ellik néki tehén, és
                Mind szaporúl bivalya – Bő áldást kap a Rossz.
Mint kora nyáron a nyájat: a gyermekeit kiereszti,
                Számukat is feledi, oly sok a magzata már.
Dörgő dob, s citerának a hangja betölti a lelkük,
                Síp altatja szivük – és a gitár az eszük.
Vígság és örömök töltik ki a napjuk egészen;
                És a Halál s az Iszony nékik megrövidűl…
És így szólnak az Úrnak e dölyfteli-szívü kevélyek:
                „Távozzál, Uram, el! Törvény semmi nekem!
Ó, mi nekünk, ki nekünk a magasságbéli nagy Isten?!
                Tiszteletét feledem, és a hitet feladom!”

Mindazonáltal nincs a hatalmukban javuk, éltük!
                Útjaikat kerülöm, és a tanácsukat is!
Pelyva a lelkük csak, mit messzire űz el a szél is.
                Nem fiait, de magát bűnteti majd meg az Úr!
Meglátják szemeik majd végromolásukat egyszer,
                És a harag poharát mind kiüríti a Rossz!

Oktathatja-e vajha az ember a Mennybeli Istent?
                Ő megitél – ha akar – sziklaerőst is akár!
………………………………………………………………………….
                ……………………………………………………………..
Van, ki erőtelten pusztúl meg, s hírtelenűl, de
                Más keserűn, szomorún, s jót nem látva hal el…
Porba feküsznek mind, és ellepik őket a férgek:
                Meghal a Jó, s a Gonosz: mind le a sírba kerűl.
………………………………………………………………………….
                ……………………………………………………………..
………………………………………………………………………….
                ……………………………………………………………..
Ám veszedelmek napját késziti nékik az Isten:
                Lábuk a rosszra siet – Lelkük a semmibe tart!
………………………………………………………………………….
                ……………………………………………………………..
………………………………………………………………………….
                ……………………………………………………………..
Hagyjatok engem hát a hiábavaló „vigaszokkal”!
                Válaszotok gonosz, és átüt rajta a düh!

2015.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: