Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXIII.

3 jan

CAPUT XXIII.
Jób az Úrnak magának kívánja elmondani fájdalmát, mert nem tud csendben ennyit elszenvedni. Ám az Urat nem látja, retteg tőle, bár megtartotta törvényeit.
csillagos_eg

Lázongó vagyok-é, ha panaszszó hagyja a szám el?
                Számra teszem kezemet! Visszanyelem panaszom…

S mégse megy az!!! Kitörőben a bánat, a búslakodó-jaj!
                Hol van a Menny? Hol az Úr?! Hadd járuljak elé!
Elmondom neki szám panaszát! A szivem keserűtelt…
                Vaj mi a válasza? Mi?! Hallani hallasz Uram?
Tárjad előmbe a vádjaid, értsem meg, mi a bűnöm!
                Várom a vádiratod! Szólj és szólani hagyj!


Teljes erővel perlene tán, vagy csendbe’ figyelne
                Hogyha leszállna ide? Ám hol az Úr, hova bújt?!
Távoli Napkikeletre, ha mégy, mégsem leled őt meg;
                Napnyugaton se lakik, otthona nincs neki ott…
Északi tájra avagy víg délre, ha tart: sose látom!
                Míg pedig engemet Ő – menjek bárhova – lát.

Vizsgáljál meg Uram, nézd jól meg a májam, a szívem!
                Úgy kiderülne hamar: szívem arany, szinezüst.
Hű-szorosan követém utaid, nem térek el attól;
                Törvényed kebelem húsfala őrzi hiven!
Ám, ha akarja, kitölti az Úr a dühét, a haragját;
                Színe előtt remegek, s félem bősz haragát.
Csügged a lélek, az Úr lesoványította a szívem:
                Nem rút éji homály – Ő rémíti szivem!


2015.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: