Ordassy Károly: Ki viszi át a szerelmet (elemzés)

22 Már

Nagy László: Ki viszi át szerelmet
Messiások: Jézus és Prométheusz Nagy László versében

Nagy László agyonelemzett verse ismét a boncasztalra feküdt. Kicsit szégyellem is magam, nem tudom, minek ízekre szedni és megerőszakolni egy ennyire összetett és teljes verset, de megteszem, sokak után én is.

Hogy ne fájjon, nem minden sort hasítok fel szikével, csak kilencet, s csak egyetlen szempontból: két kifeszült kezű hőst, Prométheuszt és Krisztust fogom megkeresni és megmutatni a versben.

JÉZUS KRISZTUS A VERSBEN
kereszten_jezus_524519_57171

Ki feszül föl a szivárványra?

Feszítsd meg! Megfeszítették. Megfeszíteték. Jól ismert, és „foglalt” kifejezések ezek, melyek mind Krisztus kereszthalálához kapcsolódnak. Aki fölfeszül a szivárványra, az a Messiás – vagy messianisztikus költészetben a költő, a magyar közélet önjelölt megváltója. A keresztre feszítés motívumát ennyiből is értjük, de miért éppen a szivárványra? A szivárvány a Bibliában Isten békéjének, megbocsájtásnak a jele.

„Majd azt mondta Isten [Noénak]: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.” (Mózes Első könyve 9/12-17) 

A régi, az ó szövetség (egyik) jele tehát a szivárvány, mely által Isten megígéri, hogy nem pusztítja el a földön az életet – az új szövetség jele pedig a kereszt, mely által Isten örök életet szerzett a benne hívőknek. Ez a két kép lett egybeolvasztva Nagy László fenti képében: Krisztus – vagy őt utánozva a költő – a szivárványra feszül. Azaz megfeszül, hogy elhozza a szivárványt, Isten örök békéjét és a bűnbocsánatot.

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

A káromkodás a régi magyar nyelvben nem a bazmeget jelentette. Pontosabban: nem csak a szitokszavakat, hanem Isten káromlását (is) jelentette. Káromkodás és (isten)káromlás tehát jelenthet egyet – aminthogy valóban egyazon tőről fakad a két kifejezés.
Na de ki káromkodott, és hogy lesz abból egyfajta templom?

Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” Ő azonban testének templomáról beszélt. (János evangéliuma 2/19-21)

Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott.” De vallomásuk így sem egyezett. A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.” A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást.” (Márk 14/57-64) 

Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”
(Máté evangéliuma 27/38-40.)

Jézus tehát valóban beszél egy új templom felépítéséről, ezzel feldúlja mások hitét (a farizeusok ugyanis megbotránkoznak). Kijelentését káromkodásnak (istenkáromlásnak) tartják már akkor is. Sokkal később, már a tárgyalása alatt újra előveszik ezt a kijelentést, és bár nem ezért ítélik el Jézust istenkáromlóként, mégis ezen jövendölését is istenkáromlásként értelmezte a farizeusi kör.
A dúlt hitek másik lehetséges jelentése, amit Jézus a régi tömlőt szétrepesztő újbor példázatában fejtett ki: az ő tanítása oly mértékben új(szerű), és emiatt elfogadhatatlan a zsidók számára, hogy nem fér már bele a régi keretbe, nem lehet az ő új borát (új szövetségét) a régi tömlőbe (az ószövetségi rendszerbe) beleönteni, beleilleszteni, mert szétrepeszti, szétfeszíti. Jézus tehát feldúlta, felforgatta a zsidó hitet, s ezáltal új vallást alapított. És miért nem templomot emleget Nagy László? Miért katedrálist? Pont ezért! Nem egyszerű rímkényszerből – neki egyébként is feltűnően keresetlen rímei vannak. Jézus, amikor képletesen „lerombolja” a jeruzsálemi templomot (a zsidók egyetlen templomát), akkor mást és újat épít helyette: katedrálist, keresztény templomot. (A katedrális szintén nem egy „mezei templom”, hanem püspöki, érseki székhely, székes-egyház.)

PROMÉTHEUSZ A VERSBEN

images

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?

Amint a kép is mutatja: Promtétheuszt szinte mindig – ha épp nem a tűzzel – a sziklához láncolva ábrázolják. Ezt az odaláncoltatást értelmezte újra Nagy László öleléssé. És valóban: Ha Prométheuszt történetesen arccal a sziklának képzeljük el, úgy már ölelésnek érezhető a büntetés.

Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S ha így képzeljük el (a megfordított) Prométheuszt, oly közel, szerelmesi távolságban, leheletnyire a sziklától, testével odatapadva, arcával csókolva a sziklafalat: akár még becézheti is, mint jól ismert, örök kedvesét, a sziklafal minden apró repedését, s azokban minden legördülő vízcseppet.

Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!

A keselyű rettentése szintén a tűzhozóra utal. Az ő büntetése volt a keselyűk általi élve felfalattatás. A képet azonban ismét összeköti valami a magyar messianisztikus költészettel: a leláncolt Prométheusz elhessegetni, kezével elzavarni nem tudta volna a dögevőt: csakis a hangjával. Ha valaha sikerült csak egy percre is elriasztania a testéből lakmározót, akkor csak így tudta: kiáltott. Üvöltött – akár a költők.

ÖSSZEGZÉS

A Leláncolt Prométheusz és a Megfeszített Krisztus több dologban is hasonlítanak egymásra: jót tettek az emberiséggel, ezért később szenvedést kellett vállalniuk. Mindkettejük mozdulatlanul, kiszögezve, leláncolva szenvedett. Ebben a pózban mindkettő karja ki volt terjesztve, szét volt tárva.

Ami pedig összeköti őket a magyar költészettel: a messianizmus – tehát a világboldogítás küldetéstudata. Továbbá az, hogy ahogyan a leláncolt Prométheusz csak hangjával rettenheti a keselyűt, úgy a költő is csak hangjával, költészetével tud hatni a gonosz, romlott világban – s hangja, költészete pedig: óhitek feldúlása, káromkodás és templomépítés.

Advertisements

2 hozzászólás to “Ordassy Károly: Ki viszi át a szerelmet (elemzés)”

  1. Lina március 25, 2016 - 02:29 #

    Érdekfeszítő elemzés. Még egy olvasat: 1957 és ebből következően az emberi értékek pusztulása, egy eszme pusztulása… “Lángot ki lehel deres ágra” – Ki ad még hitet, lelkesedést ebben a megfagyott helyzetben? “Lágy hantú mezővé a szikla-
    csípőket ki öleli sírva?” – csípő és ölelés a férfi és nő egybeolvadása, a legkomplexebb kép. Lágy mező és szila csípő szöges ellentétében: lehet gyengéd, simogató és végtelenül fájdalmas is, mint az ölelés egy életkezdet, a szikla és Prométheusz fájdalma a halál képe. Miért születtünk, milyen feladattal lángoltunk és milyen szikla kínokat éltünk meg 1956 után… “Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?” – 1957 januárjától tömeges bebörtönzések kezdődtek. “S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?” – a katedrális, mint az emberi hit jelképe, ’56 után minden szertefoszlik. Ő mégis paradox módon hisz abban, hogy a szétdúlt társadalomban lehet ebből hitet építeni. “Létem ha végleg lemerűlt,ki rettenti a keselyűt!S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra?” Létem lemerűlt:fizikai és költői halál. Mit tud még a költő mondani? A madár viszi át féltve őrzött fiókáját csőrében tartva a biztonságos pontra,a kutya fogai közt kölykét a veszélyből is menti. Az utolsó kincs, érték a Szerelem. Szerelmet a túlsó partra: a halál folyóján a túlvilágra (Léthe a felejtés vize!), a halálig őrizve e kincset (minden kincset, ami az emberi érzések legnagyobbika mellett jelképesen itt van), vagy a halálon túl is? Fájdalmasan gyönyörű vers. Kedvencem.

    • Krisztina77 március 25, 2016 - 10:38 #

      Kedves Lina!

      Köszönöm a hozzászólást és a ráadás-elemzést is! 🙂
      Üdv!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: