Ordassy Károly: A kárhozottak éneke

6 jan

hellfire

A KÁRHOZOTTAK ÉNEKE
Baudelaire-szonett a Pokolból

„A szeme közé néztem az alaknak;
délcegen állt, homlokát fölemelve;
látszott: a Poklot mélyen megveti.”
(Dante: Pokol, 10/34-36., Nádasdy Á. ford.)



Anyám sivár világra szült – és én oly szomjasan, mohón

öleltem lelkemhez földünk múló kéjmámorát
– kábszert, rimát, gyönyört, s az álmok bordó színborát –,
hogy bűnömért itt égek el kénes Pokol-kohón.

Sok rezge rózsa, szajha-öl: cigány, fehér, mulatt…
S most égő csókjaik: emlékes bús parázs.
A rettegés, mi részem itt, gonosz hasis-varázs,
mely száz szörny-ördögöt teremt, ki kínomon mulat.

Itt kéneső, s reménytelen, sómarta szenvedés,
Istent káromló őrület – evvel kell szembenézz.
Elmúlni nincs remény, Poklomnak nem lesz vége sem.

Bús énekem, halott imám homályba szálldaló,
De mégis gyötrött ajkamról tömjénként száll a szó,
És mint virág, e szennyből felvirít szép-győztesen.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: