Archívum | Monostor RSS feed for this section

Galló Gergely: Menekülős jelenet

29 jan

hihetetlen akció

„Mindennapi termékeit mi adjuk meg önnek” – állítja az M&B hirdetés az Örsön. A hirdetőtábla egy fickót ábrázol kantáros nadrágban és láncfűrésszel a kezében, ördögi pofává graffitizve. Valaki vette a fáradtságot, fölmászott a fickó fejéhez, hosszú hegyes füleket és lógó nyelvet firkált neki piros festékszóróval. Ott állok a hirdetőtábla alatt és a Corolla kulcsaival szórakozom. Nézem a hirdetőtáblát és nem tudom kiolvasni belőle, hogy mi vár rám. Még csak nem is sejtem. Az egész az ördögi arccal kezdődik, ami most még csak egy jó kis heccnek tűnik… olvasásának folytatása

Reklámok

Galló Gergely: Telefonhívás

19 jan

Image

Egyik délután felhívom az öcsémet, akivel legalább egy éve nem beszéltem. Nem mintha sok kedvem lenne hozzá, egyáltalán nincs hozzá kedvem, tudom, hogy ez lesz életem egyik legkényelmetlenebb beszélgetése, de Berta már napok óta rágja a fülemet, én meg napok óta próbálom elsumákolni a dolgot. Végül beadom a derekam. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Jarvis csapda

21 dec

ImageAz Idő olyan, mint… mint olyan…
– Ébresztő! – Tímár Kálmán kinyitotta szemét, sűrűn pislogva meredt a semmibe. Vörös, digitális számjegyek a sötétben: 4:40 volt.
Felkattintotta a villanyt az éjjeliszekrényen. Gyenge fény töltötte be a hálószobát, az árnyékok az ágy alá és a takaró redői közé menekültek.
Nóri nem ébredt fel, csak alig láthatóan megremegett, mint a sima víztükör a rá hulló falevéltől. Gyöngéden megpuszilta a nő vállát és felült. Miért nem jelzett ez a vacak? Fölemelte az órát, a számlapon újabb vörös perc kattant, mintha az idő gúnyosan kacsintott volna: megszívtad haver: 4:41 van! Halványan földerengett előtte, hogy valaki hívta álmában, csak nem ébredt fel erre. Lenézett az ágy mellé, a teleirkált, kockás jegyzetfüzetére. A készülő regény vázlata. Kerek egy órával korábbra állította az ébresztőt, hogy mielőtt elmegy dolgozni legyen ideje írni. Hatra a gyárban kellett lennie. Nem ébredt fel és most baszhatja az írást. A kockás füzeten egy nagybetűvel írott és aláhúzott név: Jarvis. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Mata Hari szeress belém

30 nov

Image

Valamelyik este Tibor találkozott a Pókkal.
Nyár közepén.
Nappal meleg szél fújt a dombok felől. Estére elült a szél, de a hőség csak nem akart enyhülni. Tibor leugrott a Kairóba, Jolánnak azt mondta, hogy csak egy pohár sörért, és ehhez tartva magát ott ült a pulttal szemben és elmélázva figyelte a péntek esti forgatagot. Kairó sört csapolt két embernek. Az imént ugrottak be és az egyik, csíkos pólóban, azt mondta a malterfoltos pólósnak, hogy kurva szar, mert megissza a sörét és rohanhat Remetésre a pénze utána. Egy fickó a pult sarkánál a plazmatévét bámulta és nyerítve röhögött egy régi Chevy Chase vígjátékon. Megint egy másik a pult végében állt, egyik keze a zsebében, másik a pultra támasztva, és ő is a vígjátékot nézte. Aztán Kairóhoz fordult és megkérdezte, melyik Kairó volt előbb: az ember vagy a kocsmája. Erre a csapos mosolygott, de a választ már nem lehetett hallani, mert felcsendült az Egy jó asszony mindent megbocsát című dal. Chevy Chase elhallgatott, és a nyerítő rosszallóan a zenegép felé nézett. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Átlagos este sörrel és brazil bajnoksággal

20 nov

Off to the Pub 1911 by Walter Richard Sickert 1860-1942

Lajos úgy döntött, hogy itt az ideje hazaindulni.
Na, elindultam! jelentette be, aztán mégis ottmaradt.
A Pillangóban összesűrűsödött az este. Vizeletszag áradt a nyitva felejtett WC-ajtó mögül. Zoli, sört csapolt a pult túloldalán. Kedd esti egykedvűséggel figyelte a korsó oldalán felkúszó habot. Foci ment a tévében, brazil bajnokság. Sao Paolo – Santos meccs:
A Santos vezethet támadást a jobb szélen. Egy beadás!… Fölé! – harsogta a kommentátor.
Lajos erősen fogadkozott magában, hogy hazamegy, de a kezdőlépést mindig nehéz megtenni. Sosem egyszerű, ha az ember beugrik egy sörre és ottfelejti magát. Húsz éve próbálkozott már ezzel a feladattal. Jobbján egy cingár ipse kék melósban már vagy’ egy órája a fejét ingatta, lába le-lecsúszott a székről, mint aki kísérletet tesz arra, hogy elinduljon.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Beugrottál!

6 Sze

Mit csinálsz te azzal a tűvel és cérnával?” Kérdezte a hang. A krapek remegő hangon felelt: „Összeillesztem az iratokat.” „És tudod, hogyan illeszd össze őket?” Tudakolta a hang. „Olyan sorrendben illesztem össze őket, ahogy nekem tetszik.”

Nyár volt. Már két hete keresték az eltűnt lányt. Gyöngyvérnek hívták. Fiatal, csinos, mindenkivel kedves és mindig mosolygós teremtés volt. Monostor több ezer különálló darabbá formálta a sztorit. Ahány száj, annyi vélemény. A lány fényes nappal tűnt el otthonról, és ez még jelenthetne bármit, de a szomszédok egy fehér Toyota furgont láttak elhajtani. Hogy mindez mennyire hiteles, az más kérdés – jó szemük volt, annyi szent -, a lényeg, hogy képzeljünk el egy szakadt tragacsot platóján pótkerékkel meg egy régi, faburkolatú tévével, amit háló borít. Így írták le azt a furgont és így került a képbe az ifjabbik Molnár János is. Molnár harmincas éveinek közepén járt, olajfoltos overallban járt-kelt, mert autószerelő műhelye volt a Dózsa György utcában. Felesége folyton a tévét bámulta és hallott a fehér furgonról. Megemlíti férjének az egyik ebédnél, mire ifj. Molnárnak beugrik valami. Egy emlék… Ja, hát persze: járt nála egy ember fehér furgonnal, a lyukas olajvezetéket kellett megjavítania. Még a nevére is emlékezett: Halász Előd, így hívták. És mint minden név, úgy a Halász Elődé is magán viselte a szóbeszéd másod-harmadkezű igazságait: egyszer már ült, talán pont szexuális zaklatásért, mindenesetre volt egy profilja a fickónak, és a rendőrségnek ennyi elég is, hogy begyűjtsek őt. Halász Előd Monostor-felső határában lakott, arrafelé pedig mint tudjuk, rumlis az élet. Az utolsó házak közt találunk bedőlt oldalú vályogviskót, olyan kerítés nélkülit ugatós kutyákkal. Halász Előd takaros, erkélyes házban lakott, a kertje viszont úgy festett, mint, egy kényszeres szemétgyűjtőé; telis-tele évtizedek rozsdás kacatjaival. De a legfontosabb, hogy ott állt a ház mellett a fehér furgon. Úgy ahogy azt leírták: platóján pótkerék és hálóval letakart tévé. A nyomozók többször csöngettek, hiába, majd a szomszédoknál érdeklődtek. Sikerült is találniuk egy kisöreg bácsit, kis, öreg házában, aki elmondta, hogy a szomszédot nem látta elmenni. A nyomozók megköszönték az útmutatást és házkutatásit kértek. Míg vártak, az öreg folytatta. Halász úr manapság fát szokott lopni, meséli, amióta munka és asszony nélkül maradt. Az asszony akkor hagyta el, amikor börtönbüntetését töltötte. És mi volt Előd történetének vége? Hát elmondom nektek: megérkezett a parancs, a nyomozók leverték a lakatot – a kaput csak egy biciklilakat tartotta – és bementek a házba. Odabent bűz fogadta őket. A hálószobában meglátták Elődöt ágya szélén heverni, legyek és piásüvegek társaságában. Halász Előd kinyírta magát alkohollal… Megtalálták nála a lány cuccait, de a lányt nem. Meghalt mielőtt kiszedhették volna belőle. Itt a vége.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Mindent hall az erdő…

6 Sze

Itt semmi sem változott. A Monsotor-alsói panelrengeteg és környéke jó pár éve ugyanilyen volt. Jobbra panelházak, balra fenyőerdő, a kettő között körbekerített kosárpálya. Ha megfordulunk ott az alsót és felsőt elválasztó műút. A tömb felhangolja a zajokat: az út felől kamionok és volánjáratok, amire játszótér felelget, meg beszélgetések, ajtócsapkodás, délutáni matiné a nyitva felejtett erkélyajtó mögül. Elszórva levelek az aszfalton és tócsákba száradt fehér szirmok. Tövises bokrok nyúlnak át a kerítésen. Gyerekek közelednek a pálya felé.
Egyikük biciklit tol, a másik három gyalog van. A biciklis felnéz a pálya melletti emelkedőre. Lezárt raktárbódék sorakoznak az emelkedő aljában. Tetején az erdő kezdődik. Egy madárijesztő áll az erdő szélén. Csapzott szalmakalapja alig látszik ki a megsárgult fűből.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Egy férfi báránnyal álmodott

16 aug

Megint ugyanaz az álom.
Reggel a felesége ébresztette. Miközben sajtos kiflijét ette, hozzá a két nagy pohár kávéval, felesége bejelentette, hogy lányuk elment a barátaival strandolni.
– Korán elmentek a barátaival – mondta a felesége.
– Hová?
– Strandolnak.
– Ezek folyton strandolni járnak, meg buliba. Ne érts félre, tudod, hogy nem én vagyok a legszigorúbb apa, de igazán dolgozhatna is nyáron. Nem csak a szórakozás. Esküszöm magam rángatom el valamelyik, hogy is hívjákhoz. Diákszövetséghez.
Szájához emelte a csészét, és szürcsölt a kávéból.
– Dolgozhatna nálunk is, az egyik boltban – mondta a felesége.
A férfi hevesen bólogatott.
– Vagy akár dolgozhatna ott is. Tanulja meg mi az a munka. Amikor ennyi idős voltam, apa építkezésre vitt. Azt mondta: fiam addig nem ültetlek íróasztal mögé, amíg nem tudod, milyen a trógerolás. Máig nem felejtem, ahogy ezek ketten a munkavezetővel összeröhögtek: aztán nehogy kesztyűs kézzel bánj a fiammal. Mondta apám annak a vén piásnak. Az meg csak a kezét tördelte. A Rozsdás Józsi, róla beszélek. Elitta az agyát.
– És a nővéred?
– Ő már akkor is az irodában dolgozott. A lényeg, hogy dolgozott. A családi vállalkozás azt jelenti, hogy az egész család részt vesz benne.
Felesége rágyújtott egy cigarettára. Erről ennyit. Karba tett kézzel állt a konyhapult mellett és füstölt. Harminc felett járt, a férfi meglátása szerint minden évben, mintha két évet öregedett volna.

olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: