Archívum | Ömlesztve RSS feed for this section

Galló Gergely: Arany Cadillac

18 feb

Kép

…Linda a Warhol Klubban, túl egy koktélon.
Meredten bámulta az előtte álló szimulátor monitorját. Unalmában aranygyűrűjével játszott. A gyűrűt még Tamástól kapta házasság céljából, akárcsak a Wéber vezetéknevet. Pocsék meleg volt, fülledt és zajos. Szar ez a mulatós dub, gondolta. Akármerre fordította tekintetét Marilyn Monroe rózsaszín, sárga negatívjai mosolyogtak vissza, azzal a fölényes, bármit megszerzek ábrázattal.
Andrea, a tizennyolc éves pincérlány termett mögötte, akár az árnyék. Csak a lány görkorcsolyájának surrogó neszét hallotta.
Ne rémisztgess hülye ribanc, gondolta Linda. olvasásának folytatása

Reklámok

Galló Gergely: Az aranykulcs

4 feb

Kép

Egy nap meglátogatott az Őrült. Az aranykulcsot követelte. Érvei hatásosak voltak: tükörszilánkot szegezett a torkomnak.
Megkérdeztem tőle, mi a franc az az aranykulcs, és hozzátettem, hogy én erről nem tudok semmit. De ő csak mondta tovább: kell a kulcsod… kell… Felajánlottam, hogy főzök neki egy kávét és megbeszéljük, azt terveztem, hogy beeresztem a házba, mielőtt a szomszédok meglátják és rendőrt hívnak. Erre elrohant. Olyan hirtelen, ahogy megjelent. Kettőt pislogtam, és ő már át is ugrott a szomszédba. Kutyák ugattak, az Őrült futtában letépett egy pólót a szomszéd szárítóköteléről. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Fejetlenség

31 dec

Image

Az utolsó józan emlékem: a sörkertben ülünk korsóink felett.
Aztán minden kifordult önmagából.
Mire rájöttem, hogy valójában darabokra estünk már sötét lett. Csak szemem tudtam forgatni. Lentről minden hatalmasnak tűnt. Szemben asztal és pad, az asztal körül férfiak ültek.
Hé!- ordítottam nekik – Itt vagyunk, lent!
Egy hang szólalt meg a fülem mellett:
Nem hallanak minket.
A hang egyáltalán nem volt ismerős. Sebaj!
Hol vannak a többiek? – kérdeztem.
Az az utolsó emlékem, hogy ülünk a sörünk felett és a kemény fenyőlapot támasztjuk – válaszolt a hang. – Ha jól sejtem nagyon berúgtunk. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Második csapás

28 dec

Kép

Aznap este a förtelmes bűz is megérkezett. Savanyú dögszag volt. Ági félálomban még mondott valamit, de érteni már nem értettem. Szinte azonnal álomba merültem. Kedd hajnalban ismét eleredt.
Megyek, csinálok egy kis reggelit – mondta Ági – Kávé?
Naná – ásítottam. – Mi ez a lárma?
Tessék? – kérdezte Ági a konyhából.
Te nem hallod ezt az iszonyú zenebonát? – ismételtem öltözködés közben.
Aztán egy hangos sikoltás. Ági sikoltott. Kirohantam a folyosóra, aztán balra, be a konyhába. Ági az ablak előtt állt, mozdulatlanul.
– Mi van? – kérdeztem és én is kinéztem.
Az udvar békákkal volt tele! A sáros felszín, merő barna kocsonyává vált, mozgott a rengeteg állattól. Öklömnyi varangyok özönlötték el az udvart. A környékbeli házak kertjei is tele voltak velük, de megszállták az utcát is. Ugráltak és brekegtek és rettentően büdös volt tőlük. olvasásának folytatása

Galló Gergely: Kommentek a végtelennek

11 dec

Kép

Én azt álmodtam, hogy álom vagyok, látok és hallok, sziveken keresztül, néma énekeket – Révész Béla, Néma énekek

  olvasásának folytatása

Galló Gergely: Új melója van

8 dec

Kép

Éjszakai felszolgálás két dúsgazdag fazonnál. Késésben volt, fogott egy taxit, és azzal ment a megadott címre. A taxiban levetette a pólóját, fölvette a fehér inget és a frakkot. A belvárost lassan elhagyták, eltűntek a villamosok, elmentek egy rogyadozó toronyház mellett, aztán kacskaringós út vezetett fel a villanegyedek felé. A taxis hátra-hátrasandított, közben arról dumált, hogy fél év és kimegy Belgiumba szakácsnak. Addig taxizik. Hallgatta a taxist, és öltözött. Mire odaértek a nyakkendőt is megkötötte, vaskos borravalót adott. Próbált nagyvonalú lenni. Ott állt a nyitott, öntöttvas kapu előtt farmerban és kabátban, és befelé nézett a kapun. Távolabb a kertben kirajzolódtak a háromszintes ház körvonalai. Csak az alsó szinten volt kivilágítva. Valaki közeledett a kapu felé. Férfi frakkban, járása könnyű és ruganyos. Aztán meglátta az arcát is: alacsony és kopaszra nyírt hajú.
‒ Te vagy Teó, ha jól sejtem? olvasásának folytatása

Galló Gergely: Az idő zabaál

5 dec

Francisco Goya KronoszHa az idő szörnyeteg volna…
Csaknem öt méter magas lenne, sötétbarna bőrű, hosszú végtagokkal, megroggyant lábakkal és földig lógó karokkal. Combjai vékonyak lennének, lábszára vastag. Ugyanígy kezei: vékony felkar, vastag alkar. Bőre löttyedt, mint valami lebeny, teste nagy részét dús szőr fedi. Koponyájáról hosszú, egyenes szálú sörény fut le egészen a mellkasáig. Fog nélküli száját hatalmasra tudná tátani, mint egy sötét és feneketlen mélységet. Szemeit pedig, mintha egyetlen izomszál sem kötné koponyacsontjához, csupán a szemüregébe behelyezett golyók volnának, s ahogy az utcán ugrándozik lefelé, úgy ugrálnak szemei is.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Rendőrbusz

16 nov

rendőrbusz

Bárki megrágalmazhat bárkit. Ez az utolsó gondolatom. Mint egy visszhang aminek nem tudom az eredetét. Zsibbad a fejem a sok telefonálástól:
– Kiugrom ebédelni!
Az irodafőnök hátratett kézzel lépked az íróasztalok között.
– Ki akar menni ebédelni? – felém fordítja sunyi képét.
– Meg jelentenék a KMB-ben is. Reggel nem jelentettem.
– Rendben van K. József, rendben van – mondja, de látszik rajta, hogy legszívesebben azt mondaná: „Sajnálom, ez a maga baja, nekem ehhez semmi közöm”. Aztán hozzáteszi: Ne maradjon soká, egy órán belül érjen vissza, világos? – és megkocogtatja karóráját.
Odalent a portás átvizsgálja a kilépőket.
– Gyerünk, gyerünk, tovább. Á! Kit látnak szemeim. K. József. Mindig ugyanabban az időpontban – fölemeli a fémdetektort. Van valami elvámolnivalója? Hm? K. József. Hm? – Egy lekapcsolt monitorban megpillantom magamat. Széttárat karokkal állok a portás előtt, mint egy madárijesztő.
– Csak a szokásos – átnyújtom neki az újságpapírba csavart kis csomagot. A szendvicsem.

olvasásának folytatása

Galló Gergely: Gambol

14 nov

Image

Klung-klung, hallani távol egy zárat, és Reccs! a tetőn. Sok a flepnis errefelé, akik nem tudnak a koponyájukon heverni, ha értik mire gondolok. Nem jó környék ez a hozzám hasonló átlagos pofának, aki szeretne itt nyugodtan éldegélni.
De ezeknek lehet ám beszélni, hogy hagyják abba! Régen elbántak velem, sok-sok évaddal ezelőtt, szőrtelen koponyám még őrzi a varratokat és vágásokat a szemem alatt, és a szám körül. Mostanság félnek tőlem. Nem, nem is igazán tőlem, inkább az apródjaimtól. Tőlük aztán lehet félnivalójuk. De még nekem is.

olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: