Archívum | Líra RSS feed for this section

Ordassy Károly: A kárhozottak éneke

6 jan

hellfire

A KÁRHOZOTTAK ÉNEKE
Baudelaire-szonett a Pokolból

„A szeme közé néztem az alaknak;
délcegen állt, homlokát fölemelve;
látszott: a Poklot mélyen megveti.”
(Dante: Pokol, 10/34-36., Nádasdy Á. ford.)

olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: Én vagyok gyilkosod

29 dec

001078049_kalvaria-jpg-jpg_orig

ÉN VAGYOK GYILKOSOD
Krisztus-himnusz Húsvétra 

I.
Ó, drága Krisztusom:
Lásd, itt áll kereszted tövében gyilkosod,
És nem megy el, amíg bűnétől nem mosod!
»Édes Krisztus Urunk, Fájdalmak bús Fia, meggyónom bűneim:« 
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Sáros Panni…

29 dec

cemetery-729152_960_720

– Anyám, édesanyám, elmegyek, elmegyek.
Anyám, édesanyám, múlatni elmegyek!

– Fiam, ott lesz veled, mondd, a Sáros Panni?
Fiam, a diszkóba’ ott lesz veled Panni?

– Elhagyott a másér’… Elhagyott a Panni.
Én is el fogom őt… Múlatva elhagyni! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kiáltás! Tegyetek rendet a fejembe!

20 nov

article-2692644-1fa7ac5000000578-112_964x585

Tegyetek rendet a fejembe! Vagy kiömlik belőle, mint az iszap, a feketés velőlé, ami úgy lötyög benne, akár a borban a pohár.
Tegyetek rendet a fejembe, vagy feljön az Éjszaki Úr!
Feljön a Fekete Villanószemű, hát tegyetek lelket a fejembe, vagy szétesik a szóból ép mondat!
Tegyetek rendet a kezembe kaszát veszek, és én vágok rendet!
Mint a paraszt: aki kévét hasít a világból, és kaszával vágja az életet, és az nem tehet panaszt. Mert ledőlt, mint az értelem márványkapuja. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A hitükért megölt keresztények himnusza

14 Júl

Névtelen

A „Krisztusom, kívüled…” dallamára
Kuruc dallam, hegedűvel


 

 

Krisztusom, királyom, töviskoszorúdat
Illeszd a fejemre, hadd érezzem búdat!
Hordozzam utánad kereszted, a rútat:
Hadd imádjam széttárt karokkal az Úrat!
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kik a boldogok?

30 ápr

est-88_On_Mount_Calvary_149.28183441

Boldog vagy te, ha lelki szegény vagy, koldus imájú:
Mennybeli víg lakodat Istened adja neked!

Boldog vagy te, ha sírva kiáltod: kínoz az Élet.
Látja az Isten e bút: S vígasza lesz a tiéd!

Boldog vagy te szelíd és jámbor lelkületű, mert
Újjáépül a Föld, s megkapod azt örökül! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Röpke nász, gyorsmenet

12 feb

flex4

 

 

„Mint éles, éhes fogak: úgy harap a kéj az erkölcs sohasem rozsdálló vasába.”

Ó, egy perce még hideg…
Még fázós-dacos, rideg:
S most, aki alant fekszik,
Egyszerre átmelegűl,
S támadója heves csókjától hevűl
Belűl…
Elsőre tán fáj – de mindkettőnek tetszik. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: [Cifra tüzű lángod…]

5 nov

2547620_0bade8a09ff06d0da5e4ca8ac289fbb9_wm„cifra tüzű lángod fénnyel szemembe lobbanik,
te Új, te Friss, te Mégdacos!
te Égenlebegő
s lobogó!
míg én csupán kerengő
és céltalan veszejtő.
cifra tüzű fényed vak szemembe lángva lobbanik!
Fényednek örvendj!
s nálam érezd magad jobban itt!” olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Utolsó Csók

15 Júl

Alabástrom

Magamba komorultam;
Ücsörgök: nyomorultan,
És
Mint ledermedett vásznon mozifilmet –
Nézem az agyhártyámra feszített képet:
Ahol egy Szerelem ért véget.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Hamvasztásodra

17 jún

28456_orig

Hogy elférjél egy kis helyen
Majd tűz emészti testedet:
S a Halál lakik jól Veled.

Mert nem váltottak fekhelyet
A temető szűk kebelén.
S a föld, a tágas anyaöl:
Végül szűk Neked.

Látod-e felem szemeddel szemedet? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Danse Macabre

10 máj

haláltánc_danza macabra

,,Én, ki mostan jelenvaló ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek.
Elmegyek meghalni: hamuvá leendő vagyok…” (P. de Rosenheim, 1380-1433)


 

Van egy visszatérő,
Lágyan égő
Láz-álmom.

S ez mindig visszakullog,
Szinte bocsánatkérőn,
És rám telepszik,
Mellkasomra űl
Csont-vigyorogva:
Ahogy a Halál hegedűl. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: János három tizenhat

11 ápr

huge.94.470063-042

 

2014. április hetedikén késő éjjel

JÁNOS HÁROM TIZENHAT

Úgy teremtette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát kelljen adnia érte.
Úgy, hogy Neki is fájjon, ami nekem is.

Hát mégsem alszanak a szegek a hideg homokban?
Istenemre mondom: Nem alszanak!
Én mindet felébresztem bűne-múlt álmából,
És kezembe kalapácsot, kopácsverőt, súlyosat veszek.
Beléd verem mind a szegeket! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Tájkép Rólad

7 ápr

Nő

Most megfestelek:
Lefestem szóval testedet.

Lábad hosszú, hajló, kecses,
Bőröd fínom, bársonyillatú
Csípőd izgató, rejtekes:
Mihez ha hozzáér fürkész ujjam
Testemen által áram villan. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Szent Gellért téri metrómegálló – Az új metró átadására

31 Már

Kép


Válaszemlék „Az én bűnöm” című vershez
B. Sz.-nak S. M.-nak forró szerelemmel

Akár fent
A magosban
Akár lent
A mélyben, alánt
Egyaránt
A legszebb megálló a négyesen
A Szent Gellérti.

S jaj, e verset senki sem érti…

Most tehát elmagyarázom őszintén,
Mindenkinek az ő szintjén,
Mi fáj, mi bánt,
Mi bús bánat csillan vissza rám
E metrómegálló sokszínű mozaikán. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Káin keserves panasza

27 Már

Kép

az Ím, nagy Isten… dallamára


 

Ím nagy Isten most előtted epém kihányom,
Menedékem nincs sehol e rohadt világon.
Ajtóm előtt, mint a farkas, rám bűn lesdekelt,
Ajtóm előtt, küszöbömön, Ábel esett el.

Hitem vágyó, Rád sóvárgó féltékenység volt.
Ábel öcsém, őt szeretted… Langy vére kifolyt! olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: