Archive | Novella RSS feed for this section

Ordassy Károly: A Mészárosék lánya

1 máj

uj_kepA Mészároséknak van egy csúnyácska lányuk, úgy hívják Etus. Nálam néhány évvel idősebb. Azt tudni kell a lányokról, hogy amelyik nem szép, az legtöbbször nagyon szívós, kitartó. Az Etus is ilyen szívós teremtés. Sose betegeskedett, otthon mindig segített szüleinek főzni, takarítani, az iskolában pedig kitűnő tanuló volt.
Udvarlója nem akadt, de a sok sürgés-forgás mellett nem is lett volna ideje a hódolókra. Szorgos leány volt, valóságos házitündér. Odáig vitte a szorgoskodással, hogy két diplomát is szerzett.

Nem is ez a fő dolog. Hanem mondtam, nem volt szép lyány olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Júdással álmodtam

21 Már

Kép

Júdással álmodtam. Épp csak most vitték el Jézust a főpap szolgái, ő pedig ott ült a Gecsemáné-kertben, pont olyan bamba, szélütött képet vágva, ahogy mindig is elképzeltem, hogy így nézhetett, mikor rádöbbent, hogy mit is tett.

És fú, de felpofoztam! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kérdés az Isten-szeretetről és a felebaráti szeretetről

20 feb

KépAmikor Jézus még közöttünk járt-kelt és tanított, történt, hogy midőn a samáriai pogányok földjéről tért vissza, elébe állottak a farizeusok és a heródes-pártiak és ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy feddhetetlen és igaz tanító vagy, mondd meg azért tehát:
Kik szeretik igazán az Istent?
– A zsidók, akikhez Mózes és a próféták által szólott az Úr, vagy a samáriai pogányok tán, akikhez nem szólott az Úr?
Mindezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék őt.

Jézus pedig így válaszolt nekik:
– Egy embernek volt két fia. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Sátán evangéliuma – Teremtés könyve

6 feb

Lucifer_by_Caelicorn

„Üdv, Alvilág! Iszony, s te Vég-Pokol!
Fogadd be új Urad, kinek szivét
Nem változtatja meg hely és idő.
E szív önnön helye, és benne támaszt
Pokolból Mennyet és Mennyből Pokolt.
Mit számít, hol, ha ugyanaz vagyok?
Legyek akármi, de kisebb Nála nem,
Kit nagyobbá csupán villáma tett!”
(Lucifer)


Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a Sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Éjszakának nevezte.

A Sátán pedig nézte merőn az Urat, s megfigyelte művét.
Így lett este, és lett reggel: első nap. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szélhámosok – koldus és herceg

25 jan

Ennio Morricone - Le Professionnel (1981)Hogy, hogy nem, egy koldus valamely hideg őszi napon beköltözött az aluljáróba, abba, amelyik az árpád hídi metrónál van. Rendszerint furulyázott is, egyébként ügyesen, apró pénzért. Olyan zenész volt – vagy lehetett – amilyen a mesebeli tücsök…
Ült tehát és furulyázott, többnyire komolyzenét, Vivaldit persze, és Mozartot, de nem ritkán előfordult, hogy filmzenét játszott, azt a komolyabb fajtát, Vangelist és Morriconét többnyire.

Történt pedig, hogy egy elszegényedett herceg, az Élet Hercege, aki sokat járt arra, de mindig épp sietett, most szórakozott kedvében volt, s megállt hallgatódzni.
Pattogó, fényes erejű, pompás zenét hallott. Vérpezsdítő tavasz-zene volt. Ismerte.
– Vivaldi. Négy évszak. Tavasz. Első tétel, „Március”. – szólt a koldushoz, mikor az végzett.
– Úgy van. Szereti a zenét?
– Nagyon. És párbajt ajánlok, uram. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ézsau vadászata

23 jan
Bertam mester

Nem zsíros földön lesz lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz: letöröd igáját nyakadról!

 


Az úgy van, hogy ha kell, akkor segít az Isten. Ha nem kell, akkor is segít, csak akkor nemigen vesszük észre. De most kellett, és segített is.
Egy ilyen vadászat napokig is el szokott tartani. Sőt, sokszor előfordul az is, hogy – bár napokig eltart – eredménytelen marad. Így vagy úgy, egy napot biztosan rá kell szánni a vadászatra.
Észrevenni a nyomokat, az állat fejével gondolkodni, kilesni, becserkelni, megölni – tiszta és egyszerű szavakkal takarjuk el a nehéz és bizonytalan munkát.
Ezért olyan meglepő, ami történt: olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Zsidó királyok

18 jan

chessA zsidó sakkmester beleborzongott a tudatba, hogy az utolsó játszmát el fogja veszteni. A tőle megszokott előkelő keccsel ragadta nyakon megsakkolt királyát. Még nincs matt olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A paraszt és a királynő

15 jan


rr_fekfatyh
A paraszt azon a reggelen megborotválkozott, kifésülte kócos haját, és egy kis kölnivizet is csöpögtetett ruhájára. Amint a palota lépcsején fölfelé baktatott, a tegnapi rövidke beszélgetés mondatai zsongtak, zsibongtak fejében. A csodaszép királynő egy „apró szívességet” kért tőle, és bár „pénzben, rangban nem tudná jutalmazni”, azért „a maga módján meghálálná”. És kacéran, kihívóan mosolygott a királynő, vastagon rúzsozott ajkain megcsillant édeskés nyála, olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Éhesen

8 jan

273570_esauTavaszodott. Pontosabban úgy tűnt, mintha tavaszodna. Valójában csak egy néhánynapos januárvégi enyhülés utolsó délutánja olvadozott az árokpartra hányt hókupacokon. Mindenki tudta, hogy a napos, bizsergető időjárás csupán hazug, könnyed ámítás, mert nincs vége a télnek. Mégis érthető, hogy az emberek hazug volta ellenére is szerették e látszatot.
A kis utca langyos vasárnapi levegője megtelt a különböző étkek ínycsiklandó szagával. Érezni lehetett a gulyásleves csípősségét és a rántotta illatát. Ez keveredett pár házzal feljebb a különböző főtt és sült húsok nehéz, zsíros szagával.

Edóm a kimerítő munka után hazafelé tartott. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Az öreg bűvész

6 jan

XIR187036Nem, nem volt öreg. Alig negyven. És elsősorban nem is bűvész volt, hanem inkább zsonglőr, bár jónéhány bűvésztrükköt is ismert. Zsonglőr, s talán ezért számított a kor. Gyorsnak kellett lennie és ügyesnek. És mindíg.

Egy pálinkás- és egy borosüveget dobált a levegőben, mindenki legnagyobb ámulatára. Keresztelő volt és őt bámulta az egész család. Máskor nem csinált ilyet, legfeljebb a saját születésnapján, de most nem volt születésnapja. Keresztelő volt. Ő viszont – parádés, széles kedvében – vakmerőn dobálta a nyitott üvegeket és csak azután töltött, ha már az üveget jól megtáncoltatta az égben. Töltött mindenkinek. Magának sosem. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób könyve

4 jan

satan-smiting-job-with-boils-_william-blake

,,Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, amije van kezedbe adom;” (Jób könyve, 1/6-12a)

A szűk, elhasznált levegőjű kocsmában tulajdonképen két mulatozási lehetőség adódott – leszámítva az olcsó, pancsolt italok vedelését – kacérkodni a fiatal, álmatag pultoslánnyal, és játszani a nyerőgépen. Jób, mint mindig, a nyerőgépnél vesztegette idejét, pénzét. Ittas volt, mint ilyen időben mindig. Ma éjszaka azonban a szerencse istenasszonya forrón megölelte, és sokat nyert. Sorozatban remek lapokat kapott, és már kétheti bérét vehette volna ki a játékgépből.

Ekkor bicegett be a kocsmába a Sátán. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ezt álmodtam éjjel

2 jan

Edvard Munch: Sikoly

 

Felesleges és buta dolog túl sokat törődnünk az álmainkkal. Ha van valami, amit nehezen dolgozunk fel – egy megdöbbentő aznapi esemény, vagy egy komolyabb váltás az életünkben – akkor azzal álmodunk. Az agyunk – vagy a lelkünk? – így dolgozza fel a feldolgozhatatlant. Azt, amit nem tudunk, nem akarunk megmagyarázni. Felesleges tehát, és csak a szomorú emberek töprengenek olyan sokat az álmaikon. Nekem mindig a szomszéd kutyája jut róluk eszembe, amelyiket a gazdája kegyetlenül megvert, aztán a kutya egész nap csak a sebét nyalogatta. Persze, ebcsont beforr – de mennyi órán át nyalogatta szűkölve a sebét az a dög is. Amúgy nem forrt be – másnapra kimúlott. Felesleges – hírdetem -, és mégis mennyit képes vagyok erről írni! De ez a seb most nagyon fáj, most nagyon elvert az Isten. Hogy kimúlok-e holnapig? Nem tudom.

Az én sebem gyönyörű volt, és úgy hívták, hogy Csenge. Évekig fájt, évekig szerettem. Diákszerelem – elmúlik. Ügyet sem vetett rám akkoriban, túl szép volt hozzám, én pedig nem voltam szép, legföljebb csak okos és udvarias, ezt pedig nem szokásuk díjazni a tizennégyéves lányoknak. Elfelejtettem őt – vagy legalább is így hittem. De tegnap éjjel vele álmodtam. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A gazdag ifjú

30 dec

Jesus and the Rich Young Man

 

,,Mester: egy élten át űzött szavad.
És míg űzött: én nem voltam szabad.”


„Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Fújpest!

27 dec

Labdarúgás - OTP Bank Liga - Újpest FC-Ferencváros

Alig néhány másodperce ültek el a lelátón az utolsó „Mocs-kos li-lák!” kiáltások.
Tojás ekkor – a Fradi−Újpest mérkőzés hetvennegyedik percében – ihletet kapott:
Ez mekkora szöveg! Ú, ez mekkora szöveg! Ezt felkapják majd! Hát ez kúrva jó szöveg!
A beállott percnyi csendben pedig megérezte az alkalmat – e csendben lehet szava!
Felállt, és teli torokból skandálni kezdte a merész újítást, a kúrva jó szöveget:
-Fújpest! Fúj-pest! Fúj-pest! FÚJ-PEST!… olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szeretők

27 dec

The Kiss 1901-4 by Auguste Rodin 1840-19171.

Ha gyermekkorunkat fölismerések és megbizonyosodások nélkül vészelhetnénk át, sosem nőhetnénk fel. Akkor és ott ezt még nem is sejtjük.
Rendre így szokott történni:
Valamely édespajtársunknál játszunk, katonásdit épp, vagy fogócskát, és boldog öntudatlanságban lebegünk-libegünk át egyik órából a másikba.
– Gyerkőcök! Gyertek be, kész az ebéd! – hallik odabentről.
Koszosan, szurtosan csörtetünk be a nappaliba, mire barátunk anyja kezet mosni parancsol bennünket – akárcsak otthon. De aztán valahogy az otthoninál finomabb étket raknak elibénk – vagy ha nem is ízletesebb az étel, legalábbis mosolygósabban tálalja a kedves anyuka. Később belép az apa is. Fia amúgy is kócos haját szeretőn összeborzolja, majd somolyogva kérdi:
– Mit játszotok? – és válaszunkat hallva maga is föllelkesül, tovább érdeklődik – ahogy apánk sohasem.
– Melyik fára fogtok bunkert építeni? Hol lesz a főhadiszállásotok? Van-e már csúzlitok?
Csupa jóság és derű ez az ember, csupa kalandvágy, megértés! És mennyire szereti a feleségét! Átkarolja, szájon csókolja, majd végigsimítja hátát, és – ekkor ezt még arcpirítónak érezzük – a keze egy önfeledt másodpercre lejjebb is téved. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: