Archívum | Bibliás RSS feed for this section

Ordassy Károly: Júdással álmodtam

21 Már

Kép

Júdással álmodtam. Épp csak most vitték el Jézust a főpap szolgái, ő pedig ott ült a Gecsemáné-kertben, pont olyan bamba, szélütött képet vágva, ahogy mindig is elképzeltem, hogy így nézhetett, mikor rádöbbent, hogy mit is tett.

És fú, de felpofoztam! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kérdés az Isten-szeretetről és a felebaráti szeretetről

20 feb

KépAmikor Jézus még közöttünk járt-kelt és tanított, történt, hogy midőn a samáriai pogányok földjéről tért vissza, elébe állottak a farizeusok és a heródes-pártiak és ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy feddhetetlen és igaz tanító vagy, mondd meg azért tehát:
Kik szeretik igazán az Istent?
– A zsidók, akikhez Mózes és a próféták által szólott az Úr, vagy a samáriai pogányok tán, akikhez nem szólott az Úr?
Mindezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék őt.

Jézus pedig így válaszolt nekik:
– Egy embernek volt két fia. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Sátán evangéliuma – Teremtés könyve

6 feb

Lucifer_by_Caelicorn

„Üdv, Alvilág! Iszony, s te Vég-Pokol!
Fogadd be új Urad, kinek szivét
Nem változtatja meg hely és idő.
E szív önnön helye, és benne támaszt
Pokolból Mennyet és Mennyből Pokolt.
Mit számít, hol, ha ugyanaz vagyok?
Legyek akármi, de kisebb Nála nem,
Kit nagyobbá csupán villáma tett!”
(Lucifer)


Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a Sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Éjszakának nevezte.

A Sátán pedig nézte merőn az Urat, s megfigyelte művét.
Így lett este, és lett reggel: első nap. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ézsau vadászata

23 jan
Bertam mester

Nem zsíros földön lesz lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz: letöröd igáját nyakadról!

 


Az úgy van, hogy ha kell, akkor segít az Isten. Ha nem kell, akkor is segít, csak akkor nemigen vesszük észre. De most kellett, és segített is.
Egy ilyen vadászat napokig is el szokott tartani. Sőt, sokszor előfordul az is, hogy – bár napokig eltart – eredménytelen marad. Így vagy úgy, egy napot biztosan rá kell szánni a vadászatra.
Észrevenni a nyomokat, az állat fejével gondolkodni, kilesni, becserkelni, megölni – tiszta és egyszerű szavakkal takarjuk el a nehéz és bizonytalan munkát.
Ezért olyan meglepő, ami történt: olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Zsidó királyok

18 jan

chessA zsidó sakkmester beleborzongott a tudatba, hogy az utolsó játszmát el fogja veszteni. A tőle megszokott előkelő keccsel ragadta nyakon megsakkolt királyát. Még nincs matt olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Éhesen

8 jan

273570_esauTavaszodott. Pontosabban úgy tűnt, mintha tavaszodna. Valójában csak egy néhánynapos januárvégi enyhülés utolsó délutánja olvadozott az árokpartra hányt hókupacokon. Mindenki tudta, hogy a napos, bizsergető időjárás csupán hazug, könnyed ámítás, mert nincs vége a télnek. Mégis érthető, hogy az emberek hazug volta ellenére is szerették e látszatot.
A kis utca langyos vasárnapi levegője megtelt a különböző étkek ínycsiklandó szagával. Érezni lehetett a gulyásleves csípősségét és a rántotta illatát. Ez keveredett pár házzal feljebb a különböző főtt és sült húsok nehéz, zsíros szagával.

Edóm a kimerítő munka után hazafelé tartott. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób könyve

4 jan

satan-smiting-job-with-boils-_william-blake

,,Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, amije van kezedbe adom;” (Jób könyve, 1/6-12a)

A szűk, elhasznált levegőjű kocsmában tulajdonképen két mulatozási lehetőség adódott – leszámítva az olcsó, pancsolt italok vedelését – kacérkodni a fiatal, álmatag pultoslánnyal, és játszani a nyerőgépen. Jób, mint mindig, a nyerőgépnél vesztegette idejét, pénzét. Ittas volt, mint ilyen időben mindig. Ma éjszaka azonban a szerencse istenasszonya forrón megölelte, és sokat nyert. Sorozatban remek lapokat kapott, és már kétheti bérét vehette volna ki a játékgépből.

Ekkor bicegett be a kocsmába a Sátán. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A gazdag ifjú

30 dec

Jesus and the Rich Young Man

 

,,Mester: egy élten át űzött szavad.
És míg űzött: én nem voltam szabad.”


„Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szeretők

27 dec

The Kiss 1901-4 by Auguste Rodin 1840-19171.

Ha gyermekkorunkat fölismerések és megbizonyosodások nélkül vészelhetnénk át, sosem nőhetnénk fel. Akkor és ott ezt még nem is sejtjük.
Rendre így szokott történni:
Valamely édespajtársunknál játszunk, katonásdit épp, vagy fogócskát, és boldog öntudatlanságban lebegünk-libegünk át egyik órából a másikba.
– Gyerkőcök! Gyertek be, kész az ebéd! – hallik odabentről.
Koszosan, szurtosan csörtetünk be a nappaliba, mire barátunk anyja kezet mosni parancsol bennünket – akárcsak otthon. De aztán valahogy az otthoninál finomabb étket raknak elibénk – vagy ha nem is ízletesebb az étel, legalábbis mosolygósabban tálalja a kedves anyuka. Később belép az apa is. Fia amúgy is kócos haját szeretőn összeborzolja, majd somolyogva kérdi:
– Mit játszotok? – és válaszunkat hallva maga is föllelkesül, tovább érdeklődik – ahogy apánk sohasem.
– Melyik fára fogtok bunkert építeni? Hol lesz a főhadiszállásotok? Van-e már csúzlitok?
Csupa jóság és derű ez az ember, csupa kalandvágy, megértés! És mennyire szereti a feleségét! Átkarolja, szájon csókolja, majd végigsimítja hátát, és – ekkor ezt még arcpirítónak érezzük – a keze egy önfeledt másodpercre lejjebb is téved. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ádám bukása

22 dec

,,És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az Élet Fájának útját.” (MózesI, 3/24)


Ádám jól ismerte az Édenkertbe vezető utat. Igaz, a táj megszikkadt azóta, a fák kiszáradtak, meghaltak, az egykor dús legelők, harmatos rétek helyén most sivár völgyek, kopár dombok: halovány homok mindenütt. Csak a száraz, sivatagi romlás – de egy Fa virít még!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szántóföldedbe kétféle magot ne vess!

18 dec

jkm_l_23

 „Más példázatot is mondott nekik [Jézus]: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:

– Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
– Ellenség tette ezt! – felelte nekik.
A szolgák erre megkérdezték:
– Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
Ő azonban így válaszolt:
– Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”


 

„SZÁNTÓFÖLDEDBE KÉTFÉLE MAGOT NE VESS!”
(Mózes harmadik könyve, 19. rész, 19. vers)

Szántóvető volt. Szerette földjét, az anyaföldet.
És mikor eljött a vetés ideje, jó magot vetett a földbe. Amikor pedig a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott egy másféle növény is. Barátai ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:
– Ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Idő

12 dec

 

És a királyiszék körül […] látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és fejükön arany koronák valának. [És] leesik a huszonnégy Vén azelőtt, Aki a királyiszéken ül, és imádja azt, Aki örökkön örökké él. (Jel. 4/4 és 10.)

Így történt: a zsidók királyának, Ezékiásnak betelt az ideje. Isten, mert szerette Ezékiást, elküldötte hozzá Ézsaiást, a látnokot, hogy óva intse a királyt, hogy készülne fel a halálra.
Ezékiás – mert nagy volt déltájt a forróság, őt pedig egy szörnyű kelevény kínozta -, épp lefeküdni készült, mikor belépett hozzá a látnok.
– Felség, hallgass meg! Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Uriás

8 dec

david-et-bethsabc3a9e-de-jan-massys1

Uriás mellkasa megemelkedett, beszívta a kunyhó áporodott füstjét, aztán hörögve, sípolva eresztette ki. Nem kapott elég levegőt. Kétségbeesetten, nagyokat nyelve szívta ismét teli telhetetlen tüdejét, mintha percnyi fuldoklás után most ért volna el a víz felszínére. Úgy tűnt, a véghetetlen világűrt szippantotta magába, de nem segített rajta. Arca márványkékké dermedt.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: ,,Táncolj, táncolj Szulamit!”

29 nov

387

Az ötven borissza szűnni nem akaró könyörgését, óbégatását megunván az asszony beadta derekát. Hívatta lányát, s megkérte, öltözzön át, aztán siessen vissza, mert táncolni fog az uraknak, úgy, ahogy ők szeretnék.
Sem az asszony, sem a lánya nem szerettek veszíteni.

A bimbajából még teljesen ki nem bújt virágocska a legizgatóbb. Zsenge, harmatos ártatlanságával, titkos-tilos csábjával csak még jobban ingerli az embert. Kérlek, less meg! Lopd el kincseim!
A testét elrejteni hivatott apró fátyolfoszlány még inkább kiemelte eddig takargatott, buja bájait. Kíváncsi csend ereszkedett a teremre. A szomjas, mohó tekintetek szinte felfalták a lenge ruházatú lányt.
Az asszony a hatást kémlelve körülnézett. Önelégült mosollyal nyugtázta a részeg horda szájtáti csodavárását. Már gyermeke látványa is elvarázsolta őket!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Éli, Éli, lámá sabaktáni?!

27 nov

10golgota

Történt egyszer, hogy Amálek népe kivonult a pusztába Izráel ellen. És amíg Józsué és a többi zsidó a völgyben küzdött életéért, Mózes egy hegy tetején állt, és kezét a magasba emelve fohászkodott az Úrhoz. Az Úr pedig meghallgatta Mózes imáját, és mindaddig, amíg feléje nyújtotta kezeit, Izráel volt az erősebb a harcban.
De aztán Mózes fáradni kezdett, mindkét karja elzsibbadt. Csak egy pillanatra leeresztem őket, hogy pihenjek egy keveset – gondolta. Amikor abbahagyta a fohászkodást, hogy újra erőt gyűjtsön, rögvest Amálek fiai kerekedtek felül, és erősen szorongatták a zsidókat.
olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: