Archive | Egyéb novellák RSS feed for this section

Ordassy Károly: Szélhámosok – koldus és herceg

25 jan

Ennio Morricone - Le Professionnel (1981)Hogy, hogy nem, egy koldus valamely hideg őszi napon beköltözött az aluljáróba, abba, amelyik az árpád hídi metrónál van. Rendszerint furulyázott is, egyébként ügyesen, apró pénzért. Olyan zenész volt – vagy lehetett – amilyen a mesebeli tücsök…
Ült tehát és furulyázott, többnyire komolyzenét, Vivaldit persze, és Mozartot, de nem ritkán előfordult, hogy filmzenét játszott, azt a komolyabb fajtát, Vangelist és Morriconét többnyire.

Történt pedig, hogy egy elszegényedett herceg, az Élet Hercege, aki sokat járt arra, de mindig épp sietett, most szórakozott kedvében volt, s megállt hallgatódzni.
Pattogó, fényes erejű, pompás zenét hallott. Vérpezsdítő tavasz-zene volt. Ismerte.
– Vivaldi. Négy évszak. Tavasz. Első tétel, „Március”. – szólt a koldushoz, mikor az végzett.
– Úgy van. Szereti a zenét?
– Nagyon. És párbajt ajánlok, uram. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A paraszt és a királynő

15 jan


rr_fekfatyh
A paraszt azon a reggelen megborotválkozott, kifésülte kócos haját, és egy kis kölnivizet is csöpögtetett ruhájára. Amint a palota lépcsején fölfelé baktatott, a tegnapi rövidke beszélgetés mondatai zsongtak, zsibongtak fejében. A csodaszép királynő egy „apró szívességet” kért tőle, és bár „pénzben, rangban nem tudná jutalmazni”, azért „a maga módján meghálálná”. És kacéran, kihívóan mosolygott a királynő, vastagon rúzsozott ajkain megcsillant édeskés nyála, olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Az öreg bűvész

6 jan

XIR187036Nem, nem volt öreg. Alig negyven. És elsősorban nem is bűvész volt, hanem inkább zsonglőr, bár jónéhány bűvésztrükköt is ismert. Zsonglőr, s talán ezért számított a kor. Gyorsnak kellett lennie és ügyesnek. És mindíg.

Egy pálinkás- és egy borosüveget dobált a levegőben, mindenki legnagyobb ámulatára. Keresztelő volt és őt bámulta az egész család. Máskor nem csinált ilyet, legfeljebb a saját születésnapján, de most nem volt születésnapja. Keresztelő volt. Ő viszont – parádés, széles kedvében – vakmerőn dobálta a nyitott üvegeket és csak azután töltött, ha már az üveget jól megtáncoltatta az égben. Töltött mindenkinek. Magának sosem. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ezt álmodtam éjjel

2 jan

Edvard Munch: Sikoly

 

Felesleges és buta dolog túl sokat törődnünk az álmainkkal. Ha van valami, amit nehezen dolgozunk fel – egy megdöbbentő aznapi esemény, vagy egy komolyabb váltás az életünkben – akkor azzal álmodunk. Az agyunk – vagy a lelkünk? – így dolgozza fel a feldolgozhatatlant. Azt, amit nem tudunk, nem akarunk megmagyarázni. Felesleges tehát, és csak a szomorú emberek töprengenek olyan sokat az álmaikon. Nekem mindig a szomszéd kutyája jut róluk eszembe, amelyiket a gazdája kegyetlenül megvert, aztán a kutya egész nap csak a sebét nyalogatta. Persze, ebcsont beforr – de mennyi órán át nyalogatta szűkölve a sebét az a dög is. Amúgy nem forrt be – másnapra kimúlott. Felesleges – hírdetem -, és mégis mennyit képes vagyok erről írni! De ez a seb most nagyon fáj, most nagyon elvert az Isten. Hogy kimúlok-e holnapig? Nem tudom.

Az én sebem gyönyörű volt, és úgy hívták, hogy Csenge. Évekig fájt, évekig szerettem. Diákszerelem – elmúlik. Ügyet sem vetett rám akkoriban, túl szép volt hozzám, én pedig nem voltam szép, legföljebb csak okos és udvarias, ezt pedig nem szokásuk díjazni a tizennégyéves lányoknak. Elfelejtettem őt – vagy legalább is így hittem. De tegnap éjjel vele álmodtam. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Fújpest!

27 dec

Labdarúgás - OTP Bank Liga - Újpest FC-Ferencváros

Alig néhány másodperce ültek el a lelátón az utolsó „Mocs-kos li-lák!” kiáltások.
Tojás ekkor – a Fradi−Újpest mérkőzés hetvennegyedik percében – ihletet kapott:
Ez mekkora szöveg! Ú, ez mekkora szöveg! Ezt felkapják majd! Hát ez kúrva jó szöveg!
A beállott percnyi csendben pedig megérezte az alkalmat – e csendben lehet szava!
Felállt, és teli torokból skandálni kezdte a merész újítást, a kúrva jó szöveget:
-Fújpest! Fúj-pest! Fúj-pest! FÚJ-PEST!… olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Nem a ruha teszi…

23 dec

neni

Nem kell éktelenül nagy vétek ahhoz, hogy remegjünk a gondolatra, ha fölötlik bennünk:
Ezt is magunkkal kell vigyük az Isten elé.

Ez is egy ilyen apró de elhordozhatatlan bűnöcske:
Nem voltam még tízenegy esztendős sem, anyám elvitt valamék pesti piacra nadrágot vásárolni. Pedig kellett a fenének gatya! Legfeljebb az elérhetetlen: a farmer…
Így hát elég kelletlenül csosszogtam anyám mellett a piaci sorokon keresztül. Félórányi kínlódós nézgélődés után ő kinézett egy csodaszép kordnadrágot. Életemre mondom: ahogy felidézem magam elé: szép nadrág volt – viszont akkor gyűlöltem!

De mert az anyák olyanok, hogy önzetlenül kinéznek és megvesznek mindent, ami gyermekük boldogságát szolgálja, az én anyám csak erősködött. Méricskélte a kordot: jó-e leszen?

Én azt hiszem, a bimbódzó sihederség küzdelme kezdődött itt az anyai ketrec-szeretet ellen. De azért én minderről semmit sem sejdítve büszke-dacosan a kord-farmer ellentétre építettem ellenérveim – hasztalan. Édesanyám továbbra is sugárzó arccal méregette a nadrágot: Jó lesz ez! Jól állna rajtad! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kismadonna

20 dec
Sötét erdő

FIGYELEM! EZ A BEJEGYZÉS 16 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

 

Szülőknek:

Ha te most azt mondod nekem, gondolj az érzéki szerelemre, az ártatlan szépre, gyönyörre, gondolja A Nőre:
Kismadonna. – válaszom csak ennyi lesz.
Nem fárasztalak én azzal most, hogy leírjam csókja ízét, nyakának illatát, hogy keze melegét dícsérjem, nem mondom el, hogyan bújt hozzám, s melyik volt a legszebb közös napunk és egyáltalán: nem mondok neked semmit se rólunk, csak annyit: szerettem, s egyszer ennek a kapcsolatnak is vége szakadt…
Hogy hogyan? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Sziszifusz

17 dec

Sisyphus

 

A Szikla idővel nyomot vájt a földbe.

Először könnyebbségnek érezte, később rájött, hogy amint könnyebb a nyomvájún feltolni a Sziklát, úgy – ha csúszni kezd – nehezebb is visszatartani. Többször megesett, hogy félre kellett ugrania, ahogy a Kő dühödten megindult lefelé görögve, s ő ott állott alatta – a nyomvájúban. Veszélyes volt tehát.

De ez a nap jól indult, sőt, remekül. Máskor félúton már izzadt, az utolsó métereken pedig lihegett, akár a kutya, zihált.
De ez a nap jól indult!

Még éppenhogycsak izzadni kezdett, mikor már az utolsó méterekben volt.
A Kő nehezülni kezdett, mindig ilyenkor lett a legnehezebb, de azért még haladt, ha lassabban is, meg-megmoccant fölfelé.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A farkas és a kutya

9 dec

Ki a proli...

 

A farkas, midőn napok óta még csak egy nyulat sem fogott, és igen éhezett már, az erdő szélén járva betalált egy ház környékére. A ház előtt egy komondort látott csendes elmélázásban ücsörögni. Megszólította:
– Atyámfia! Honnét van az, hogy ilyen szép kövér és jóltáplált vagy?
– Onnan, hogy uramat, gazdámat jámborul szolgálom, és éjjel nappal őrködök jószágai mellett. Ha tolvajokat érzek jönni, ugatni kezdek, gazdám felserken, és így senki sem lophatja meg őt észrevétlen a sötét éjszakában. E szolgálatomról pedig rendre megemlékezik, mikor tányérjáról ad ennem zsíros húsokat. A mindenféle konyhai maradékot is én eszem meg végül.
– Boldog sorod lehet! – így a farkas – Lásd, én kemény munkával szerzem zsákmányomat, és sokszor maradok éhkoppon. Ezért is gúnyolnak csikasznak. De miért kopott ki a szőr a nyakadon? És mi horzsolta fel úgy a bőrödet?
– Láncon tartanak engem nappal, s csak éjszakára engednek szabadon. A nyakamra kötött szíj koptatta így ki szőrömet.
A farkas megütközött.
– Mennyire magasztaltad életedet, és lám: láncon tartanak. Tartsd meg ezt a szolgálatot magadnak, nekem nem kell! Noha nem lehetek ilyen kövér, mint te, noha gyakorta éhezek: de szabad vagyok, s a magam ura. Engem senki láncra nem ver!
És ezzel visszament az erdőbe. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Vadlesen

7 dec

puska_jav

Az örökségéből telket vett. Igaz, kissé messze a várostól, egy domb tetején. Jobban mondva nem is a tetején, mert szinte az egész domb az övé volt – gyümölcsösnek kiváló. A domb alján még egy kisebb föld, búzának vagy kukoricának, de nem számottevő. Felújította a kerítését, barackot és cseresznyét – májusit – ültetett a dombra, sőt, egy kisebb részen még csemegeszőlővel is próbálkozott. Mindez nagy munka volt, de öröme tellett benne. Hanem a vadak! Az őzek elég nagy kárt csináltak, de amit a disznók műveltek, azt nehéz szavakba önteni. Nemhogy a termést, de csemetefa esetében magát a termőfát is felzabálták!

Orvvadászatra adta hát magát. Légpuskával azelőtt is lőtt már, nem is olyan rosszul, a nagybátyjának pedig vadászengedélye és puskája is volt. Egy kissé kitaníttatta magát, keresztüllőt húsz méterről néhány céltáblát, röviden: kiképezte magát. Arra is számolt, hogyha meglő egy disznót, abból bizony sok finom ételt lehet készíteni! Mikor már elég jól lőtt, s eléggé kikérdezte rokonát a disznók szokásairól és a cserkelés és vadászat csínjairól, egy este beetetett. Másnap is. Hat napon keresztül szórta a kukoricát – a saját kukoricáját – a baracksoron. Megfigyelte, hogy merről jönnek a nyomok, majd visszakövette őket – a kerítést is szétbarmolták. Végül, mikor már úgy érezte mindent tud – leszámítva, hogy az éjszaka hanyadik órájában jönnek a disznók – kinézett egy alkalmas leshelyet. És aznap este, kölcsönfegyverét szorongatva kiült – vadlesre. Magasles híján egy összecsukható kerti széket vitt ki. Az etetőtől tizenöt-húsz méterre ült le. Jobbra tőle a domb erősen lejteni kezdett, balfelé és előre a domb teteje, a fennsík terült el. Azon volt a rengeteg cseresznye. A baracksor a meredély szélén volt. A disznók a nyomok szerint a kert túlsó végéből közeledtek, végigcsörtettek a cseresznyésen, egyenest a barackokig, ott az etetőnél felzabálták a kukoricát s még több kukorica reményében széttúrták az etető egész környékét. A szél a dombtető, tehát a disznók támadásának várt iránya felől fújt.

És mindez nagyon jól volt így…

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Kuoni pásztor válasza

14 nov

 

A Kuoni pásztor válasza

Ordassy Károly: A Kuoni pásztor Harras Rudolf kérdésén mereng.


Egy hét haladékot kért a lovagtól a válaszhoz. Harras Rudolf – bajsza alatt fölényes mosollyal – ellovagolt. Lován ülve hátratekintett, s csak úgy, hogy tudják ki itt az úr s a császár barátja, visszakiáltott:
– Egy hét. Ennyi idő alatt Isten a világot teremtette meg, de neked, pásztor, csak a helyes választ kell kitalálnod.

Mikor Harras Rudolf egy hét multával visszatért, a Kuoni pásztor – ősz hangon, konok búval – így szólt hozzá: olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Milliárdgolyók

12 nov

galaxis

 

Billiárdozni szép dolog. Sokan nem szeretik a kezdőlökést. Volt, hogy én sem szerettem. Aztán egyszer felvettem egy igen erős, durva bontásomat, és otthon egy barátommal higgadtra lassítva többször végignéztük a felvételt. Gyönyörű volt és könyörtelen, ahogy a golyók szétrobbantak, majd ide-oda cikáztak. Nem történhetett semmi sem másképp, egy csöppnyi véletlent sem láttunk a képeken. Az a golyó volt a legérdekfeszítőbb, mely elébb a falnak ütközött, majd több másik golyóbissal is koccant, és végül beleesett a lukba. Abba, amelyikbe bele kellett esnie.

1. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: