Tag Archives: disztichon

Ordassy Károly – Jób keserve – Caput XXVIII.

3 jan

XXVIII.
Jób beszéde a Bölcsességről
aranyozott_ekszerek

Bányásszák az ezüstöt a mélyben, a sziklaüregben;
                És a patakban aranyt mosnak a gyorskezüek.

Földgyomrából felhozzák a nehéz vasat is már;
                S olvasztják a rezet durva kövek beliből.
Sűrü homályt felbolygat az emberi kéz ezekért mind:
                Aknát vájnak alant mindezekért fiaink.
És aki fent járkál, és búzamezőt, kieset lát,
                Nem sejt vájatot, ám tűz van alatta: kohó.
Ónix és a rubint, a zafírkő és a smaragd is
                Lábod alatt pihen, és várja sorát odalenn.
Hegytöveket meg a sziklakemény köveket törik ott lenn,
                S felhoz bármit a kéz: drágakövet s aranyat.

olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly – Jób keserve – Caput XXVI.

3 jan

CAPUT XXVI.
Isten hatalmas, mindentudó. Ő teremtette az egész világot, s ő győzte le a Kígyót.
letöltés
…………………………………………………………………………
…………………………………………………………….
Tengermélyi setét árnyak remegőn lesik Istent,
S mind a Pokol Kapui, és az Örök Nyugovás.
Nem rejt titkot előtte a hely, hol lelkek enyésznek.
Északi táj, havasok: Néki szökelltek elő,
„Nincs”-re midőn rámondta: „Legyen!”: neki lett e világ is.
Ő felhőbe rekeszt égbeli hűs vizeket,
S Isteni Trónszékét takarandó létrehozott sok
Felhőt, felleget is – így takará az eget.
És hol a Fény s a Sötét egymáshoz csókra fut össze:
Ő szaba ott ki határt; Ő szüle csillagot is.
Eggyet szól, s meginognak az égnek az oszlopi is mind.
Tengeri vad vizeket egy szava csendre terel.
Egy szava, egy lehe is kideríti a szürke eget, mert
Nincsen nála nagyobb: Föld Ura, Ég Ura Ő!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXIV.

3 jan

CAPUT XXIV.
Isten miért nem ítéli meg a nyilvánvaló bűnt? Miért engedi, hogy a világ gonosz legyen?
Ha nem is most, de egyszer mindenki számot ad bűneiről az ítélőszék előtt.
bira

Mért nem látjuk, amint megitéli a rosszakat immár?!
                Szántóföldi határt bajtalanúl tologat,
És juhokat hajt, lám, el orozva sok úr – tehetik most –
                És nem itéli meg őt senki se mostan ezért!
Árva gyerek szamarát elhajtja a kapzsi hatalmas;
                Zálogházba viszik özvegyek ökreit is!
Ó, a szegénynek az úton járnia sem szabad immár:
                Jön, ki erősb, lelöki – csak neki kell ez az út!
Pusztai vadszamarakként rág a mezőn füveket sok
                Bússzivü bújdokoló – nincs se kenyér, se fedél!
És a hideg, s a fagyos, bősz éjszaki szélben a pórnép
                Meztelenűl feküszik, és takaró se fedi:
Nyirkos esőcsepp és zivatar csókolja a testük.
                Anyjának csecsitől foszt gyereket, ha adós
Volt neki apja, midőn sír-csődbe jutott nyomorultan:
                Zálogtárgy-csecsemő – rossz hitelért fizet ő…
Csak munkája maradt a szegénynek, s nulla a bére.
                Más kenyerét süti ki – más olaját üti ki…
Nem-kötözött sebeit beteg és sebesült tömegeknek
                Sós veriték, mi keni, s Nap heve marja vadúl…
Fáj ez a Mennybeli – oly magasan, fent – Trónonülőnek?
                Mindez semmi neki? Emberi búnk neki fáj?!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXIII.

3 jan

CAPUT XXIII.
Jób az Úrnak magának kívánja elmondani fájdalmát, mert nem tud csendben ennyit elszenvedni. Ám az Urat nem látja, retteg tőle, bár megtartotta törvényeit.
csillagos_eg

Lázongó vagyok-é, ha panaszszó hagyja a szám el?
                Számra teszem kezemet! Visszanyelem panaszom…

S mégse megy az!!! Kitörőben a bánat, a búslakodó-jaj!
                Hol van a Menny? Hol az Úr?! Hadd járuljak elé!
Elmondom neki szám panaszát! A szivem keserűtelt…
                Vaj mi a válasza? Mi?! Hallani hallasz Uram?
Tárjad előmbe a vádjaid, értsem meg, mi a bűnöm!
                Várom a vádiratod! Szólj és szólani hagyj!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXI.

3 jan

CAPUT XXI.
A gonosz és rossz embereknek sokszor igenis jó soruk van a földön,
végül azonban ítéletre kerülnek.

penz_flickr_401k

Szóra nyitom szám, nyisd ki füled, te barát, te itélő,
                S hogyha bevégzem a szót, gúnyold majd szavamat!
Ó, nem az emberi nemre, az Úrra panaszkodok én most!
                Mért ne legyek keserű?! Mért ne legyek szomorú?!
Elnémulj! Kezedet szájadra tegyed, s ide hallgass!
                Lélekháboritó!… Rezket bennem a csont,
Mert gonoszok gyarapodnak e földön. Nincsen igazság!
                Jónak a jussa: üröm – Jussa gonosznak: öröm…
Boldog, késő aggkor az érdeme mind a gonosznak,
                Magva sosem szakadand, és a család vigasza.
Nem veri őt soha vasvesszővel az Úr szilajúl, lásd:
                Bőven jut neki mind házbeli béke, öröm.
Kincsei csak gyarapodnak, s ellik néki tehén, és
                Mind szaporúl bivalya – Bő áldást kap a Rossz.
Mint kora nyáron a nyájat: a gyermekeit kiereszti,
                Számukat is feledi, oly sok a magzata már.
Dörgő dob, s citerának a hangja betölti a lelkük,
                Síp altatja szivük – és a gitár az eszük.
Vígság és örömök töltik ki a napjuk egészen;
                És a Halál s az Iszony nékik megrövidűl…
És így szólnak az Úrnak e dölyfteli-szívü kevélyek:
                „Távozzál, Uram, el! Törvény semmi nekem!
Ó, mi nekünk, ki nekünk a magasságbéli nagy Isten?!
                Tiszteletét feledem, és a hitet feladom!” olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XIX.

26 okt

35443_news-dobrev-8

CAPUT XIX.
Melyben a vitában és nyomorban megfáradt lelkű Jób irgalomért könyörög barátaihoz.
Élete történetének papírra vetésében és az Örök Életben reménykedik.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XVII.

8 Júl

nINCSEN

CAPUT XVII.
Melyben Jób tovább perlekedik barátaival, rokonaival.
A halálra készül – az örök életben és a szabadításban nem reménykedik.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XVI.

8 Júl

Michelangelo - A Nap és a Hold teremtése

CAPUT XVI.
Melyben Jób ismét korholja az őt vádoló barátait, rokonait.
Kesereg, amiért Isten és ember egyaránt ellene fordult, s Istent hívja bíróul perébe.
olvasásának folytatása

Jób keserve – Caput XIV.

23 jún

út

CAPUT XIV.
Az élet rövid, az ember halandó. Jób a halálbóli feltámadás után vágyakozik.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly – Jób keserve Caput XIII.

12 jún

falevél

CAPUT XIII.
Melyben barátait Isten gyenge és hazug védelmezőinek nevezi.
Istent merészen perbe hívja, s válaszadásra szólítja fel.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XII.

12 jún

W. Blake - Nabukodonozor

 

CAPUT XII.
Jób kárhoztatja barátait, amiért azok azt hiszik, bölcsen válaszoltak Istenről. Minden Istentől jön: bölcsesség és bolondság, élet és halál, ép ész és őrület.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput X.

8 jún

fazekas

 

 

CAPUT X.

Isten miért pusztítja el azt, amit nagy műgonddal teremtett? Jób kéri, hogy legalább utolsó napjain ne ostorozza.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput VII.

3 jún

koponya-53652b67c5aa5bf7180315ad_thumb_top-center_624x0-false

CAPUT VII.
Melyben Jób az élet sanyarú és rövid volta miatt panaszolkodik; halált avagy kegyelmet kér.


olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput VI.

3 jún

Kunffy Lajos - Jób 1896.

CAPUT VI.
Melyben halálát kívánja, feddi rokonait és barátait, amiért nem vigasztalták. Önmagát bűntelennek tartja.


olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput III.

1 jún

a-vihar-173781

CAPUT III.
Melyben Jób megátkozza fogantatása és születése napját.


olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: