Ordassy Károly: Idő

 

És a királyiszék körül […] látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és fejükön arany koronák valának. [És] leesik a huszonnégy Vén azelőtt, Aki a királyiszéken ül, és imádja azt, Aki örökkön örökké él. (Jel. 4/4 és 10.)

Így történt: a zsidók királyának, Ezékiásnak betelt az ideje. Isten, mert szerette Ezékiást, elküldötte hozzá Ézsaiást, a látnokot, hogy óva intse a királyt, hogy készülne fel a halálra.
Ezékiás – mert nagy volt déltájt a forróság, őt pedig egy szörnyű kelevény kínozta -, épp lefeküdni készült, mikor belépett hozzá a látnok.
– Felség, hallgass meg! Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

Reklámok

Galló Gergely: Az idő zabaál

Ha az idő szörnyeteg volna…
Csaknem öt méter magas lenne, sötétbarna bőrű, hosszú végtagokkal, megroggyant lábakkal és földig lógó karokkal. Combjai vékonyak lennének, lábszára vastag. Ugyanígy kezei: vékony felkar, vastag alkar. Bőre löttyedt, mint valami lebeny, teste nagy részét dús szőr fedi. Koponyájáról hosszú, egyenes szálú sörény fut le egészen a mellkasáig. Fog nélküli száját hatalmasra tudná tátani, mint egy sötét és feneketlen mélységet. Szemeit pedig, mintha egyetlen izomszál sem kötné koponyacsontjához, csupán a szemüregébe behelyezett golyók volnának, s ahogy az utcán ugrándozik lefelé, úgy ugrálnak szemei is.