Tag Archives: keresztény vers

Ordassy Károly – Jób keserve – Caput XXVIII.

3 jan

XXVIII.
Jób beszéde a Bölcsességről
aranyozott_ekszerek

Bányásszák az ezüstöt a mélyben, a sziklaüregben;
                És a patakban aranyt mosnak a gyorskezüek.

Földgyomrából felhozzák a nehéz vasat is már;
                S olvasztják a rezet durva kövek beliből.
Sűrü homályt felbolygat az emberi kéz ezekért mind:
                Aknát vájnak alant mindezekért fiaink.
És aki fent járkál, és búzamezőt, kieset lát,
                Nem sejt vájatot, ám tűz van alatta: kohó.
Ónix és a rubint, a zafírkő és a smaragd is
                Lábod alatt pihen, és várja sorát odalenn.
Hegytöveket meg a sziklakemény köveket törik ott lenn,
                S felhoz bármit a kéz: drágakövet s aranyat.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly – Jób keserve – Caput XXVI.

3 jan

CAPUT XXVI.
Isten hatalmas, mindentudó. Ő teremtette az egész világot, s ő győzte le a Kígyót.
letöltés
…………………………………………………………………………
…………………………………………………………….
Tengermélyi setét árnyak remegőn lesik Istent,
S mind a Pokol Kapui, és az Örök Nyugovás.
Nem rejt titkot előtte a hely, hol lelkek enyésznek.
Északi táj, havasok: Néki szökelltek elő,
„Nincs”-re midőn rámondta: „Legyen!”: neki lett e világ is.
Ő felhőbe rekeszt égbeli hűs vizeket,
S Isteni Trónszékét takarandó létrehozott sok
Felhőt, felleget is – így takará az eget.
És hol a Fény s a Sötét egymáshoz csókra fut össze:
Ő szaba ott ki határt; Ő szüle csillagot is.
Eggyet szól, s meginognak az égnek az oszlopi is mind.
Tengeri vad vizeket egy szava csendre terel.
Egy szava, egy lehe is kideríti a szürke eget, mert
Nincsen nála nagyobb: Föld Ura, Ég Ura Ő!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXIV.

3 jan

CAPUT XXIV.
Isten miért nem ítéli meg a nyilvánvaló bűnt? Miért engedi, hogy a világ gonosz legyen?
Ha nem is most, de egyszer mindenki számot ad bűneiről az ítélőszék előtt.
bira

Mért nem látjuk, amint megitéli a rosszakat immár?!
                Szántóföldi határt bajtalanúl tologat,
És juhokat hajt, lám, el orozva sok úr – tehetik most –
                És nem itéli meg őt senki se mostan ezért!
Árva gyerek szamarát elhajtja a kapzsi hatalmas;
                Zálogházba viszik özvegyek ökreit is!
Ó, a szegénynek az úton járnia sem szabad immár:
                Jön, ki erősb, lelöki – csak neki kell ez az út!
Pusztai vadszamarakként rág a mezőn füveket sok
                Bússzivü bújdokoló – nincs se kenyér, se fedél!
És a hideg, s a fagyos, bősz éjszaki szélben a pórnép
                Meztelenűl feküszik, és takaró se fedi:
Nyirkos esőcsepp és zivatar csókolja a testük.
                Anyjának csecsitől foszt gyereket, ha adós
Volt neki apja, midőn sír-csődbe jutott nyomorultan:
                Zálogtárgy-csecsemő – rossz hitelért fizet ő…
Csak munkája maradt a szegénynek, s nulla a bére.
                Más kenyerét süti ki – más olaját üti ki…
Nem-kötözött sebeit beteg és sebesült tömegeknek
                Sós veriték, mi keni, s Nap heve marja vadúl…
Fáj ez a Mennybeli – oly magasan, fent – Trónonülőnek?
                Mindez semmi neki? Emberi búnk neki fáj?!

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXI.

3 jan

CAPUT XXI.
A gonosz és rossz embereknek sokszor igenis jó soruk van a földön,
végül azonban ítéletre kerülnek.

penz_flickr_401k

Szóra nyitom szám, nyisd ki füled, te barát, te itélő,
                S hogyha bevégzem a szót, gúnyold majd szavamat!
Ó, nem az emberi nemre, az Úrra panaszkodok én most!
                Mért ne legyek keserű?! Mért ne legyek szomorú?!
Elnémulj! Kezedet szájadra tegyed, s ide hallgass!
                Lélekháboritó!… Rezket bennem a csont,
Mert gonoszok gyarapodnak e földön. Nincsen igazság!
                Jónak a jussa: üröm – Jussa gonosznak: öröm…
Boldog, késő aggkor az érdeme mind a gonosznak,
                Magva sosem szakadand, és a család vigasza.
Nem veri őt soha vasvesszővel az Úr szilajúl, lásd:
                Bőven jut neki mind házbeli béke, öröm.
Kincsei csak gyarapodnak, s ellik néki tehén, és
                Mind szaporúl bivalya – Bő áldást kap a Rossz.
Mint kora nyáron a nyájat: a gyermekeit kiereszti,
                Számukat is feledi, oly sok a magzata már.
Dörgő dob, s citerának a hangja betölti a lelkük,
                Síp altatja szivük – és a gitár az eszük.
Vígság és örömök töltik ki a napjuk egészen;
                És a Halál s az Iszony nékik megrövidűl…
És így szólnak az Úrnak e dölyfteli-szívü kevélyek:
                „Távozzál, Uram, el! Törvény semmi nekem!
Ó, mi nekünk, ki nekünk a magasságbéli nagy Isten?!
                Tiszteletét feledem, és a hitet feladom!” olvasásának folytatása

Jób keserve – Caput XIV.

23 jún

út

CAPUT XIV.
Az élet rövid, az ember halandó. Jób a halálbóli feltámadás után vágyakozik.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly – Jób keserve Caput XIII.

12 jún

falevél

CAPUT XIII.
Melyben barátait Isten gyenge és hazug védelmezőinek nevezi.
Istent merészen perbe hívja, s válaszadásra szólítja fel.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XII.

12 jún

W. Blake - Nabukodonozor

 

CAPUT XII.
Jób kárhoztatja barátait, amiért azok azt hiszik, bölcsen válaszoltak Istenről. Minden Istentől jön: bölcsesség és bolondság, élet és halál, ép ész és őrület.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput VII.

3 jún

koponya-53652b67c5aa5bf7180315ad_thumb_top-center_624x0-false

CAPUT VII.
Melyben Jób az élet sanyarú és rövid volta miatt panaszolkodik; halált avagy kegyelmet kér.


olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput VI.

3 jún

Kunffy Lajos - Jób 1896.

CAPUT VI.
Melyben halálát kívánja, feddi rokonait és barátait, amiért nem vigasztalták. Önmagát bűntelennek tartja.


olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A parázna nő utolsó imája a Sátánhoz

7 máj

23956_338482732916584_1012973987_n

EVILÁG URA!
Most minden Neked hódol!

Neked hódol a lopott csók,
Ha bortól forró és fűszeres zamatú…
Neked hódol, ha combom kitártam,
Neked hódol, ha ajtóm bezártam.
Minden remegő kéj és bódulat
Ma éjjel Tenéked hódolat!
Neked hódol a hitvesi ágy összegyűrt hűsége
S a paplanon pihegő idegen férfiillat.
Neked hódol minden kacér mosoly,
És minden lesütött szemű méla pironkodás.
Neked hódol az összegyűrt hűség,
S az ondó a számban: a keserűség.
Neked hódol a vad lüktetés, az izzás és a pára,
Két test minden buja vágya,
S az olcsó csókok ára…
És minden csepp verejték
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kik a boldogok?

30 ápr

est-88_On_Mount_Calvary_149.28183441

Boldog vagy te, ha lelki szegény vagy, koldus imájú:
Mennybeli víg lakodat Istened adja neked!

Boldog vagy te, ha sírva kiáltod: kínoz az Élet.
Látja az Isten e bút: S vígasza lesz a tiéd!

Boldog vagy te szelíd és jámbor lelkületű, mert
Újjáépül a Föld, s megkapod azt örökül! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: János három tizenhat

11 ápr

huge.94.470063-042

 

2014. április hetedikén késő éjjel

JÁNOS HÁROM TIZENHAT

Úgy teremtette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát kelljen adnia érte.
Úgy, hogy Neki is fájjon, ami nekem is.

Hát mégsem alszanak a szegek a hideg homokban?
Istenemre mondom: Nem alszanak!
Én mindet felébresztem bűne-múlt álmából,
És kezembe kalapácsot, kopácsverőt, súlyosat veszek.
Beléd verem mind a szegeket! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Káin keserves panasza

27 Már

Kép

az Ím, nagy Isten… dallamára


 

Ím nagy Isten most előtted epém kihányom,
Menedékem nincs sehol e rohadt világon.
Ajtóm előtt, mint a farkas, rám bűn lesdekelt,
Ajtóm előtt, küszöbömön, Ábel esett el.

Hitem vágyó, Rád sóvárgó féltékenység volt.
Ábel öcsém, őt szeretted… Langy vére kifolyt! olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Mért nincs helyem a Pokolban?

7 Már

dublini1
Szerettem: éltem;
Vigaszt keresve
Ember-keservre
Gyarlón.
Remélve értelmet és szépet
E földi tarlón.

Ami tegnap voltam: ma por: olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ádám öröksége

4 feb

Szenvedj, Ember ezer gáncsot,
Teremjen a föld bogáncsot!

Dolgozz, Ember – izzadjál vért!
Mért? Ne kérdjed! Szarért-hugyért.

Asztalodon a teríték:
Száraz kenyér és veríték. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: