Tag Archives: lány

Ordassy Károly: Sáros Panni…

29 dec

cemetery-729152_960_720

– Anyám, édesanyám, elmegyek, elmegyek.
Anyám, édesanyám, múlatni elmegyek!

– Fiam, ott lesz veled, mondd, a Sáros Panni?
Fiam, a diszkóba’ ott lesz veled Panni?

– Elhagyott a másér’… Elhagyott a Panni.
Én is el fogom őt… Múlatva elhagyni! olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: Virágot szeretni

6 nov

Sereg Melindának 

Vincent van Gogh Íriszek

Volt, hogy rózsát szerettem.
Vadvöröset és dúsbuja szirmút.
Illata – mint a reggeli harmat, mely beteríti a földet – betöltötte száraz lelkemet.
Ó, a rózsák! A megannyi rózsa: olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Utolsó Csók

15 Júl

Alabástrom

Magamba komorultam;
Ücsörgök: nyomorultan,
És
Mint ledermedett vásznon mozifilmet –
Nézem az agyhártyámra feszített képet:
Ahol egy Szerelem ért véget.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Mészárosék lánya

1 máj

uj_kepA Mészároséknak van egy csúnyácska lányuk, úgy hívják Etus. Nálam néhány évvel idősebb. Azt tudni kell a lányokról, hogy amelyik nem szép, az legtöbbször nagyon szívós, kitartó. Az Etus is ilyen szívós teremtés. Sose betegeskedett, otthon mindig segített szüleinek főzni, takarítani, az iskolában pedig kitűnő tanuló volt.
Udvarlója nem akadt, de a sok sürgés-forgás mellett nem is lett volna ideje a hódolókra. Szorgos leány volt, valóságos házitündér. Odáig vitte a szorgoskodással, hogy két diplomát is szerzett.

Nem is ez a fő dolog. Hanem mondtam, nem volt szép lyány olvasásának folytatása

Sereg Melinda: Ítélkezés

25 ápr

lany_fu


Amikor Szandi megszületett, szép baba volt, sötét hajú, fekete szemű. Édesanyja idegenkedve nézett csintalan szemébe, amikor meglátta. „Az apjára hasonlít” – ez a gondolat villant át rajta, de gyorsan elfelejtette. Megszerette a kislányt, hiszen félig az övé volt, meg aztán, a gyerek nem tehet semmiről.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Tájkép Rólad

7 ápr

Nő

Most megfestelek:
Lefestem szóval testedet.

Lábad hosszú, hajló, kecses,
Bőröd fínom, bársonyillatú
Csípőd izgató, rejtekes:
Mihez ha hozzáér fürkész ujjam
Testemen által áram villan. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Szent Gellért téri metrómegálló – Az új metró átadására

31 Már

Kép


Válaszemlék „Az én bűnöm” című vershez
B. Sz.-nak S. M.-nak forró szerelemmel

Akár fent
A magosban
Akár lent
A mélyben, alánt
Egyaránt
A legszebb megálló a négyesen
A Szent Gellérti.

S jaj, e verset senki sem érti…

Most tehát elmagyarázom őszintén,
Mindenkinek az ő szintjén,
Mi fáj, mi bánt,
Mi bús bánat csillan vissza rám
E metrómegálló sokszínű mozaikán. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Ezt álmodtam éjjel

2 jan

Edvard Munch: Sikoly

 

Felesleges és buta dolog túl sokat törődnünk az álmainkkal. Ha van valami, amit nehezen dolgozunk fel – egy megdöbbentő aznapi esemény, vagy egy komolyabb váltás az életünkben – akkor azzal álmodunk. Az agyunk – vagy a lelkünk? – így dolgozza fel a feldolgozhatatlant. Azt, amit nem tudunk, nem akarunk megmagyarázni. Felesleges tehát, és csak a szomorú emberek töprengenek olyan sokat az álmaikon. Nekem mindig a szomszéd kutyája jut róluk eszembe, amelyiket a gazdája kegyetlenül megvert, aztán a kutya egész nap csak a sebét nyalogatta. Persze, ebcsont beforr – de mennyi órán át nyalogatta szűkölve a sebét az a dög is. Amúgy nem forrt be – másnapra kimúlott. Felesleges – hírdetem -, és mégis mennyit képes vagyok erről írni! De ez a seb most nagyon fáj, most nagyon elvert az Isten. Hogy kimúlok-e holnapig? Nem tudom.

Az én sebem gyönyörű volt, és úgy hívták, hogy Csenge. Évekig fájt, évekig szerettem. Diákszerelem – elmúlik. Ügyet sem vetett rám akkoriban, túl szép volt hozzám, én pedig nem voltam szép, legföljebb csak okos és udvarias, ezt pedig nem szokásuk díjazni a tizennégyéves lányoknak. Elfelejtettem őt – vagy legalább is így hittem. De tegnap éjjel vele álmodtam. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Kismadonna

20 dec
Sötét erdő

FIGYELEM! EZ A BEJEGYZÉS 16 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

 

Szülőknek:

Ha te most azt mondod nekem, gondolj az érzéki szerelemre, az ártatlan szépre, gyönyörre, gondolja A Nőre:
Kismadonna. – válaszom csak ennyi lesz.
Nem fárasztalak én azzal most, hogy leírjam csókja ízét, nyakának illatát, hogy keze melegét dícsérjem, nem mondom el, hogyan bújt hozzám, s melyik volt a legszebb közös napunk és egyáltalán: nem mondok neked semmit se rólunk, csak annyit: szerettem, s egyszer ennek a kapcsolatnak is vége szakadt…
Hogy hogyan? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Csokoládé (Egy asszony emlékei II.)

23 nov

kakaóNem igaz, hogy a szerelmesek boldogok. Tévedés az is, hogy a fellegekben járnának, és rózsaszín köd sincs, csak kitalálás. Csupán annyi igaz mindebből, hogy valóban eltompul az ember agya, megbotlik a tényekben, félreért szavakat, nem hallja meg a jótanácsokat, és a józanészt mindenestül feledi. De a többi igenis szemenszedett hazugság!

Az általános iskola utolsó éveiben fülig szerelmes voltam egy osztálytársamba. Persze, azt hittem, ez titok, ugyanis nagyon vigyáztam, nehogy kikotyogjam bárkinek is. A kiszemelt fiúnak nevenapjára vásároltam egy tábla igazi svájci csokoládét. Mivel nem mertem személyesen megajándékozni, jóval a tanítás megkezdése előtt bementem az iskolába, ráragasztottam egy cetlit a csokira, majd letettem az ő padjára. A papírfecnin a fiú neve állt, körötte szivecskék. Ilyen korán még senki sem volt bent az osztályteremben – máskülönben nem mertem volna ezt megtenni. Gyanút terelendő, kimentem az iskolából, és a közeli parkban sétálgattam fel s alá. Csak csengetés előtt három perccel „estem be” a terembe.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A bánatos menyasszony (Egy asszony emlékei I.)

16 nov

Az én édesanyám akkor halt meg, amikor én még bölcsödébe jártam. Ó, úgy teszek, mintha csak rólam lenne itt szó! Az önzőség undorító dolog, és a soká elhúzódó gyász önzés.
Tehát: az én édesanyám huszonöt éves korában halt meg, szörnyű, szűnni nem akaró fájások között. (Ekkor én még bölcsödés voltam.) Én okoztam a halálát. Születésem után rendszerint és egyre sűrűbben szédülés fogta el. Olykor főfájás is gyötörte. Később rohamai voltak. Meggyöngült idegei nem bírták elviselni a kínt, volt hogy órákra megtébolyult. Ilyenkor haját tincsenként tépdeste ki, magánkívül ordítozott, szentségelt, egyszer sodrófával félholtra verte a kutyánkat, másszor csak feküdt a földön és tehetetlenül sírt. Volt, hogy engem is erővel megütött, bár én erre még nem emlékszem. Nem haragszok rá, de valahányszor erre gondolok, nagyon bánatos leszek. Kórházba szállították, ahol rövid időn belül meghalt. Szeretném azt írni: jobb létre szenderült.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Üzekedés

1 okt

135340
Egyszerű, de izgalmas játéknak indult.
A Margitszigeten az apácák kolostorának alapig romolt-bomolt kövei között bújócskáztak.
A játék így nézett ki: Tiácska elbújik valahol a romok között, Balázs pedig észak felől behatol a romkertbe, és keresni kezdi őt. Tiácska mozgó-bújó volt, tehát nem kellett egy helyben kuksolva vesztére várnia. A helyenként csak egy-, de többnyire másfél vagy akár két méter magas falak között átkukucskálni, rajtuk átmászni tilos volt. Szobáról szobára és teremről teremre kellett tehát űznie Tiácskát Balázsnak. Így pedig valóságos útvesztőnek tűnt fel a zárda és a mellé épített királyi kúria.
Volt még egy szabály, ami amolyan általános szabály volt, bár sosem beszélték meg, de mindig, mindketten, mindenféle játéknál tudtak erről a szabályról: Tiácska csalhat. Keresztülleshet a lőrésablakokon, átmászhat kisebb falakon, sőt, akár ki is menekülhet a rom területéről.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Dzsoki és Szamanta

11 Sze

e3565a57ac7f6ae717924d82c9d6f0a3

Már nagyon unta amúgy a papás-mamást, inkább le akarta lőni Tiácskát, abban legalább van valami izgalom. Tiácska kompromisszumkész volt:
-Akkor játsszunk helyette dallaszosdit, abban van durvaság is, az tetszik majd!
Így a papás-mamás kivénhedett Kenbabája egyszerre köddé vált. Más jött a helyére.
-Te leszel Dzsoki, én otthon várlak, bekopogsz, mert virágot hozol nekem…

Az igazat megvallva nem játszotta valami fényesen Dzsokit. A papa-ken szerepet unta, de legalább ismerte. De erre a Dzsokira valahogy csak nem érzett rá. Nem akart dohányozni és whiskey-t inni, nem akart parlagfű-csokrot vinni Szamantának, ezt a titokban-Bobi dolgot se értette, hogy miért nem egyszerűbb a válás, vagy a pisztolypárbaj…
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Vízvezeték-szerelő

26 aug

adolfweiszBárdos Endre már régóta tudta, hogy a házasságával baj van. Azt meg nem mondta volna, hogy mi ez a baj, de hogy létezik, azt biztosra vette.

Mert minden reggel korán kel, bár viszonylag későn fekszik, péntekre rendszerint igen fáradt és figyelmetlen. Ennek köszönhetően ezeken a reggeleken kell – akarata ellenére – leginkább kapkodnia, sietnie.
– A csapho’ mikor hívod már az embert? – kérdezte, de sietős mozdulatain látszott, hogy a válaszra nem is figyel, csakúgy, mint mikor fiától kérdezi, hogy mi történt aznap az iskolában.
– Már hívtam, Csücsköm. Tizenegyre jön a vízvezeték-szerető.
Az asszony szavai után csak egy pillanatig tartott a dermedt, néma csönd. Ezalatt az egyetlen pillanat alatt Bárdos fejében összeállt minden. „Szeretője van!”
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Bárdos Endre

6 aug

cig 2Bárdos dühösen fújta ki cigarettája füstjét.
– Leszokok – dörmögte bele az ivó borszagú levegőjébe.

Úgy is lett. Megannyi „maradjá’ mán!” és „úgy se tudsz” ellenére Bárdos Endre volt annyira tökös legény a gáton, hogy valóban leszokott a dohányzásról. Elmaradtak a reggeli krákogások, köpködések és az esti fuldoklások, és helyükbe léptek az itt-ott felejtett rágók, szanaszét hajigált csokipapírok, vagy a burgonyaszirmos zacskó éjjeli csöndrontó csörgése. Ha fölriadt álmából, már nem cigiért, öngyújtóért kotorászott kabátja zsebében. Azt nézte, nem-e maradt még benne egy-két cukorka.
Ezekért senki se szólt rája. Felesége szelíden tűrte hanyagságát, hiszen tudta, hogy mindez érte is van. Az ő Endréje részben miatta szokott le. Nagyszerű ember! És egyszer talán, ha majd nem töm magába ennyi édességet, még anyagilag is jól járnak e hőstettel.
Bárdos hamar hízott, talán rá is fért, de mert sem nem eddzett, sem nem mozgott, rendkívül rossz arányban szedett magára. Hasa föltartóztathatatlanul nőni kezdett, és három hét után már észrevehetően kigömbölyödött. Hogy minden kedves régi ruháját cserélhette le, az egy dolog. Hanem mikor éjjelente felesége ölelgetni kezdte, Endre kelletlenül elhúzódott. Vágyott gyönyörű neje szerelmére, de ezzel a hassal?! Sörhasa nappal bosszantotta, éjszaka pedig, ha levetkezett asszonya előtt, majd elsüllyedt miatta szégyenében.
olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: