Tag Archives: líra

Ordassy Károly: A kárhozottak éneke

6 jan

hellfire

A KÁRHOZOTTAK ÉNEKE
Baudelaire-szonett a Pokolból

„A szeme közé néztem az alaknak;
délcegen állt, homlokát fölemelve;
látszott: a Poklot mélyen megveti.”
(Dante: Pokol, 10/34-36., Nádasdy Á. ford.)

olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXI.

3 jan

CAPUT XXI.
A gonosz és rossz embereknek sokszor igenis jó soruk van a földön,
végül azonban ítéletre kerülnek.

penz_flickr_401k

Szóra nyitom szám, nyisd ki füled, te barát, te itélő,
                S hogyha bevégzem a szót, gúnyold majd szavamat!
Ó, nem az emberi nemre, az Úrra panaszkodok én most!
                Mért ne legyek keserű?! Mért ne legyek szomorú?!
Elnémulj! Kezedet szájadra tegyed, s ide hallgass!
                Lélekháboritó!… Rezket bennem a csont,
Mert gonoszok gyarapodnak e földön. Nincsen igazság!
                Jónak a jussa: üröm – Jussa gonosznak: öröm…
Boldog, késő aggkor az érdeme mind a gonosznak,
                Magva sosem szakadand, és a család vigasza.
Nem veri őt soha vasvesszővel az Úr szilajúl, lásd:
                Bőven jut neki mind házbeli béke, öröm.
Kincsei csak gyarapodnak, s ellik néki tehén, és
                Mind szaporúl bivalya – Bő áldást kap a Rossz.
Mint kora nyáron a nyájat: a gyermekeit kiereszti,
                Számukat is feledi, oly sok a magzata már.
Dörgő dob, s citerának a hangja betölti a lelkük,
                Síp altatja szivük – és a gitár az eszük.
Vígság és örömök töltik ki a napjuk egészen;
                És a Halál s az Iszony nékik megrövidűl…
És így szólnak az Úrnak e dölyfteli-szívü kevélyek:
                „Távozzál, Uram, el! Törvény semmi nekem!
Ó, mi nekünk, ki nekünk a magasságbéli nagy Isten?!
                Tiszteletét feledem, és a hitet feladom!” olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A parázna nő utolsó imája a Sátánhoz

7 máj

23956_338482732916584_1012973987_n

EVILÁG URA!
Most minden Neked hódol!

Neked hódol a lopott csók,
Ha bortól forró és fűszeres zamatú…
Neked hódol, ha combom kitártam,
Neked hódol, ha ajtóm bezártam.
Minden remegő kéj és bódulat
Ma éjjel Tenéked hódolat!
Neked hódol a hitvesi ágy összegyűrt hűsége
S a paplanon pihegő idegen férfiillat.
Neked hódol minden kacér mosoly,
És minden lesütött szemű méla pironkodás.
Neked hódol az összegyűrt hűség,
S az ondó a számban: a keserűség.
Neked hódol a vad lüktetés, az izzás és a pára,
Két test minden buja vágya,
S az olcsó csókok ára…
És minden csepp verejték
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Röpke nász, gyorsmenet

12 feb

flex4

 

 

„Mint éles, éhes fogak: úgy harap a kéj az erkölcs sohasem rozsdálló vasába.”

Ó, egy perce még hideg…
Még fázós-dacos, rideg:
S most, aki alant fekszik,
Egyszerre átmelegűl,
S támadója heves csókjától hevűl
Belűl…
Elsőre tán fáj – de mindkettőnek tetszik. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: [Cifra tüzű lángod…]

5 nov

2547620_0bade8a09ff06d0da5e4ca8ac289fbb9_wm„cifra tüzű lángod fénnyel szemembe lobbanik,
te Új, te Friss, te Mégdacos!
te Égenlebegő
s lobogó!
míg én csupán kerengő
és céltalan veszejtő.
cifra tüzű fényed vak szemembe lángva lobbanik!
Fényednek örvendj!
s nálam érezd magad jobban itt!” olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Utolsó Csók

15 Júl

Alabástrom

Magamba komorultam;
Ücsörgök: nyomorultan,
És
Mint ledermedett vásznon mozifilmet –
Nézem az agyhártyámra feszített képet:
Ahol egy Szerelem ért véget.

olvasásának folytatása

Sereg Melinda: Az én bűnöm

1 Júl

en_bunom


 

Mulattam éppen
amikor ketten
hoztak nekem tálcán
egy-egy kristálypoharat.

Megtöltöttem őket szerelemmel
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Danse Macabre

10 máj

haláltánc_danza macabra

,,Én, ki mostan jelenvaló ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek.
Elmegyek meghalni: hamuvá leendő vagyok…” (P. de Rosenheim, 1380-1433)


 

Van egy visszatérő,
Lágyan égő
Láz-álmom.

S ez mindig visszakullog,
Szinte bocsánatkérőn,
És rám telepszik,
Mellkasomra űl
Csont-vigyorogva:
Ahogy a Halál hegedűl. olvasásának folytatása

Sereg Melinda: Betegség

17 ápr

dr105sm (1)



                                         Beteg vagyok; de felnőtt.
                                               Ki hoz teát az ágyhoz?

Beteg vagyok. Fejem nehéz,
hasítja szerteszét
az élet, olvasásának folytatása

Ordassy Károly: János három tizenhat

11 ápr

huge.94.470063-042

 

2014. április hetedikén késő éjjel

JÁNOS HÁROM TIZENHAT

Úgy teremtette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát kelljen adnia érte.
Úgy, hogy Neki is fájjon, ami nekem is.

Hát mégsem alszanak a szegek a hideg homokban?
Istenemre mondom: Nem alszanak!
Én mindet felébresztem bűne-múlt álmából,
És kezembe kalapácsot, kopácsverőt, súlyosat veszek.
Beléd verem mind a szegeket! olvasásának folytatása

Sereg Melinda: Láttál már…

11 ápr

tó

Láttál már magányos tavat
csillogni sötétben?
Jártál a partján, vagy
úsztál az ölében?
olvasásának folytatása

Sereg Melinda: Bűnbeesés

10 ápr


retro-lady-103832

 

Már érik az édes
édeni étek,
friss levü, mézes,
drága gyümölcs!

Őt akarom hőn, ám
van szeretőm már.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Tájkép Rólad

7 ápr

Nő

Most megfestelek:
Lefestem szóval testedet.

Lábad hosszú, hajló, kecses,
Bőröd fínom, bársonyillatú
Csípőd izgató, rejtekes:
Mihez ha hozzáér fürkész ujjam
Testemen által áram villan. olvasásának folytatása

Sereg Melinda: A költő

1 ápr

MAGIC_PARK_--_LEONID_AFREMOV.518

 

Szóval nem tehetem meg, hogy körülöttem
táncoljon, feje búbján állva forogjon
most a világ a szavamra?!
Én nem küldhetem el fejemet befedő egemet
talpam alá, pedig úgy akarom? olvasásának folytatása

Ordassy Károly: A Szent Gellért téri metrómegálló – Az új metró átadására

31 Már

Kép


Válaszemlék „Az én bűnöm” című vershez
B. Sz.-nak S. M.-nak forró szerelemmel

Akár fent
A magosban
Akár lent
A mélyben, alánt
Egyaránt
A legszebb megálló a négyesen
A Szent Gellérti.

S jaj, e verset senki sem érti…

Most tehát elmagyarázom őszintén,
Mindenkinek az ő szintjén,
Mi fáj, mi bánt,
Mi bús bánat csillan vissza rám
E metrómegálló sokszínű mozaikán. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: