Tag Archives: megcsalás

Sereg Melinda: Emlékkép

24 okt

Hullámzó tengervíz felett fekete ágyban ébred a Hold. A tenger fodros ruhája végigsimít a sziklafalon. Két néma tekintet fürdik a habokban: a fal tetejéről egy férfi és egy nő figyel.

A nő kezében tart egy Rilke kötetet, kecsesen, félig leeresztve – most olvasta fel az „Als du mich einst gefunden hast” kezdetű verset. Hallgatnak. olvasásának folytatása

Reklámok

Sereg Melinda: Vallomás

29 ápr

Kép

Ki őrzi titkomat,
kinek beszélhetek?
Ki az, ki hordaná
sajátjaként a bűnt,
mint árva gyermeket?

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Szeretők

27 dec

The Kiss 1901-4 by Auguste Rodin 1840-19171.

Ha gyermekkorunkat fölismerések és megbizonyosodások nélkül vészelhetnénk át, sosem nőhetnénk fel. Akkor és ott ezt még nem is sejtjük.
Rendre így szokott történni:
Valamely édespajtársunknál játszunk, katonásdit épp, vagy fogócskát, és boldog öntudatlanságban lebegünk-libegünk át egyik órából a másikba.
– Gyerkőcök! Gyertek be, kész az ebéd! – hallik odabentről.
Koszosan, szurtosan csörtetünk be a nappaliba, mire barátunk anyja kezet mosni parancsol bennünket – akárcsak otthon. De aztán valahogy az otthoninál finomabb étket raknak elibénk – vagy ha nem is ízletesebb az étel, legalábbis mosolygósabban tálalja a kedves anyuka. Később belép az apa is. Fia amúgy is kócos haját szeretőn összeborzolja, majd somolyogva kérdi:
– Mit játszotok? – és válaszunkat hallva maga is föllelkesül, tovább érdeklődik – ahogy apánk sohasem.
– Melyik fára fogtok bunkert építeni? Hol lesz a főhadiszállásotok? Van-e már csúzlitok?
Csupa jóság és derű ez az ember, csupa kalandvágy, megértés! És mennyire szereti a feleségét! Átkarolja, szájon csókolja, majd végigsimítja hátát, és – ekkor ezt még arcpirítónak érezzük – a keze egy önfeledt másodpercre lejjebb is téved. olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Milliárdgolyók

12 nov

galaxis

 

Billiárdozni szép dolog. Sokan nem szeretik a kezdőlökést. Volt, hogy én sem szerettem. Aztán egyszer felvettem egy igen erős, durva bontásomat, és otthon egy barátommal higgadtra lassítva többször végignéztük a felvételt. Gyönyörű volt és könyörtelen, ahogy a golyók szétrobbantak, majd ide-oda cikáztak. Nem történhetett semmi sem másképp, egy csöppnyi véletlent sem láttunk a képeken. Az a golyó volt a legérdekfeszítőbb, mely elébb a falnak ütközött, majd több másik golyóbissal is koccant, és végül beleesett a lukba. Abba, amelyikbe bele kellett esnie.

1. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: