Tag Archives: nő

Ordassy Károly: Szeretők

27 dec

The Kiss 1901-4 by Auguste Rodin 1840-19171.

Ha gyermekkorunkat fölismerések és megbizonyosodások nélkül vészelhetnénk át, sosem nőhetnénk fel. Akkor és ott ezt még nem is sejtjük.
Rendre így szokott történni:
Valamely édespajtársunknál játszunk, katonásdit épp, vagy fogócskát, és boldog öntudatlanságban lebegünk-libegünk át egyik órából a másikba.
– Gyerkőcök! Gyertek be, kész az ebéd! – hallik odabentről.
Koszosan, szurtosan csörtetünk be a nappaliba, mire barátunk anyja kezet mosni parancsol bennünket – akárcsak otthon. De aztán valahogy az otthoninál finomabb étket raknak elibénk – vagy ha nem is ízletesebb az étel, legalábbis mosolygósabban tálalja a kedves anyuka. Később belép az apa is. Fia amúgy is kócos haját szeretőn összeborzolja, majd somolyogva kérdi:
– Mit játszotok? – és válaszunkat hallva maga is föllelkesül, tovább érdeklődik – ahogy apánk sohasem.
– Melyik fára fogtok bunkert építeni? Hol lesz a főhadiszállásotok? Van-e már csúzlitok?
Csupa jóság és derű ez az ember, csupa kalandvágy, megértés! És mennyire szereti a feleségét! Átkarolja, szájon csókolja, majd végigsimítja hátát, és – ekkor ezt még arcpirítónak érezzük – a keze egy önfeledt másodpercre lejjebb is téved. olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: Cickók, popsik, közhelyek; avagy a hiúság, mint ópium

20 nov

 

cickók, popsik, közhelyek

Milyen igaz a képaláírás! És milyen tetszetős a kép! És a kettő együtt: sajnos csak olcsó paródia.
Nem, nem a műalkotás szerzője a hibás. Ez a vétek nem az ő hibája: kor-kór ez, az ezredforduló utáni ember betegsége, a netverzum csúf, kelevényes tünete.

olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Üzekedés

1 okt

135340
Egyszerű, de izgalmas játéknak indult.
A Margitszigeten az apácák kolostorának alapig romolt-bomolt kövei között bújócskáztak.
A játék így nézett ki: Tiácska elbújik valahol a romok között, Balázs pedig észak felől behatol a romkertbe, és keresni kezdi őt. Tiácska mozgó-bújó volt, tehát nem kellett egy helyben kuksolva vesztére várnia. A helyenként csak egy-, de többnyire másfél vagy akár két méter magas falak között átkukucskálni, rajtuk átmászni tilos volt. Szobáról szobára és teremről teremre kellett tehát űznie Tiácskát Balázsnak. Így pedig valóságos útvesztőnek tűnt fel a zárda és a mellé épített királyi kúria.
Volt még egy szabály, ami amolyan általános szabály volt, bár sosem beszélték meg, de mindig, mindketten, mindenféle játéknál tudtak erről a szabályról: Tiácska csalhat. Keresztülleshet a lőrésablakokon, átmászhat kisebb falakon, sőt, akár ki is menekülhet a rom területéről.
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Dzsoki és Szamanta

11 Sze

e3565a57ac7f6ae717924d82c9d6f0a3

Már nagyon unta amúgy a papás-mamást, inkább le akarta lőni Tiácskát, abban legalább van valami izgalom. Tiácska kompromisszumkész volt:
-Akkor játsszunk helyette dallaszosdit, abban van durvaság is, az tetszik majd!
Így a papás-mamás kivénhedett Kenbabája egyszerre köddé vált. Más jött a helyére.
-Te leszel Dzsoki, én otthon várlak, bekopogsz, mert virágot hozol nekem…

Az igazat megvallva nem játszotta valami fényesen Dzsokit. A papa-ken szerepet unta, de legalább ismerte. De erre a Dzsokira valahogy csak nem érzett rá. Nem akart dohányozni és whiskey-t inni, nem akart parlagfű-csokrot vinni Szamantának, ezt a titokban-Bobi dolgot se értette, hogy miért nem egyszerűbb a válás, vagy a pisztolypárbaj…
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Vízvezeték-szerelő

26 aug

adolfweiszBárdos Endre már régóta tudta, hogy a házasságával baj van. Azt meg nem mondta volna, hogy mi ez a baj, de hogy létezik, azt biztosra vette.

Mert minden reggel korán kel, bár viszonylag későn fekszik, péntekre rendszerint igen fáradt és figyelmetlen. Ennek köszönhetően ezeken a reggeleken kell – akarata ellenére – leginkább kapkodnia, sietnie.
– A csapho’ mikor hívod már az embert? – kérdezte, de sietős mozdulatain látszott, hogy a válaszra nem is figyel, csakúgy, mint mikor fiától kérdezi, hogy mi történt aznap az iskolában.
– Már hívtam, Csücsköm. Tizenegyre jön a vízvezeték-szerető.
Az asszony szavai után csak egy pillanatig tartott a dermedt, néma csönd. Ezalatt az egyetlen pillanat alatt Bárdos fejében összeállt minden. „Szeretője van!”
olvasásának folytatása

Ordassy Károly: Bárdos Endre

6 aug

cig 2Bárdos dühösen fújta ki cigarettája füstjét.
– Leszokok – dörmögte bele az ivó borszagú levegőjébe.

Úgy is lett. Megannyi „maradjá’ mán!” és „úgy se tudsz” ellenére Bárdos Endre volt annyira tökös legény a gáton, hogy valóban leszokott a dohányzásról. Elmaradtak a reggeli krákogások, köpködések és az esti fuldoklások, és helyükbe léptek az itt-ott felejtett rágók, szanaszét hajigált csokipapírok, vagy a burgonyaszirmos zacskó éjjeli csöndrontó csörgése. Ha fölriadt álmából, már nem cigiért, öngyújtóért kotorászott kabátja zsebében. Azt nézte, nem-e maradt még benne egy-két cukorka.
Ezekért senki se szólt rája. Felesége szelíden tűrte hanyagságát, hiszen tudta, hogy mindez érte is van. Az ő Endréje részben miatta szokott le. Nagyszerű ember! És egyszer talán, ha majd nem töm magába ennyi édességet, még anyagilag is jól járnak e hőstettel.
Bárdos hamar hízott, talán rá is fért, de mert sem nem eddzett, sem nem mozgott, rendkívül rossz arányban szedett magára. Hasa föltartóztathatatlanul nőni kezdett, és három hét után már észrevehetően kigömbölyödött. Hogy minden kedves régi ruháját cserélhette le, az egy dolog. Hanem mikor éjjelente felesége ölelgetni kezdte, Endre kelletlenül elhúzódott. Vágyott gyönyörű neje szerelmére, de ezzel a hassal?! Sörhasa nappal bosszantotta, éjszaka pedig, ha levetkezett asszonya előtt, majd elsüllyedt miatta szégyenében.
olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: