Tag Archives: Ordassy Károly

Ordassy Károly: Jób keserve – Caput XXI.

3 jan

CAPUT XXI.
A gonosz és rossz embereknek sokszor igenis jó soruk van a földön,
végül azonban ítéletre kerülnek.

penz_flickr_401k

Szóra nyitom szám, nyisd ki füled, te barát, te itélő,
                S hogyha bevégzem a szót, gúnyold majd szavamat!
Ó, nem az emberi nemre, az Úrra panaszkodok én most!
                Mért ne legyek keserű?! Mért ne legyek szomorú?!
Elnémulj! Kezedet szájadra tegyed, s ide hallgass!
                Lélekháboritó!… Rezket bennem a csont,
Mert gonoszok gyarapodnak e földön. Nincsen igazság!
                Jónak a jussa: üröm – Jussa gonosznak: öröm…
Boldog, késő aggkor az érdeme mind a gonosznak,
                Magva sosem szakadand, és a család vigasza.
Nem veri őt soha vasvesszővel az Úr szilajúl, lásd:
                Bőven jut neki mind házbeli béke, öröm.
Kincsei csak gyarapodnak, s ellik néki tehén, és
                Mind szaporúl bivalya – Bő áldást kap a Rossz.
Mint kora nyáron a nyájat: a gyermekeit kiereszti,
                Számukat is feledi, oly sok a magzata már.
Dörgő dob, s citerának a hangja betölti a lelkük,
                Síp altatja szivük – és a gitár az eszük.
Vígság és örömök töltik ki a napjuk egészen;
                És a Halál s az Iszony nékik megrövidűl…
És így szólnak az Úrnak e dölyfteli-szívü kevélyek:
                „Távozzál, Uram, el! Törvény semmi nekem!
Ó, mi nekünk, ki nekünk a magasságbéli nagy Isten?!
                Tiszteletét feledem, és a hitet feladom!” olvasásának folytatása

Reklámok

Ordassy Károly: [Cifra tüzű lángod…]

5 nov

2547620_0bade8a09ff06d0da5e4ca8ac289fbb9_wm„cifra tüzű lángod fénnyel szemembe lobbanik,
te Új, te Friss, te Mégdacos!
te Égenlebegő
s lobogó!
míg én csupán kerengő
és céltalan veszejtő.
cifra tüzű fényed vak szemembe lángva lobbanik!
Fényednek örvendj!
s nálam érezd magad jobban itt!” olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: