Tag Archives: paródia

Galló Gergely: Menekülős jelenet

29 jan

hihetetlen akció

„Mindennapi termékeit mi adjuk meg önnek” – állítja az M&B hirdetés az Örsön. A hirdetőtábla egy fickót ábrázol kantáros nadrágban és láncfűrésszel a kezében, ördögi pofává graffitizve. Valaki vette a fáradtságot, fölmászott a fickó fejéhez, hosszú hegyes füleket és lógó nyelvet firkált neki piros festékszóróval. Ott állok a hirdetőtábla alatt és a Corolla kulcsaival szórakozom. Nézem a hirdetőtáblát és nem tudom kiolvasni belőle, hogy mi vár rám. Még csak nem is sejtem. Az egész az ördögi arccal kezdődik, ami most még csak egy jó kis heccnek tűnik… olvasásának folytatása

Reklámok

Galló Gergely: Kommentek a végtelennek

11 dec

Kép

Én azt álmodtam, hogy álom vagyok, látok és hallok, sziveken keresztül, néma énekeket – Révész Béla, Néma énekek

  olvasásának folytatása

Galló Gergely: Beugrottál!

6 Sze

Mit csinálsz te azzal a tűvel és cérnával?” Kérdezte a hang. A krapek remegő hangon felelt: „Összeillesztem az iratokat.” „És tudod, hogyan illeszd össze őket?” Tudakolta a hang. „Olyan sorrendben illesztem össze őket, ahogy nekem tetszik.”

Nyár volt. Már két hete keresték az eltűnt lányt. Gyöngyvérnek hívták. Fiatal, csinos, mindenkivel kedves és mindig mosolygós teremtés volt. Monostor több ezer különálló darabbá formálta a sztorit. Ahány száj, annyi vélemény. A lány fényes nappal tűnt el otthonról, és ez még jelenthetne bármit, de a szomszédok egy fehér Toyota furgont láttak elhajtani. Hogy mindez mennyire hiteles, az más kérdés – jó szemük volt, annyi szent -, a lényeg, hogy képzeljünk el egy szakadt tragacsot platóján pótkerékkel meg egy régi, faburkolatú tévével, amit háló borít. Így írták le azt a furgont és így került a képbe az ifjabbik Molnár János is. Molnár harmincas éveinek közepén járt, olajfoltos overallban járt-kelt, mert autószerelő műhelye volt a Dózsa György utcában. Felesége folyton a tévét bámulta és hallott a fehér furgonról. Megemlíti férjének az egyik ebédnél, mire ifj. Molnárnak beugrik valami. Egy emlék… Ja, hát persze: járt nála egy ember fehér furgonnal, a lyukas olajvezetéket kellett megjavítania. Még a nevére is emlékezett: Halász Előd, így hívták. És mint minden név, úgy a Halász Elődé is magán viselte a szóbeszéd másod-harmadkezű igazságait: egyszer már ült, talán pont szexuális zaklatásért, mindenesetre volt egy profilja a fickónak, és a rendőrségnek ennyi elég is, hogy begyűjtsek őt. Halász Előd Monostor-felső határában lakott, arrafelé pedig mint tudjuk, rumlis az élet. Az utolsó házak közt találunk bedőlt oldalú vályogviskót, olyan kerítés nélkülit ugatós kutyákkal. Halász Előd takaros, erkélyes házban lakott, a kertje viszont úgy festett, mint, egy kényszeres szemétgyűjtőé; telis-tele évtizedek rozsdás kacatjaival. De a legfontosabb, hogy ott állt a ház mellett a fehér furgon. Úgy ahogy azt leírták: platóján pótkerék és hálóval letakart tévé. A nyomozók többször csöngettek, hiába, majd a szomszédoknál érdeklődtek. Sikerült is találniuk egy kisöreg bácsit, kis, öreg házában, aki elmondta, hogy a szomszédot nem látta elmenni. A nyomozók megköszönték az útmutatást és házkutatásit kértek. Míg vártak, az öreg folytatta. Halász úr manapság fát szokott lopni, meséli, amióta munka és asszony nélkül maradt. Az asszony akkor hagyta el, amikor börtönbüntetését töltötte. És mi volt Előd történetének vége? Hát elmondom nektek: megérkezett a parancs, a nyomozók leverték a lakatot – a kaput csak egy biciklilakat tartotta – és bementek a házba. Odabent bűz fogadta őket. A hálószobában meglátták Elődöt ágya szélén heverni, legyek és piásüvegek társaságában. Halász Előd kinyírta magát alkohollal… Megtalálták nála a lány cuccait, de a lányt nem. Meghalt mielőtt kiszedhették volna belőle. Itt a vége.

olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: